A világmindenség „ura”

A 6. Kolorfesztivál nyitónapján a képzőművészeté volt a főszerep. Elsőként Tilless Béla neves festőművész Kozmosz-sorozatának tárlata nyílt meg a Mezey István Művészeti Központban. A megkapó olajfestmények olyan hatást keltenek a szemlélőben, mintha maga is a Galaxis része lenne. A hivatása iránt végtelen alázattal viseltető művésszel a kiállítás megnyitón stábunk beszélgetett.

– Amennyiben jól számolom, Ön hat évtizede fest. Honnan származik az érdeklődés a művészetek iránt?

– Egészen pontosan nem tudom meghatározni, arra emlékszem, hogy tizenhat éves koromban elhatároztam, festő leszek. Attól kezdve, minden, amit csináltam, e felé vitt. Kacérkodtam az építészettel, amivel a mai napig szívesen foglalkozom, különösen, városi környezet tervezésével, illetve ennek az elméleti részével, de a festészet iránti elköteleződés elég hamar eldőlt nálam.

– A kiállítás témája a kozmosz. Miért ez fogta meg Önt?

– Ez a kérdés idestova huszonkét, huszonhárom éve elég intenzíven foglalkoztat. Mályinkán harminc éve vásároltunk egy kis házikót, ahol a nyarakat töltjük. Gyönyörű augusztusi napokon kimegyek a dombra, lefekszem, és egyszerűen csak kémlelem a csodálatos kék eget. Lehet, hogy így kezdődött. A korai képeken inkább ez a látvány volt az, ami megjelent. Aztán ami lejátszódott bennem, egy általános szemléletté alakult, a fent és a lent összhangja, tehát az az egység, ami a világban létezik legalábbis az én hitem szerint.

– Hogyan fogadja ezt az impulzív látványt a közönség?

– Abban az esetben, ha nincsenek előítéleteik, érzik, hogy megpróbálok valamit erőt közvetíteni. Minden munkámban szeretem érzékeltetni a dinamikát, a mozgást, a mozgás különböző formáit. Úgy veszem észre, hogy többnyire elfogadják ezt, s elég nyitottak rá. Ezért is érdemes csinálni.

– Az univerzum megörökítésén kívül mit fest szívesen?

– Ez már inkább magánjellegű, nem feltétlenül a publikumnak szól, de a mályinkai nyaralónk környezetét szeretem szinte fényképszerű pontossággal megörökíteni, ám a világmindenség a nagy szerelem.

– Hogyan jönnek az inspirációk? Előre kialakul Önben egy kép, vagy villámcsapásszerűen jön az alkotói sugallat?

– Az ihlet a lehető legváratlanabb pillanatokban jelentkezik. Ennek vannak fázisai, mert előfordul, hogy csupán egy mag van a fejemben és az fejlődik tovább. Vászonra csak akkor viszem, ha kialakult egy kép, de van olyan festményem, amin több évig dolgoztam.

– Legfontosabb mesterének az 1957-ben Svájcba emigrált Tscheligi Lajost tartja. Milyen hatással volt Önre a világhírű festő?

– Egyrészt szellemileg, másrész gyakorlati szempontból hatott rám. Boldog vagyok, hogy ezzel a nyílt szellemű művésszel összehozott a sors. Azonkívül hatalmas technikai tudással rendelkezett, melyet először egyházi festő és restaurátor édesapjától sajátított el, majd Glatz Oszkár és Edvi Illés Aladár növendékeként a Képzőművészeti Főiskolán. Ezt a tudást adta nekem tovább.

– Temérdek egyéni, illetve csoportos kiállítása volt már. Nyugdíjasként milyen tervei, céljai vannak még? Mivel lehet megkoronázni ezt a sikeres életpályát?
– Tovább csinálni, ennyi az egész. Akkora ez a terület, hogy különböző kis célokat lehet kitűzni. Egyáltalán az, hogy él az ember, befogadja és továbbadja azokat az impulzusokat, amik érik, már elégedettséggel tölt el. Fontosnak tartom, hogy esztétikai élvezetet, gondolatiságot közvetítsek a nézőknek.

– Hogyan fogadta a felkérést, hogy a 6. Kolorfesztivál első programja lehet az Öné, és hogyan tetszik a mi városunk?
– Természetesen örömmel tettem eleget a felkérésnek. Ez a város az utóbbi időben nagyon megszépült. Megmondom őszintén, csúnyának tartottam a főutcát, régebben szürke és unalmas volt. Most mintha egy teljesen új várost látnék. Élvezet ide jönni, öröm itt végigsétálni és nemcsak a főutcán, hanem mindenfelé. Rengeteg új mozzanat van, aminek korábban még csak nyoma sem volt. Nekem nagyon tetszik.

Tilless Béla festő, építész, szobrász 1932-ben született, Szihalmon. Legkedvesebb városának Egert tekinti, hiszen tízesztendős korától, fiatal felnőtt koráig ott élt. Később Debrecenben, majd Nyíregyházán telepedett le, jelenleg a fővárosban él és alkot. Építészeti tanulmányok után Tscheligi Lajosnál, Szentiványi Lajosnál, majd Böhm Lipótnál tanult festeni. Festményei 1959-től láthatók rendszeresen itthon és külföldön.