Nekem a zene terápia

A kiszámíthatatlan időjárás sem tántorította el a rajongókat, hogy kilátogassanak Nekézsenybe, ahol a Kolorfesztivál 7.0 harmadik napján Szekeres Adrien kápráztatta el közönségét.

Fotók: Kovács Loretta

A gyönyörű hangú énekesnőt a Konkordi teraszon adott koncertje előtt kapta mikrofonvégre stábunk. A művésznő a fellépés izgalmának pillanataiban is kedvesen válaszolt riporterünk kérdéseire. 

Saját bevallása szerint Önnek a zene mindig egyfajta terápiát jelentett. Mi hallgatók hogyan értelmezzük ezt a kijelentést, a szakmabeli, vagy a magánember szemszögéből?

Tulajdonképpen mindkét perspektíva igaz, hiszen mi emberek rendkívül különböző fajták vagyunk, akik nagyon sokféle élethelyzetben találjuk magunkat. Aztán mit csinál az ember, amikor ki akar kapcsolni? Azonnal zenét hallgat! Nyilván a zenei ízlés a korral is változik, a nemek közötti különbség szintén észrevehető- a férfiak általában jobban szeretik a keményebb rockzenét –, de én például a hangulatomtól függően mindig másfajta zenét találok megfelelőnek. Azt gondolom, a zene nemcsak azoknak terápia, akik hallgatják, hanem azoknak is, akik ezt művelik. Ez amolyan adok-kapok játék, és igyekszem a műsoraimat úgy összeállítani, hogy adott esetben a jó és a rossz kedvükre is találjanak benne maguknak dalokat az emberek.

Sok helyen lehet olvasni a visszajelzéseket, hogy az emberek feltöltődnek a koncertjei alatt. Hogyan tudja az előadás alatt ezt az érzést táplálni a közönség felé?

Őszintén szólva, nem tudom. Szerintem van egy olyan előadói tulajdonság, vagy képesség bennem, ami egyébként megadatott néhányunknak, hogy érzelmeket tudunk kiváltani a színpadon. Ehhez társul a zenei műveltség, a tudás, az ízlés, és így jön létre egy kerek egész. Úgy vélem, az én zenei adottságaim, muzikalitásom mellett az a nagy erőm, hogy eme attitűdöket képes vagyok közvetíteni, bár kétségkívül igaz, hogy ezek elsősorban a lírai dalokban jönnek jobban elő.

Férje, Kiss Gábor egyben az alkotótársa is. Miként élik meg a mindannapokat?

A magán - és a szakmai életben ugyanolyan összhang és harmónia működik közöttünk. Ez elsősorban a privát életünkből jön, ami a színpadi előadásainkban tükröződik. Meglepő, de úgy is tudok énekelni, hogy közben nem látom Gábort. Akad olyan televíziós felvétel, amikor a színpad két végén állunk, s hiába nem látjuk egymást, a férjem pontosan érzi, hogy mennyi az a szünet, amit én tartok, mint ahogy én szintén tudom, ő milyen tempót követ.

Októberben harmadik alkalommal tér vissza a MÚPA színpadára. A rajongókat furdalja a kíváncsiság, hogy ezúttal sztárvendégként ki áll majd Szekeres Adrien mellett a színpadon. Tudható az előadó neve, vagy körülírjuk és mehet őszig a találgatás?

Igen, mehet a találgatás. Egy vidéki zenekarról, illetve annak énekeséről van szó, akik egy icipicit talán fiatalabbak, mint én, de nagyjából együtt indultunk a pályán.

Közvetlenül a fellépés előtt beszélgetünk. Van olyan kedvenc dala, amit bármelyik műsorában szívesen előad?

Az mindig a műsortípustól függ, hogy mit énekelek. Nem kérdés, hogy egy rövidebb koncerten az a fő szempont, hogy minden sláger elhangozzon. Nyáron, hasonlóan gyönyörű környezetben és fényes nappal jobban szeretem, ha egy picit több dinamika van a műsorban és kevesebb líra. Amikor jön az ősz és a tél, más jellege van a koncerteknek, jobban bekúszik a líra.