Ismét az NN Ultrabalaton egyéni teljesítése előtt áll a kazincbarcikai ultrafutó
Gyöngyösi Róbert február 26-án újra elindul, hogy a Privát Ultrabalaton keretén belül újra teljesítse a Balatont megkerülő 221 km-es távot, a megadott 32 órás szintidőn belül. Róbert az Ultrabalaton történetében a leghidegebb időjárási viszonyok között teljesítette utoljára ezt a hatalmas kihívást. A távot egyedül, kísérő és segítő nélkül szeretné megtenni, tehát teljesen önmagára lesz utalva az útja során.
– Miben lesz más a mostani teljesítés a tavalyihoz képest?
– Ezzel a futással a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványt szeretném majd támogatni, melyet nagy örömmel fogadtak, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a napokban. Az éven csatlakoztam a Balatonfüredi Atlétikai Club-hoz, ahol már sok barátom van, előző balatoni futásaimnak köszönhetően.
– Róbert, honnan jött az ötlet és hogy esett az alapítványra a választásod?
– Jótékony futásban már korábban is többször részt vettem, ez sohasem volt kérdéses, ha jó ügyért kellett kiállni! Az alapítvány munkáját már régóta ismerem, tudom, hogy rengeteg emberi életen tudnak segíteni azzal, hogy érvényesülni tudjanak a mindennapokban. A segítség nem csak az adományokról és a pénzről szólhat, többféle úton hozzájárulhatunk munkájuk megkönnyítéséhez, én személy szerint a megismertetésben tudok sokat segíteni, de idő közben rengeteg új terv és ötlet merült fel. Az alapítvány 16 éve foglalkozik vakvezető kutyák képzésével, ingyen ad vakvezető kutyát a látássérülteknek, adó 1% felajánlásából, valamint az önkéntes adományozói közösségből tartja fenn magát. Az egyéni kezdeményezés egyre nagyobb összefogássá kezd válni, amelynek nagyon örülök!
– A napokban kipróbáltad, milyen Miskolc utcáin bekötött szemmel egy vakvezető kutyával sétálni, milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?
– Az utóbbi időszakban részletesen megismerhettem az alapítvány munkáját. Ennek elengedhetetlen része volt megtapasztalni, hogyan viselkedik a kutya munkája közben, és mit érezhet egy ember, aki teljesen rá van utalva. Az első pár lépés még bizonytalan volt, de hamar összeszoktunk a kutyával, és egyre jobban ment. Közben a szemem is becsuktam és próbáltam elképzelni a körülöttem lévő világot, figyelve a környezetem jeleire. Az úttesten való többszöri átkelés számomra félelmetes volt, de az egyenes szakaszokban egész magabiztosan éreztem magam. A kutya pontosan jelezte a lépcsőket, a zebrát, az akadályokat, és az útirányt. Ahogy akkor is fogalmaztam, az ember mintha visszakapná az életét. Egy örök emlék marad számomra!
– Hogyan készülsz a mostani távra?
– Heti szinten 80-100 km-t futok jelenleg, nem akarom túlterhelni magam az esemény előtt, de úgy gondolom, itt már fejben és lélekben dől el minden, ott kell erősnek maradni! A rengeteg bíztatás elég erőt ad ahhoz, hogy végig tudjak menni az elkezdett úton!
Kövessék figyelemmel Gyöngyösi Róbert 221 km-es futását a Balaton körül február 26-án és 27-én:
https://ultrabalaton.hu/
és ha van rá lehetőségük, támogassák a vakvezető kutyák képzését:
https://
Forrás: Gyöngyösi Róbert
