A sorsom összeforrt a Surányival
„Szeretet nélkül lehet fát aprítani és szeretet nélkül lehet téglákat formálni, de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!” A Lev Tolsztojtól származó idézet hűen tükrözi Vattay József, az Ózdi SZC Surányi Endre Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma tanév végén nyugalomba vonuló igazgatójának életútját. Tanárként, valamint az intézmény élén eltöltött 20 esztendő mélyen összekovácsolta sorsát az intézménnyel. E hosszú pályafutás elismeréseként a szakmai kuratórium javaslata alapján, Pedagógusnap alkalmából 2020-ban a „Kazincbarcika Város Közneveléséért” kitüntető díjban részesült, melynek ünnepélyes keretek között történő átvételére a rendkívüli helyzet miatt későbbi időpontban lesz lehetőség. Stábunk szeretett iskolájában beszélgetett a kiváló vezetővel és pedagógussal.
Példaértékű, hogy valaki több mint négy évtizeden keresztül ugyanabban az intézményben nevelje az ifjúságot. Hogyan került az akkori 105. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe?
A feleségemmel Kazincbarcikán képzeltük el a jövőnket. Az iskola első igazgatójának, Czaga Györgynek állásajánlatát elfogadva, az intézmény 17. tanévében – jelenleg az 59. tanévet zárjuk – 1977-ben, mint pályakezdő matematika-fizika szakos pedagógus kezdtem meg a nevelő-oktató munkát a 105-ösben. Tulajdonképpen azonnal bedobtak a mélyvízbe. Nem panaszkodhatom, hiszen a nevelőtestület rögtön elfogadott és biztatott, így hamar bekapcsolódtam az iskola széleskörű feladatainak ellátásába. A szaktanári és osztályfőnöki feladatokon kívül a tanórán kívüli tevékenységek szervezését is vállaltam, mint például a sport, ami mindig is közel állt hozzám. Sok sikert éltünk meg, hiszen fiatal volt a tantestület, elhivatott, akik szerették a gyerekeket. Ráadásul találkozhattam valamennyi iskolát alapító személlyel, az alapító igazgatóval, akiktől pontosan megtudtam, hogyan indult 1961-62-ben az iskola, és mi történt azóta.
Az évek során miként alakult a pályája?
Sorsom hamar eldőlt, itt ragadtam, megszerettem a 105-öst, hamar barcikai lettem. Közel egy évtizedes intenzív tanítás után 1986-ban neveztek ki kollégiumvezetőnek, majd 1991-ben az intézmény második igazgatója, Eperjesi Dezső, a nevelési igazgatóhelyettesi feladatok ellátására kért fel. Mindkét beosztás rendkívül szerteágazó vezetői feladat volt, teljes embert igényelt. Megéltünk sok-sok varázslatos örömöt. Elvégeztünk rengeteg tanügyigazgatási feladatot. Fejlesztettük, bővítettük az intézmény szakmai és tárgyi feltételrendszerét.
Igazgatóként hogyan képzelte el az iskola jövőjét?
A Borsod – Abaúj – Zemplén Megyei Önkormányzat Közgyűlésétől kaptam meg 2000-ben az első öt évre szóló igazgatói kinevezésemet. Ezt követően nagy erőt adott az, hogy a mindenkori fenntartó, valamint az intézmény munkatársai soha nem kérdőjelezték meg alkalmasságomat a vezetői beosztásban, amit bizonyít, hogy pályázatok révén az igazgatói megbízásomat minden alkalommal meghosszabbították. Nagyon sok minden változott az elmúlt 20 évben. Azonban kezdettől vezérelv volt számomra, hogy a Surányinak folyamatosan meg kell találnia azokat az egyedi vonásokat, különlegességeket és kiválóságokat, amik ide vonzzák a gyerekeket. Ehhez minden esetben meg tudtuk teremteni a megfelelő személyi és tárgyi körülményeket. Lehetetlen felsorolni a folyamatos szakmastruktúra változtatást, az évente lezajlott fejlesztéseket és innovációkat, a tehetséggondozást, a széleskörű kapcsolatrendszer ápolását és sorolhatnám. Ma már tanulóink számára biztosított az a tanulási, oktatási, képzési környezet, amely a modern szakmai képzés alapfeltétele. Kialakítottuk a szaktantermi hálózatot, létrehoztuk azokat a tanműhelyeket, tankabineteket, laborokat, tanirodát, amelyek hosszabb távon frissítéssel biztosítani tudják a vele szemben támasztott követelményeket.
Említette, hogy a képzés szempontjából elengedhetetlen a jó kapcsolatok ápolása…
Így igaz, nagyon jó kapcsolatot ápolunk Kazincbarcika városával és vezetésével, a jelenlegi fenntartóval, az Ózdi Szakképzési Centrummal, a gyakorlati képzésben együttműködő gazdasági társaságokkal, a B-A-Z Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával és sok fontos egyéb szervezettel, egyesülettel. Ezt elősegítette, hogy Kazincbarcika Város Önkormányzatának megalakulásától, 1990-től 5 cikluson át folyamatosan voltam a tagja. A nappali rendszerű képzésünket, valamint a felnőttoktatásunkat és felnőttképzésünket csak az igen jelentős számú külső partnereinkkel végezhettük eredményesen, amit mindenkinek ilyen formában is köszönök. Örülök annak, hogy tanulóink pedagógusainkkal együtt az elmúlt évtizedekben évről-évre eljuthattak külföldi országokba, szakmai gyakorlatokra, valamint a lengyel swidnicai, a szlovák rimaszombati testvériskolánkba és a hazai dunaújvárosi partneriskolába.
Ne felejtsük el az iskola sportéletét, hiszen számos eredménnyel dicsekedhetnek, már a kezdetektől…
Számunkra a sport mindig is fontos volt és jelenleg is az. Éveken át intézményünk a diákolimpiai sportágakban elért eredményei alapján rendszeresen elnyerte a megye legeredményesebb sportegyesülete kitüntetést. Ennek érdekében sportgimnáziumot és közoktatási típusú sportiskolai osztályokat is indítottunk. Labdarúgás és röplabda csapatsporban, valamint atlétikában és egyéb egyéni sportágban kineveltünk rendkívül sok válogatottságig is eljutó sportolót. A sportban elért sikerek nagymértékben elősegítették a magas színvonalú pedagógiai és szakmai munkát, stabilizálták a beiskolázásunkat, teljesebbé tették a tanórai és a tanórán kívüli eredményeinket. Hasonló sikereket értünk el a tehetséggondozás más területein, például a tanulmányi és szakmai versenyeken és egyéb vetélkedőkön.
A közelgő nyugdíjas időszak foglalkoztatja?
Természetesen. Ízlelgetem. Tervezgetem. Hálát adok a jó Istennek, hogy ezt megélhettem. Őszinte szívvel köszönöm meg a több évtizedes eredményes együttműködést vezetőtársaimnak, a Surányi közösségének és minden segítőmnek, melynek eredményeképpen az elképzeléseimnek megfelelő időpontban és feltételekkel vonulhatok nyugdíjba. Kívánom, hogy a Surányi intézménye a következő évtizedekben is teljesíteni tudja a szakképzésben vállalt és kötelező feladatait. Nagyon bízom abban, hogy erőben, egészségben hosszú nyugdíjas éveket töltök el családom, barátaim és ismerőseim körében.
Fotó: Bodó József
