Betegségtől gyógyul a világ!
Első hallásra úgy tűnik kissé ellentmondó a megfogalmazás, azonban, ha a tartami összefüggéseket és következményeket vizsgáljuk igenis helytálló, de legalábbis elgondolkodtató a megállapítás.
A világban jelenleg vészhelyzet van, egy olyan esemény kapcsán, melyre számítani ugyan lehetett, de az ilyen szituációk főpróbája mindig akkor kezdődik, amikor a baj már nem csak hogy kopogtat, de már ránk is rúgta az ajtót. Történelmünket vizsgálva a helyzet most nagyon úgy fest, hogy az emberiséget 100 évente újra és újra próbatétel elé állítja egy-egy komolyabb járvány. Köszönhetően korunk technikai fejlettségének egyrészt talán nagyobb eséllyel birkózunk meg az egészségügyi kihívásokkal, másrészt viszont biztos, hogy sokkal szélesebb körben kamatoztathatjuk egyéni értékeinket, tettrekészségünket és segítőszándékunkat. Bizonyára ez annak is köszönhető, hogy a fősodratú és közösségi média rettentő mennyiségű negatív tartalommal és információval áraszt el mindannyiunkat, mely sok esetben együttérzést vált ki belőlünk egy-egy tragédia vagy különleges emberi sors, életút kapcsán. Médiatartalom tehát van bőven a krízishelyzetben, hogy informálódjunk, de azért nem árt szem előtt tartani a tudatos médiafogyasztás írott és íratlan szabályait sem. Apró kitérő után nézzük miért is ezt a címet adtam a gondolataimnak.
A koronavírus pandémia valamennyiünket kimozdított a komfortzónánkból ha tetszik, ha nem, de nem mindannyian ugyan olyan módon éljük meg ezt a váratlan és szokatlan helyzetet. Sokunk élete és munkája megváltozott, jelentősen több időt töltünk az internet böngészésével és érzékeny radarjainkat egyre gyakrabban megpiszkálja egy-egy olyan problémakör mely eddig is itt hevert az orrunk előtt. Persze hétköznapi életünk mókuskerekét tekerve elég a saját gondunkkal foglalkozni, megfelelni az állandó elvárásoknak a kitekintés sokkal nehezebben megy, nincs vészhelyzet vagy épp elfogyott az empátia által gerjesztett energia. Az ember azonban természeténél fogva együttérző társas lény, így nem meglepő, hogy a baj vagy szükséghelyzet összekovácsolja bennünk ezt a tudatot, s ki ki a maga módján a segítségnyújtás nemes érzését keresi. Lekerül a takarókendő a hónapok óta sarokban tolt varrógépről, hogy kerekei újra cérnát fűzzenek olyan maszkokba, melyet beszerezni üzletekben manapság szinte lehetetlen avagy méreg drága. Azonban ezekre a “háztáji” termékekre nem kerülnek árcédulák, mert a készítésükhöz az energiát nem a villanyáram, hanem a szív gerjesztette. Környezetünkben több ilyen egyéni akció vagy épp összefogás példaértékűvé és ezáltal népszerűvé is vált. Sorra hallom és olvasom ki, miben tud segíteni önzetlenül a rászorulóknak akár csak egy bevásárlással egy ebéd elkészítésével, hivatalos ügyintézéssel és még sorolhatnám. Emberek!! Hát nem ilyennek kéne lennie a világnak alap esetben is? Szörnyűség, betegség és félelem pumpálja ereinkbe azt a jóindulat-szérumot, melynek állandóan keringenie kellene egy tudatos és tiszta gondolkodású ember szervezetében. Szakállas bölcselet, hogy minden rosszban van valami jó is, és ha megfoghatom ezt az analógiát való igaz, hogy ettől a láthatatlan pofontól kicsit észhez tértünk. Legalábbis egy időre. Bízom benne, hogy a most bennünk keringő szérum inkább egy édes szirup a maga selymességével, s nem egy idővel megkövesedő habarcs, ami a veszély elmúltával újra gátat szab együttérzésünknek, jó szándékunknak.
A szerep melybe egy apró vírus kergetett minket sajnos nem csak pozitív látásmódod kölcsönöz embertársainknak, a feszültség a pánik sok agressziót szül, éppen ezért fontos, hogy a megszokottól eltérően még nagyobb toleranciával együtt kerekedjünk felül ezen a kényszerhelyzeten. Ha ez sikerülne elmondhatjuk, a leghalálosabb kórságából gyógyult ki a VILÁG!
Szerző: Géczy György
