Egy áldozatos életpálya elismerése

Emelkedett pillanatokkal vette kezdetét Kazincbarcika város képviselő-testületének június 20-i ülése, ugyanis Szitka Péter polgármester és Klimon István alpolgármester Kazincbarcika Város Polgármesterének Elismerő Oklevele kitüntetésben részesítette többek között Kádár Györgyöt, a Barcika Szolg. Kft. távhőszolgáltatási üzemvezetőjét.

Emelkedett pillanatokkal vette kezdetét Kazincbarcika város képviselő-testületének június 20-i ülése, ugyanis Szitka Péter polgármester és Klimon István alpolgármester Kazincbarcika Város Polgármesterének Elismerő Oklevele kitüntetésben részesítette többek között Kádár Györgyöt, a Barcika Szolg. Kft. távhőszolgáltatási üzemvezetőjét. Ez alkalomból faggattuk a díjazottat a munkája iránti elhivatottságáról.

A szakmájában eltöltött több évtized kapcsán felvetődik, hogy miért ezt a mesterséget választotta?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, magam is sokszor elgondolkoztam már rajta, hogy honnan ered a szakma iránti nagy érdeklődésem. Gyerekkoromban, a városi kórház építésénél betekintést nyerhettem a munkálatokba. A rengeteg szakember között hegesztők és fűtésszerelők is dolgoztak, s emlékszem mennyire felkeltette a kíváncsiságomat a tevékenységük. Szerintem ez volt az pillanat, amikor eldőlt a jövőbeni sorsom.

A gyermekkori álom hogyan valósult meg?

Mivel a szüleimnek fontos volt, hogy azt tanuljam, amit szeretek, a 112. sz. Alpár Ignác Szakmunkásképző és Szakközépiskola volt a megfelelő választás. Édesanyámnak köszönhetően, aki annak idején a távőszolgáltatásban hőfogadósként és hőközpont kezelőként dolgozott, a tanulói éveim alatt sem csökkent az érdeklődésem a hivatás iránt, így a szakmunkásbizonyítvány megszerzését követően mestervizsgát tettem. Akkoriban, nagy becsületnek örvendett az, aki a mestervizsgáját foghatta a kezében, hiszen olyan idős mesteremberek előtt kellett ezt elvégezni, akik ismerik a fűtésszerelés minden apró fortélyát.

Miként lépett ki a nagybetűs életbe?

Az iskola elvégzése után visszamentem a gyakorlati helyemre, egy vegyiműveket szerelő és építő vállalatnál dolgoztam. Rövid idő elteltével édesanyámat követve 1975. május 2-án átmentem a távhőszolgáltatásba, így szerelőként már részt vettem az újkazinci városrész kiépítésénél, épület és hőközpontok átadásának lehettem részese, Ez nagyon érdekes és meghatározó időszaka volt a pályafutásomnak. Most pedig a Barcika Szolg Kft. csapatát erősítem.

A rengeteg munka mellett jut idő kikapcsolódásra, szabadidős tevékenységre is?

Szabadidőm nagy részét szintén a munka teszi ki, mondhatni, a hivatásom a hobbim. Sokan meg is keresnek, én pedig szívesen segítek akármilyen kérdésben, legyen az elméleti vagy gyakorlati probléma. A sportok sem állnak tőlem távol, a nyári időszakban inkább a kerékpározásra és a horgászatra szakítok több időt, de télen a síelés kihagyhatatlan számomra, hiszen gyermekkorom óta jelen van az életemben. Az elmúlt két - három évben a péntek esti bowling vált hagyománnyá a kollégákkal. A sima gurigatások egy idő után edzéssé alakultak, ennek köszönhetően a Don Bosco Sportközpont által rendezett bowling versenyeken csapatban és egyéni kategóriában is szoktam indulni.

Hosszú évek állnak ön mögött, számított rá, hogy ilyen módon ismerik el szakmai elkötelezettségét?

Sosem gondoltam volna, meglepetésként ért a hír, annak ellenére, hogy nem most kezdődött el ez a folyamat. Másfél évvel ezelőtt a cég vezetése javasolt a Knuth Károly-díjra. Olyannyira sikerült mindenkinek titokban tartania előttem, hogy a nevem hallatán percekig meg sem tudtam szólalni. A május 9-i díj­átadó még inkább fokozta az boldogságomat, hiszen ez a szakmai szövetség által adományozható legmagasabb kitüntetés. A kollégák és a vezetők ugyancsak osztoztak örömömben, ugyanis Kazincbarcikán még nem fordult elő, hogy egy ilyen kis szolgáltatónál, valakit ennyire neves elismerésben részesítsenek. A polgármester úr elismerő oklevele mindannak a munkának a betetőzését jelenti, melyet szívvel-lélekkel végeztem évtizedeken át.