Zengjen a dalunk, pajtás – éljenek a május elsejék!

A május 1-jéket megelőző napokban már városszerte javában zajlottak az élüzemavatók vagy oklevélátadó ünnepségek a vállalatoknál, üzemeknél, a szövetkezetekben. Sok dolgozó vett át ezeken vállalati vagy ágazati Kiváló Dolgozó kitüntetést; a brigádok is ilyenkor kapták meg az elnyert „Szocialista” címet, valamint a különböző fokozatú koszorús jelvényeket, no meg a pénzjutalmat. Mindez „megalapozta” a május 1-jei majálisok és ötévenként a felvonulások hangulatát.

Egy angol gyártulajdonos, Robert Owen már 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését. Ebben fogalmazódott meg a jól ismert szlogen is: „nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest). A dátum azonban az 1886. május 1-jei chicagói sztrájkhoz kapcsolódik, amit a munkás szakszervezetek szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. Az 1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálén (a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése), határoztak úgy, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, ahol az még nem történt meg, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért.

A nagy hagyományú ünnep a II. világháború után a keleti blokk országaiban a „munkások ünnepe” helyett a „munka ünnepévé” változott, s ez az elnevezés máig megmaradt.

Május első napját, illetve a májust már az ókortól kezdve ünnepelték, köszöntve a természet újjászületését. Ehhez kapcsolódik például a májusfaállítás vagy a majális hagyománya.

A régi kazincbarcikai majálisok.pillanatképei: http://barcikaihistorias.hu/zengjen-a-dalunk-pajtas-eljenek-a-majus-elsejek/

Forrás: Barcikai Históriás, Takács Zsolt