Így zajlott az érettségi első hete Kazincbarcikán
Május 4-én, hétfőn vette kezdetét az idei érettségi időszak. Az érettségi első hete alatt minden rendben zajlott, az intézmények kellően fel voltak készülve, minden védőeszköz biztosítva volt, többek között az önkormányzatnak köszönhetően.
Kazincbarcika öt középiskolájában összesen 470 diák számolt be írásban tudásáról. A tantermekben legalább másfél méteres távolság betartásával legfeljebb tíz vizsgázó tartózkodhatott. Emellett Kazincbarcika Város Önkormányzata a vizsgázó diákoknak, pedagógusoknak és a lebonyolításban résztvevőknek egyszer használatos maszkot és kézfertőtlenítőt juttatott el.
Megkeresésünkre, Balla Árpád a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium igazgatója válaszolt néhány kérdésünkre.
Hogyan zajlott az érettségi, biztosítva voltak a megfelelő védőeszközök a diákok és a tanárok számára?
Az első héten az érettségik rendben lementek. Igyekeztünk a fertőzés veszélyének a kockázatát csökkenteni a tanárok és a diákok számára is. A felügyeletből kihagytuk a különösen veszélyeztett pedagógusokat, így az 55 éven felülieket, illetve a krónikus betegeket. Tudjuk, hogy ez nagyobb terhet jelentett a felügyelőkre, de őket aznapra mentesítettük a digitális oktatás alól, az óráik elmaradtak. A diákoknak is speciális szabályokat kellett betartani, amelyeket az iskola honlapján is közzétettünk, illetve az osztályfőnökök segítségével minden végzőshöz eljuttattunk (e-mail, Messenger, stb.).
Két ajtón keresztül lehetett bejutni az intézménybe, a vizsgázóknak kint kellett várakozni belépés előtt. Amikor szólításra egyesével beléptek, át kellett haladniuk egy fertőtlenítővel átitatott lábtörlőn, illetve kézfertőtlenítés is történt. Az egyik kapuban a Kazincbarcikai Városi Kórháztól kölcsönkért érintésmentes fertőtlenítővel (ezúton is köszönöm a segítséget), a másik kapunál pedig a beléptetést ellenőrző felügyelő tanár nyomott a kezükre fertőtlenítőszert. Szintén a belépésnél minden tanuló kapott maszkot, amelyet több helyről is felajánlásként kaptunk. Érkezett maszk a PatikaPlus kazincbarcikai egységének a dolgozóitól, az önkormányzattól és a kormánytól is (ezúton is köszönöm mindenkinek a felajánlást), így biztosítani tudtuk azt, hogy mind a tanáraink, mind a diákok számára minden nap új maszkokat kapjanak. Több teremben szerveztünk érettségit, hogy a jogszabályoknak is megfeleljünk, illetve csökkentsük a fertőzés kockázatát. Maximálisan 10 tanuló vizsgázott egy-egy teremben. A dolgozatok kidolgozása közben nem, de bármilyen mozgás vagy kommunikáció esetén kötelező volt a maszk viselése. A vizsgadolgozatokat pedig egy frissen beszerzett ózongenerátor segítségével fertőtlenítettük, és a javítótanárok csak a következő nap vehették fel azokat.
Balla Árpád hozzátette, hogy szerencsére mindenki megértette, miért fontos betartani a szabályokat, és nem kellett senkit figyelmeztetni.
Mit gondol, mennyire jelentett ez a helyzet nehézséget az érettségizők számára?
Több nehézség is adódott. A legelső a felkészülés: az utolsó egy hónap általában az érettségire készülésről szól, ilyenkor kerül sor az ismétlésekre. Most ezt a digitális oktatásban nem volt egyszerű megoldani, de a tanáraink nagyon kreatív módszereket alkalmazva (videó, skype, interaktív feladatok), illetve konzultációt biztosítva igyekeztek a hiányt pótolni. Továbbá az iskolavezetés azzal is segítette a felkészülést, hogy az órarendben is előtérbe kerültek az érettségi tárgyak, így arra kellett koncentrálniuk. „Every cloud has a silver lining.” mondja az angol (vagyis minden felhőnek ezüstszínű a széle, ami a magyarban körülbelül a „Minden rosszban van valami jó” közmondásnak felel meg), és ez itt is igaz: most egy kicsi ráhangolódhattak a nagyobb szabadságot, de nagyobb felelősséget is jelentő egyetemi évekre.
A második nehézség az, hogy sajnos a szóbeli vizsgákat nem lehet megtartani, így nincs javítási lehetőség, az írásbeli lesz a végleges eredményük. Szóbelit csak az olyan tárgyaknál lehet tartani, ahol nincs írásbeli (pl. hittan, testnevelés), vagy nem sikerül elérni az elégséges határát, a 25%-ot. Remélem, ez utóbbira nem kerül sor.
