Pünkösd: a keresztény egyház születésnapja

Pünkösd a húsvét után a legrégebbi, a harmadik legnagyobb keresztény ünnep, melynek elnevezése az Ószövetség koráig nyúlik vissza.

Az Ószövetségben a mai pünkösdnek megfelelő ünnep zarándokünnep volt, amelyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt. Az ünnep elnevezése a történelem során változott, a hetek ünnepét, az aratási ünnepet felváltotta az első kéve felajánlása utáni ötvenedik nap ünnepe, az örömünnep, amelyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért. Innen származik az ötvenedik – görögül pentékoszté – elnevezés, melyből a magyar pünkösd szó ered.

Jézus korára az ünnep új tartalommal bővült. ASínai-hegyen kapott törvény kihirdetésének emléknapja lett, ami az Egyiptomból való kivonulás után az 50. napon történt. Zarándokünnep volt Izrael népe számára, az egyik olyan alkalom, amikor nagy sokaság érkezett Jeruzsálembe.

Az Újszövetségben új értelmet nyert az ünnep jelentése. A Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja, éppen az a nap, amikor a zsidó nép a törvényadást ünnepelte.
Pünkösd ünnepnapjához három fontos esemény kötődik: a Szentlélek eljövetele, aki Krisztus megváltó művét beteljesíti, és akinek eljövetelét Jézus búcsúbeszédében megígérte; az egyház alapítása, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete, hisz a Szentlélek erejével azok az apostolok, akik addig talán Izrael földjét sem hagyták el, szerte a Római Birodalomban hirdetni kezdték Jézus feltámadásának örömhírét. A Szentlélek kiáradásának eseményét az Apostolok Cselekedetei rögzíti. A leírás szerint az apostolok, miután a Szentlélek eltöltötte őket, mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első keresztény egyház.

A pünkösdi királyság hagyománya

Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi királyt. Hazánkban a 16. században már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás, amelyből a szokás általános és régi elterjedésére következtethetünk. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál bothúzással, kakaslövéssel választották. A 19. századtól pünkösdi király és királynő együttes megjelenéséről, házaló-adománykérő köszöntéséről vannak feljegyzések. A szokásnak Jókai Mór is emléket állított Egy magyar nábob című regényében.

Forrás: katolikus.hu, mek.oszk.hu

Fotó: m.mult-kor.hu