Ó, zöld fenyő
Ma már elképzelhetetlen, hogy karácsonykor ne állítsunk fát, és ne díszítsük fel gömbökkel, girlandokkal, szaloncukorral.
Gondoltuk volna, hogy ez a szokás hazánkban alig kétszáz éves?
Az ókori Egyiptomban és Rómában a zöld növényeket meleget adó növényként tisztelték, a reményt látták zöld színében, ezért télűzőként gondoltak rá.
A téli napfordulót – amely általában december 21-re vagy 22-re esett - ünnepként kezelték, amikor az emberek örökzöld ágakkal díszítették környezetüket. Ennyit tudunk a zöld ágak tiszteletéről és belé vetett hitről. A karácsonyfa pontos eredete azonban nem ismert.
Az 1500- as években Martin Luther professzor égő gyertyákat tett a fára, innen a hagyomány, hogy égővel díszítsük a karácsonyfát. A történet szerint a professzor épp hazafelé tartott, az úton lévő fenyőágak között tündöklő csillagokat látott, ezt az élményét szerette volna megosztani családjával, így a fára otthon gyertyát rakott.
Az első feljegyzés a feldíszített fáról Amerikából származik, amelyben német telepeseket említenek. Az biztos, hogy 1700 -as években Németországban is számos karácsonyfa állt immár feldíszítve.
Nagy–Britaniában megjelent egy rajz a királyi családról, ahol egy feldíszített fánál ünnepelnek 1848–ban. Ezután egy divathullám szállta meg Angliát, és a családokban elkezdődött a faállítás.
Magyarországon az 1900 -as évek második felében kezdett hagyománnyá válni a karácsonyfa.
Az első fát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824–ben.
Azóta a faállítás hagyománnyá szentesült decemberben.