Harmadszor, a közösség hiánya is nehezebbé teszi a körülményeket. Nincsenek szünetek, ahol lehet egy kicsit lazítani, nincsenek kéznél azok, akik segítséget tudnak nyújtani, és nincs meg az együtt tanulás öröme, amikor közösen lehet átrágni egy-egy tételen magukat.
Hogyan érintette a tanári kart az, hogy nem tudtak elbúcsúzni a diákoktól?
Erről még nem beszélgettünk csak néhány munkatársammal. Készítettünk egy kis videót a végzősöknek, amelyben elköszönnek tőlük az osztályfőnökök, a lelki vezető és az iskola igazgatója, de még reménykedem abban, és készülök arra, hogy formálisabb módon is lezárjuk azt a 4., 5. vagy 6. évet, amelyet nálunk töltöttek el a diákok. A ballagási ünnepség az elválás, egy közösség megszűnésének a záróakkordja, amely ha elmarad, űr marad a lelkekben a diákok és a tanárok számára is. Nem tudom, hogy ez milyen hatással lesz hosszútávon ránk nézve. Ilyen még nem volt azóta, hogy ez a hagyomány elindult.
Az iskola egy most érettségiző tanulója, Varga Eszter is elmondta véleményét arról, ő hogyan élte meg ezt a nem szokványos időszakot.
Hogyan zajlott az érettségi, mennyire nehezítette meg a koncentrálást a jelenlegi helyzet?
Az első napon, hétfőn, mindenki nagyon izgult, hogy most mi lesz, hogy fog ez lemenni. Nem csak amiatt izgultam, milyen tudás van a fejemben, hanem melyik vírusos intézkedést, mikor tartsak észben. Féltem például, nem e megyek közel a másikhoz a bejáratnál. A folyosón végig maszkot viseltem, bent is a táskákat nem lehetett egy kupacba tenni. Aztán minden nap igy ment.
Reggel fel 9-kor helyet foglaltam a teremben és vártunk egy fél órát. Addig kivétel nélkül, minden tanár, akivel én voltam, próbálta feloldani a hangulatot, viccelődtek és kérdezősködtek, hogy velünk mi újság, ezzel elterelve a figyelmünket.
Eszter kiemelte, hogy nagyon sajnálta a szünetek hiányát, mivel így nem tudták a barátival átbeszélni a válaszokat, illetve megnyugtatni, biztatni egymást, ahogy az egyébként szokás az érettségi alkalmával.
Mit gondolsz, mennyire volt nehéz az idei érettségi? Véleményed szerint, hogy sikerült, mennyire vagy elégedett a teljesítményeddel?
Elnézve a tavalyi és a tavaly előtti érettségi feladatsorokat, az idei szerintem könnyebb volt. Nem vagyok híres a tanulásról, sőt szeretem elengedni, és a szerencsére bízni, hogy majd lesz valahogy. Viszont, ha nekem tavaly kellett volna érettségiznem, biztos vagyok benne, hogy egy jeggyel rosszabbat kapnék, mint ebben az évben fogok majd.
Nagyjából ki tudom számolgatni hányasok lesznek a jegyeim, hiszen nekem is az első dolgom az volt, hogy amint felkerültek az internetre a megoldókulcsok, leellenőriztem a válaszaimat. Elégedett nem vagyok, mert őszintén szólva, fele annyit se készültem, mint ami egy 4-es 5-ös jegyhez kell. Szóval nem is várom, hogy annyira jó lesz, de már úgy vagyok vele, hogy letudtam végre. A szóbelik miatt pedig rettentően örülök, hogy nem lesznek, mivel egy fölösleges stressznek érezném most még azt is, de ez általánosságban elmondható a nagy többségről.
Hogyan érintett az, hogy elmaradt a ballagás?
A ballagás miatt nagyon-nagyon szomorú vagyok. A mi tanáraink a gimiből, kézzel-lábbal azon vannak, hogy legyen ballagásunk akár a nyár végén is, illetve a diákok szintén támogatják ezt az elképzelést. Mi személy szerint itthon nem tartottunk a szüleimmel, és a családdal ünneplést. Nyilván nem fogunk összeülni a nagyszüleimmel sem egy ballagás miatt, a jelenlegi helyzetben. Majd, ha a vírus megengedi, akkor remélem mi is megkapjuk azt a hangulatot, amit az előző években megkaptak a diákok. A mi osztályunkban ez külön rossz, mert mi hatosztályosba jártunk, így általános iskolában sem ballaghattunk el, és most sem.