A pörgés az megmaradt

Kazincbarcika Város Önkormányzatának Képviselő-testülete augusztus 20-ai ülésén Pro Urbe Kazincbarcika kitüntető díjban részesítette Bazsó Bertalanné nyugalmazott intézményvezetőt.

Hogyan értesült arról, hogy a képviselő-testület elismerésben részesíti, illetve milyen érzéseket váltott ki Önből?
Az ünnepi ülésre szóló meghívóból nem derült ki, csak a helyszínen vált világossá számomra, hogy milyen nagy megtiszteltetésben részesülök. Nagyon nagy meglepetésként ért, ugyanakkor boldogsággal töltött el. Egyáltalán nem számítottam rá, hiszen aktív pályafutásom évekkel ezelőtt lezárult.

Közel ötven éve él a városban. Elevenítsük fel munkássága legnagyobb mérföldköveit!
Egerben a tanárképző főiskolán biológia-kémia-mezőgazdasági ismeretek szakon szereztem diplomát, melyet a későbbiekben kiegészítettem közoktatásvezetői végzettséggel. Szülőfalumban, Sóskúton dolgoztam egy évig, majd 1975-ben kerültem Kazincbarcikára, az akkori Alsóvárosi Általános Iskolába, a férjem pedig A Borsodchemben helyezkedett el villamosmérnökként. Igazgatóhelyettes 1983-ban lettem, majd oktatási referens voltam öt évig, ezután 1992-2012-ig intézményvezetőként dolgoztam a Herman Ottó Általános Iskolában (volt Alsóvárosi, később Dimitrov), az összevonás után az Ádám Jenő Általános Iskolában.

Honnan eredeztethető a pedagóguspálya iránti elhivatottsága?
Családunkban nem volt előttem pedagógus, de Sóskúton éreztem rá e pálya szépségére, amely, később hivatásommá vált. Osztályfőnökömnek, Judit néninek, aki egyben intézményvezető is volt, sokszor kellett intézkednie napközben, ilyenkor rám bízta az óra folytatását. Az itt szerzett élmények inspiráltak arra, hogy pedagógus legyek.

Mennyiben volt más a pedagógusok helyzete a 70-es, 80-as években, mint napjainkban?
A pályakezdés éveiben kerültem egy rendkívül innovatív tantestületbe, melyet egy kreatív, alkotó iskolaigazgató, Dékány Mihály irányított, aki maga is sokat tett az új módszerek, az audiovizuális kultúra magasabb szintű, műveléséért, a tárgyi feltételek megteremtéséért. A 70-es, 80-as években a pedagógusok szabadabban alkothattak, összetartóbbak voltak a tantestületek, bizalmat, szabad kezet kaptak a kollégák. Rengeteg újítás, módszertani fejlesztés született, melyek ismeretséget, elismertséget szereztek a városunknak az Országos Pedagógiai Tanácskozásokon. Érdemi pedagógiai műhelyek működtek, rengeteg pályázaton vehettünk részt. Az utóbbi években a pedagógusok túlterheltebbek, a megnövekedett adminisztrációs terhek és a kötelező óraszám emelkedés miatt. Miközben az erkölcsi és az anyagi elismerés nincs szinkronban az elvégzett munkával.

Intézményvezetői munkája során milyen elveket, prioritásokat részesített előnyben?
Vezetői munkám során arra törekedtem, hogy a kollégákkal együtt hozzuk meg a döntéseket, hiszen azokat könnyebben, eredményesebben lehet végrehajtani. Fontosnak tartottam a nevelőtestület közösséggé formálását a munkaidőn túl is, valamint a szülőkkel való minél szorosabb kapcsolattartást, együttműködést. Nagy hangsúlyt fektettem a határozottságra, kiegyensúlyozottságra. Mindezt megfelelő empátiával és kompromisszumkészséggel valósítottam meg.

Hosszú évekig dolgozott a pedagógus-szakszervezetben. Kezdetben alapszervezeti, később városi és körzeti titkárként, majd megyei alelnökként, mely funkciót a mai napig ellát. Milyen indíttatásból vállalta el ezeket a feladatokat?
Mindig közösségi ember voltam, a különböző társadalmi megbízatások sorra megtaláltak, melyeket jó szívvel végeztem el. A pedagógusok mindennapi munkáját nagyban befolyásolják a munkafeltételek és a munkahelyi légkör. Évekig tagja voltam a képviselő-testület mellett működő Művelődési-, Oktatási-és Sportbizottságnak. Sajnos az érdekképviselet megfelelő érvényesüléséhez szükséges reprezentativitás városunkban csak az óvodákban biztosított.

Biológiatanári végzettsége szinte predesztinálta a környezetvédelem melletti elkötelezettségét. Milyen eredményeket ért el ezen a területen?
Szívügyem volt környezet védelmére, szeretetére való nevelés. Első igazán nagy siker volt a Városi Tanács által kiírt pályázat, melyre beadtuk a Minivadon megvalósításának tervét a kollégáimmal, Pelle Annával és László Erzsébettel. Közreműködtem a Környezetvédelmi Oktatási Központ létesítésében, aktívan bekapcsolódtam a Környezetvédő Tanárok Országos Szakmai Egyesületének munkájába, számos környezetvédelmi verseny szervezésében vettem részt. Hiszem és vallom, hogy a környezetvédelem egyéni példamutatással, a természet szeretetére, védelmére való neveléssel lehet csak eredményes. Idestova kilenc éve nyugdíjas.

Mint örökmozgó, állandóan tevékenykedő miben leli örömét a mindennapokban?
A pörgés az megmaradt, csak a hangsúlyok átrendeződtek. Nem unatkozom, a családom, két gyermekem és két unokám ellát feladatokkal. Sokat tartózkodom Sopronban, ahol Tamás fiam él a családjával, valamint Budapesten Éva lányomat keresem fel. Imádom a családi ház körüli kerttel való foglalatosságot, melyben van bőven teendő. Még tevékenykedem a megyei pedagógus-szakszervezetben, valamint az Idővár Kulturális Nyugdíjas Klub programjaiba szívesen bekapcsolódok.