Szent Borbála védje a bányászokat!

Kevés munka akad, mely nehezebb és veszélyesebb a bányászlétnél. A kezdeti időkben bizony sokan estek áldozatul hivatásuknak, ezért „jó szerencsét” kérve Istenhez fohászkodtak oltalomért. Ehhez választották közvetítő szentjüknek Szent Borbálát. A hazai bányászat a 18. században jött létre. Megyénkben a szénbányászat 1786-ban kezdődött, ekkor nyílt meg Radvánszky Ferenc első szénbányája Sajókazán. A mélyművelésű bányászat a 19-20. században alakult ki. Ekkor már Európa szerte ünnepelték a bányásznapot, a Borbála naphoz igazodva, minden évben, a december 4-ét követő vasárnapon. Magyarországon a II. világháborút megelőzően a bányászok ünnepét az ország különböző pontjain eltérő időben tartották. 1951-től egységesen, az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűz, valamint az 1950-es, nagy bányaszerencsétlenség áldozatai előtt tisztelegve, szeptember első vasárnapján emlékeznek meg e küzdelmes munka hőseiről. A hazai bányászat háttétbe szorulásával az ünnep más tartalmat kapott. Hagyományát az egykori bányászok ápolják, emléket állítva a föld kincsének, a hajdanvolt társaknak. 

Bányásztelepülés lévén, Kazincbarcikán ugyancsak tradíció a bányászok, a bányászat előtt való főhajtás. Sajnos, a járványhelyzet idén nem teszi lehetővé nagyszabású ünnepség és koszorúzási ceremónia tartását. Ám a város nem felejtette múltját. Kazincbarcika Város Önkormányzatának képviseletében Klimon István alpolgármester, Kazincbarcika valamennyi lakója nevében helyezte el a tisztelet virágait vasárnap délelőtt, az Egressy Béni Művelődési Központnál lévő, városi bányász szobornál. Mi pedig csendben, az ünnepeltekre gondolva, kívánjunk „Jó szerencsét!”