Szívem a szíveddel

Herczku Ágnes a magyar népzene, illetve világzene egyik legjelentősebb képviselője hazánkban.

Fotók: Kovács Loretta

Ennek ellenére, - mint korábbi interjúiban elhangzott - nem kedveli, ha etno-dívaként emlegetik. Főként népdalénekesnőnek tartja magát, aki elkötelezett híve a műfajnak. Művészetét megannyi kitűnő produkcióban való részvétel, önálló est és fellépés fémjelzi. Tíz éve folyamatosan együtt dolgozik Nikola Parovval, akivel Szívem a szíveddel című produkciójukat hozták el a hetedik Kolorfesztiválra. Stábunk az előadás helyszínén, a Szent János Görögkatolikus Templomban készített interjút a művésznővel.

Neve nem csupán szakmai berkekben, hanem a műértő közönség előtt is ismert. Hogyan kezdődött a pályafutása, mi vitte erre az útra?

Nem gondolom, hogy izgalmas történet lenne az enyém. Ugyan gyerekkorom óta tanultam zenét és táncot, mégsem készültem hivatásos színpadi pályára. Nagyon szerettem énekelni, sokan biztattak, hogy folytassam, és én egyszerűen hagytam magam ebbe az irányba terelni. Tulajdonképpen Nikola Parov volt az első, aki nyíltan kimondta, hogy nagyszerű dolog, amit a Honvéd Néptáncegyüttesben csinálok, de profilt kellene változtatnom, a néptáncot fel kéne cserélnem az éneklésre. Ezt akkor még nem vettem komolyan, szükségem volt néhány évre, hogy megérjen bennem az elhatározás, bár a tánccal párhuzamosan énekeltem a Honvéd műsoraiban, sőt néha-néha be kellett ugranom Szvorák Katalin helyett a Honvéd férfikaránál, illetve stúdiófelvételeket is készítettem. Aztán az egykori Hegedős együttessel, - a ma nagyon szép sikereket magáénak tudható Fonó Zenekar elődjével - tíz évig játszottam. Mindig hálával gondolok azokra, akik lehetőséget adtak a szakmai fejlődésre és a kezdeti években támogattak.

Mai felgyorsult világunkban, amikor a zenei műfajok sokaságát a legkülönfélébb platformokon keresztül pillanatok alatt el lehet juttatni a hallgatókhoz, milyen szerepet tölt be a népdal? Egyáltalán beszélhetünk arról, hogy az utóbbi évtizedekben nőtt a jelentősége, vagy még mindig rétegzenéről van szó?

Rétegzene ma is. Az a néhány tízezer ember, aki az elmúlt időszakban növelte a hagyományos zene rajongói táborát, talán megyei szinten sokat jelent, de el kell ismerni, gyökeres változás nem következett be a műfaj megítélésében. Sajnos, aki ezzel foglalkozik, annak tudomásul kell vennie ezt a szomorú tényt. Ugyanakkor, azoknak az előadóknak, akik elköteleződnek a népdal mellett, olyan erős köteléket jelent, hogy nem adják fel könnyen valami másért.

A hazai és a nemzetközi porondokon szintúgy gyakran megfordulnak. Milyen szempontok alapján állítják össze a repertoárt? Kazincbarcikán mit vettek figyelembe a műsor szerkesztésénél?

Tudtuk, hogy templomban fogunk játszani és címet is adtunk a műsornak. Igyekeztünk eltekinteni attól, hogy görögkatolikus templom ad otthont a koncertnek és törekedtünk ökomenikus szemlélettel kiválasztani a dalokat. Beválogattunk olyan műveket is, melyek az egyházi népénekekben, virágénekekben ötvözik a pogány hiedelemvilág és a kereszténység motívumait. Egyébként minden esetben az adott helyszín, illetve az aktuális tematika határozza meg az előadásainkat. S mivel elég gazdag a repertoár, bőven van miből válogatni.