Pillanatok Kazincbarcika sporttörténetéből

1974 nyarán is focilázban égett a világ: sorrendben a tizedik vb-t rendezték meg, ezúttal az NSZK-ban, ahol is a döntőben a házigazdák Beckenbauerrel és Gerd Müllerrel az élen legyőzték a Cruyffot is soraiban tudó hollandokat. Magyarország nem vett részt az eseményen, ettől függetlenül számunkra is komoly futballsikereket hozott az az év – az egyiket éppen Kazincbarcikán.

Győzelemmel zárult május 7-én a Magyarország‒Szovjetunió utánpótlás Eb-visszavágó mérkőzés a döntőbe jutásért, amit a 20. évfordulóját ünneplő Kazincbarcikán rendeztek meg.
Az ünnepség szervezésére alakult operatív bizottság még januárban ismertette a sajtóval az évfordulós rendezvényeket, például az állandó várostörténeti kiállítás megnyitását vagy a PVC III. alapkövének lerakását, de azt akkor még aligha sejtették, hogy futballtörténeti eseménynek is helyet ad majd a fiatal város. Ám áprilisban az utánpótlás-válogatott sikeresen túljutott az Eb-negyeddöntőn, és az MLSZ alkalmas vidéki helyszínt keresett az elődöntő lebonyolításához. Így esett a választás Kazincbarcikára – és se a város, se a válogatott nem okozott csalódást.
A mérkőzés iránt óriási volt az érdeklődés: 15 ezren tekintették meg az összecsapást. A szovjetek már vasárnap megérkeztek, a magyarok csak aznap délután utaztak Kazincbarcikára. Mindkét csapatot a BVK vendégházában helyezték el. Az első mérkőzésen, Harkovban 2-0-ra a szovjetek győztek. A magyar csapat edzője ennek ellenére bizakodó volt: „A két gól szép előny… …De a magyar csapat más összetételben, s más taktikával, egészen újat játszik majd Kazincbarcikán!” – nyilatkozta az aznapi Népsportnak, és arra kérte a szurkolókat: „Kedves kazincbarcikaiak! Buzdítsák a magyar utánpótlás-válogatottat. Hangjuk, lelkesedésük a magyar válogatott 12. játékosát jelentheti!”
Ezen a kedd délutánon rengeteg zászló lengedezett a stadion felé vezető úton, s kezdetben még a szél is a vendégeknek segített… az első félidő 0-0-lal ért véget a KVSE pályáján.
„Széllel hátban könnyebb lesz, csak teljes erővel tovább küzdeni” ‒ utasította a félidőben az edző a játékosokat. Aztán segített a szél is, a szurkolók is, de főképp a csapat lelkesedése. Szinte állandóan a szovjetek térfelén folyt a játék, s a 60. percben megtört a jég: Tóth beívelését Nagy fejjel megtoldotta, és a szemfüles Fekete estében fejjel a bal sarokba továbbította a labdát (1-0). Újabb két gólhelyzet után, amikor már csak 8 perc volt hátra, Pénzes óriási gólt lőtt a bal felső sarokba (2-0).
Az összesítésben döntetlen meccsen a hosszabbításban sem sikerült dűlőre jutni, végül a 11-esek döntöttek, s ezzel nyertünk. Ahogy ezt jelezte a játékvezető hármas síp­ja, már a közönség vállán voltak a játékosok, és „túláradó örömmel ünnepelték a nézők a szép teljesítményt”.
A döntőben aztán végső diadalt aratott az utánpótlás-válogatott: összesítésben 6-3-ra győzött az NDK ellen, s megszerezte a korosztály Európa-bajnoki címét.
A cikk hosszabb változata a www.barcikaihistorias.hu oldalon elolvasható.

Takács Zsolt
a Barcikai Históriás főszerkesztője