Karácsony reménysége
„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” (Pál levele Tituszhoz 2:11)
Talán mindannyian ismerjük a karácsonyi történetet, Jézus Krisztus születéséről, az istállóról, Betlehemről, a pásztorokról és a bölcsekről. Láttuk már számtalan feldolgozásban, legyen az film, gyerekműsor, vagy bármi más. Közben pedig a karácsonyaink másik oldalán ott áll a mi történetünk. Hiszen az ünnepektől mindannyian várunk valamit. Reménykedünk egy kis pihenésben, hogy lesz időnk utolérni magunkat ami év közben összegyűlt. Reménykedünk néhány boldog pillanatban, amit a családunk, vagy szeretteink között tölthetünk el. Reménykedünk abban, hogy ezúttal tényleg nem lesz balhé, stressz, hanem egyszerűen csak lehetőségünk lesz megélni valamit az ünnepi hangulatból, kikapcsolódásból. Tele vagyunk reményekkel. Reménykedünk, hogy karácsony után talán még az élet is másképp folytatódik majd. Ismerjük ezt a történetet is, hiszen átéltük már nem egyszer. Az elmúlt néhány évben talán kicsit máshogy, mint eddig – össze és bezártabban, de mégis csak volt egy története a karácsonyunknak. Gyakran hullámzó, szomorú, vidám, eseménydús, vagy unalmas, de mégis a mi történetünk, egyen-egyenként.
Ez a két történet pedig valahol találkozik. A mindenkori ember, a Te és az Én történetem is találkozik karácsonykor a Mindenható történetével, akár szembenézünk vele, akár nem. Mert amiről a Biblia úgy fogalmaz, hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”, az nem egyszerűen csak a nagy egésznek szól, hanem személyesen Neked. A karácsonyi történet, ami Jézus születését mutatja be, ugyanúgy személyesen Neked szól – Jézus nem oktalanul született ebbe a világba, hanem azért, hogy beteljesíthesse azt a munkát, ami érted történt meg!
Karácsonyi reménységünk lehet, egyen-egyenként mindannyiunk számára ez. Isten, az Ő Fiának születése ünnepén, reményt ajándékozott a világnak. Annak a reményét, hogy az emberi élet nem pusztán a semmiből halad a semmibe. Annak a reményét, hogy van élet. Igazi, nagybetűs. Nem mókuskerék. Nem a szenvedés csökkentésére tett próbálkozások. Nem egy lezárult és eldöntött játszma. Hanem egy olyan élet, aminek a központi, meghatározó mozgatórugója, az Istentől kapott reménység.
A karácsony reménységet akar adni az életedbe. Nem csak azokat, amik már most is ott vannak az ünnep kapcsán, hanem olyan reménységet, ami az egész életed során veled lehet. Akkor is, amikor az omikron, vagy bármelyik újabb vírus-variánstól féltjük az életünket. Akkor is, amikor az infláció miatt az egzisztenciánk felől aggódunk. Akkor is, amikor a kapcsolati problémáink látszanak megoldhatatlannak. Minden egyes hétköznap és ünnepnap.
Mert az a megjelent kegyelem, amiről a fenti Ige szól, Isten szeretetéről tesz tanúbizonyságot. Erről a szeretetről számol be a karácsonyi történet, Jézus születésével a középpontban. Erről a reménységről szól, ami egyen-egyenként megérkezhet mindannyiunk életébe – ez alatt az ünnep alatt is! Ünnepeljük hát most így: észrevéve a saját történetünk mellett Isten történetét is a karácsonyban.
Rózsa Dávid
Beosztott lelkész
A Felső-Barcikai Református Egyházközség lelkészeinek, előljáróinak és minden gyülekezeti tagjának a nevében kívánunk áldott és boldog karácsonyi ünnepeket a város összes lakójának!
