A csüggedés a hit csődje

Mészáros János Elek magánénekes nevét 2012-ben ismerte meg az ország, amikor megnyerte a „Csillag születik” című tehetségkutató versenyt.

Fotók: Balogh Zsolt

Azóta ugyan kevesebbet lehet hallani róla a médiában, de ez nem jelenti azt, hogy remeteéletet élne. Az elmúlt hét évben széltében-hosszában bejárta az országot, 1200 koncert van a háta mögött, van hová mennie. A napokban a „Kultúrházak éjjel-nappal” rendezvénysorozat keretében Berentén, a református templomban lépett közönség elé.

Ön végzettségét tekintve agrármérnök. Mi vezette rá, hogy egy zenei tehetségkutató műsorba jelentkezzen?

Akkoriban még a Fejér Megyei Kormányhivatal Földhivatalánál dolgoztam, mint főtanácsos, mezőgazdász. Az éneklés viszont mindig fontos része volt az életemnek. A „Csillag születik” nem az első verseny volt, ahol elindultam, már korábban is részt vettem országos megmérettetéseken, de nem jutottam vele semmilyen ismertséghez, hiába nyertem meg ezeket a versenyeket. Tulajdonképpen egy belső sugallatnak engedelmeskedtem, amikor úgy gondoltam, hogy még egyszer, utoljára megpróbálom. A győzelem teljesen megváltoztatta az életemet, ma már teljesen az énekléssel foglalkozom.

A koncerteken kívül hogyan éli a mindennapjait?

Mondhatni, felcserélődtek a szerepek, a korábbi szakmám lett a hobbim. A természetközeliség továbbra is meghatározó számomra. Fejér megyei otthonomban földet művelek és állatokat tartok.

Térjünk vissza a zenéhez! Melyik stílus áll Önhöz közel?

Egyik műfajnak sem vagyok az elkötelezettje, mindegyikben szeretek kalandozni, legyen az opera, operett, táncdal, népdal vagy magyar nóta. Mindben van olyan, amit szívesen éneklek. A műsorokban a kedvenceimet válogatom össze, s az azonos mondanivalót igyekszem hangsúlyozni.

Tanult énekelni, vagy autodidakta módon sajátította el?

Harmincegy évesen kezdtem tanulni az éneklést. Az egyetem elvégzése után maradt egy kis szabadidőm és a szomszédos település vegyeskarában énekeltem. A karnagy figyelt fel a hangomra. Érdemesnek találta továbbfejleszteni a képességeimet, így beiratkoztam egy művészeti iskolába. Ezt követően jelentkeztem a Nemzetközi Simándy József Énekversenyre. Második helyen végeztem, de Simándy özvegyétől kaptam egy különdíjat. Manapság Nádor Magda operaénekesnő az oktatóm.

Simándy József Magyarország egyik legkiválóbb tenoristája volt. Példaképének tekinti?

Azt hiszem, azzal, amit ő a zenei életben képviselt, mindenképpen példakép. Életútja pedig abban hasonlít az enyémhez, hogy ő sem operaénekesként kezdte, autószerelőnek készült és később lépett erre a pályára.

Amennyire ismerem az Ön művészetét, elsősorban templomban lép fel. Szívesebben választja ezt a környezetet, mint a szabadteret, vagy egy kultúrház színpadát?

Úgy vélem, a templom az, ahol igazán ki tudok teljesedni, mert itt annak az Istennek a dicsőségére tudok énekelni, aki megalkotott, tehetséggel ruházott fel és segít egy életen át. Az egyéb helyszíneken tartott koncertek is jók, de más a hangulatuk, másként nyilvánul meg az ember. Eleve, aki egy templomba lép be, teljesen másképp viselkedik, mint aki egy művelődési ház széksorai között foglal helyet. Nyitottabb a lelke, áhítatosabb, könnyebben lehet elérni a nézők szívéhez.

Olvastam, hogy az egyik kedvenc műve Szabó Magdától az „Abigél”. Ez igen ritka egy férfitól. Miért esett rá a választása?

Valóban az egyik kedvencem, ugyanis rengeteg megszívlelendő gondolatot tartalmaz. Példának okáért Zsuzsanna testvér fogalmazza meg a nehéz helyzetbe került ember próbatételére a választ: a csüggedés a hit csődje. Amikor a büszke ember hisz és remél, tudja, hogy minden az ő javát szolgálja, a megpróbáltatások leküzdése egyet jelent a jellem megszilárdulásával, az élet teljességében való megélésével.

Kedvenc előadója Luciano Pavarotti. Gondolom, ez nem véletlen?

Egyáltalán nem. Az a könnyedség és technika, ahogyan a legnehezebb dalokat is képes előadni, minden énekes számára követendő és művészi munkásságának a célja. Az énektanárnőm szokta mondani: az ember magán­ügye, hogy milyen nehéz az a darab, úgy kell énekelni, mintha könnyű lenne, mert, ha izzadságszagú az már nem jó. Máig sem született olyan, aki úgy tudna énekelni, mint ő.

Mi az ars poeticája?

Mint minden területen, a művészetben is a hitelesség a legfontosabb. Az, hogy az ember őszinte és igazi legyen.