Az iskolai, óvodai fakivágások kulisszatitkai az új főkertésztől
Az egyik kazincbarcikai tanintézmény udvarából érkeztek fakivágásról szóló hírek. Sajnos nem véletlenül. Veszélyes ügy állt a háttérben. A megoldás gyors és drasztikus volt, de cserébe sok évtizedre előremutatóan hosszú távú, sőt új szintre emelő. Erről nyilatkozott a Kolorline-nak Molnár Péter, Kazincbarcika friss főkertésze.
Alig pár héttel a Csokonai úti székhelyóvoda udvarán történt köztudomású fakivágás után, hasonló intézkedést kívántak a Tompa Mihály Református Általános Iskola udvarának fái is. A háttértörténet szinte azonos. Baleset- és kárveszélyes állapotig jutottak az elöregedett fák, melyek már túljutva az elővigyázatosság dilemmáján, mindkét esetben megmutatták, hogy bizony nemcsak elméletben dőlhetnek ki. Az első fákat mindkét helyszínen a természet „vágta ki”. Ez adta a végső löketet a végletes reakcióhoz.
„Mindkét helyen történt károkozás. Szerencsére ez emberéletbe nem került, de ennyi erővel kerülhetett is volna — kezdte nyilatkozatát Molnár Péter főkertész. — Ezeken az udvarokon egy kivételével az összes fa ezüstjuhar, amelyet szakmailag „ellenséges fának” is értékelhetünk. A kazincbarcikai példányok is vagy túlnőttek vagy elszáradtak. Korlátolt élettartamú, puha fák, amelyek 50-60 éves korukban száradni, odvasodni kezdenek, tapló nőhet rájuk. Cserébe a keményfák akár több száz évig bírják. Az ezüstjuharok kevesebbre vannak kalibrálva. Annak idején azért telepíthették őket, mert gyorsabban nőnek, de gyorsabban is pusztulnak. A kivágás utáni fakivágást követő darabolásnál igazolva láttuk, hogy belsejük szivacsos, korhadt volt” — avatta be a Kolorline-t a főkertész.
Molnár Péter azt is elárulta, hogy amikor hozzányúlnak egy problémás facsoporthoz, akkor többet vágnak ki egyszerre, hogy ne kelljen ugyanazt a területet többször, pár hetente, havonta korlátozni. A következő fontos feladat a pótlás, mégpedig a maximumon.
„Aki elkötelezett a fák irányába, az úgy pótol, hogy lehetőleg mindennek megfeleljen — jelentette ki a főkertész. — Olyan új fákra van szükség, amelyek bírják a szárazságot, a városi levegőt, normálisan nőnek, őshonosak, és összhangban vannak a természettel. Az ezüsthársra gondolok. Kazincbarcikának már sok ikonikus komponense van. Lehetne a fája az ezüsthárs.”
Molnár Péter a szakmai háttérbe is beavatta a Kolorline-t.
„A klímaváltozást már a bőrünkön érezzük. Ma minden időjárási jelenség sokkal aktívabb, a hőmérséklet-ingadozásoktól nagyobb energiák vannak a levegőben, így a „vihar viharabb lesz”. Ez veszélyesebb a fákra, és erre készülni kell. A híradásokban naponta hallunk kidőlt fákról. Kárt okoznak, például villanyvezetékekre dőlnek, és áramkimaradást okoznak. Az utánpótlásnál már erre is figyelünk, viharálló, stabil fákkal pótlunk. Figyelembe vesszük, hogy jól bírják az új légkört. Sokszor akkor kapjuk fel legjobban a fejünket a problémára, amikor már történik valami. Az intézmények vezetői gyorsan reagáltak a felelősségük alá tartozó gyerekek érdekében is. Ez nem játék! Az óvodákban és az iskolákban a fatelepítéseknél ráadásul nekünk is több tényezőre kell figyelnünk. Fontos, hogy semmiképpen se allergén fákat ültessünk, pláne nem mérgező bogyókkal, főleg az óvodásoknál, akik még hajlamosak például az orrukba is dugdosni a bogyókat.”
A Kolorline csapata is sajnál minden kivágott fát, de alázatosan fejet hajt a gondos és gondolkodó szakmai szemszögek előtt. Másokat sem biztatnánk másra.
