Eggyel több szelet kenyér, eggyel kevesebb pofon – Komárominé Nagy Mária, a gyermekek segítője

Városunk önkormányzatától a szociális munka napján, 2023. november 12-én Kazincbarcika Város Szociális Ellátásáért kitüntető díjat kapott Komárominé Nagy Mária, a Kazincbarcikai Szociális Szolgáltató Központ Család- és Gyermekjóléti Központ intézményegység-vezetője 1990 óta ügyködik elszántan a szociális szférában. Évtizedeken keresztül számos gondviselő feladatkör felelős ellátásával érdemelte ki elismerését.

„Nagy meglepetésként ért, hogy én vagyok a díjazott” - árulta el Komárominé Nagy Mária. „Tekintve az előző díjátvevők sorát, úgy éreztem, nem nőttem fel eléggé ehhez a kitüntetéshez. Olyan szakemberek kapták ezt előttem, akik nagyon sokat tettek Kazincbarcika szociális ellátásáért. Éppen ezért az, hogy engem mégis méltónak találtak erre a díjra, arra inspirál, hogy csak még többet tegyek a családok, egyének szociális problémáinak enyhítéséért, és ugyanerre ösztönözzem a kollégáimat is.”

Az intézményegység-vezető külön büszke arra, hogy bármikor is elvágyódott volna erről a szépségében is nehéz hivatásától, mindig kitartott.

“Nem mintha a maradás magában érdem lenne, de a szociális területen különösen nagy a pályaelhagyók száma és ennek megvannak a maga okai. Bár olyan tökéletesen működne a világ, hogy ne lenne szükség szociális dolgozókra, de nem ilyen világot élünk, így itt vagyok és teszem a dolgomat.”

Szociálisan a bölcsőtől a sírig

Mária vallja, hogy a szociális ellátó rendszer végigkíséri az embert a bölcsőtől a sírig. Ő maga 2016-tól, a különböző gyermekvédelemmel összefüggő feladatok centralizálásától kezdve intézményegység-vezetője a Kazincbarcikai Szociális Szolgáltató Központ akkor létrehozott Család- és Gyermekjóléti Központjának.

„Akkoriban az idősellátásban dolgoztam, de a megfelelő végzettségemet látva, az igazgató úr javasolt ennek az új típusú egységnek a vezetésére, ahol kimondottan a veszélyeztetett élethelyzetben lévő gyerekeket segítünk. Egységesen komplex gyermekjóléti szolgáltatást biztosítunk az ellátási területünk lakosságának, hozzájárulva a gyerekek testi, lelki és szellemi jólétéhez. Leginkább azon dolgozunk, hogy ők családban nőhessenek fel, de előfordul, hogy olyan fokú veszélyeztetettséggel találkozunk, hogy már nem tartható a családjában egy-egy gyermek. Itt kezdődik a mi feladatunk. Kollégáim a megelőzés mellett a már kialakult veszélyeztetettség megszüntetése érdekében esetmenedzseri tevékenységet látnak el, ez már hatóságközeli munka. Ők tesznek javaslatot, hogy a veszélyeztetettség csökkenthető-e annyira az általuk felajánlott és koordinált szolgáltatásokkal, hogy a védencünk a családjában maradhasson.

Munkatársaim másik csoportja óvodai és iskolai szociális segítői munkakörben egyéni, csoportos és közösségi munkát végeznek a szociális munka eszközeivel. Feltáró beszélgetéseket folytatnak azokkal a gyerekekkel, akikről úgy tűnik, segítségre van szükségük.Akár tanulási, akár egyéni vagy családi, iskolai probléma okoz nehézséget számukra, a segítők az oktatási-nevelési intézményekben rendelkezésükre állnak. Segítik a tanulásukat, a szociális kompetenciák fejlődését, de tematikus foglalkozásokat is tartanak óvodáscsoportoknak, általános és középiskolás osztályoknak. Besegítenek a közösségi életbe, közös ünnepélyek lebonyolításában vagy akár önálló programokat is szerveznek, különböző eszközökkel egészítve ki a pedagógusok munkáját. Nagyon büszke vagyok csapatunk munkájára.”

30 éve az elesettség szolgálatában

A gyermekek sokéves rendíthetetlen segítője három évtizede még kórházi területről nyergelt át az Kazincbarcikai Szociális Szolgáltató Központ elődjéhez. 

„Akkor még az egészségügyi és szociális ellátások összemosódtak” - emlékezett vissza Komárominé Nagy Mária „Az egészségügyi végzettség remekül illett ide. Az egészségügy is közel áll hozzám, de a szociális elesettség szolgálata még inkább. Korábban az idősek között is megtaláltam a helyemet, és ez a kettősség a mai napig elkísér. Az idősellátás- és gyermekvédelem visszatérő motívumok a munkám során.”

 

„A magánéletében mindenki úgy lehet szociális, ahogy akar.”

Az intézményegység-vezető szociális szempontból nem is tudja elválasztani a munkát és a magánemberi hozzáállást.

„A szociális munka lényege hogy mindenki a személyiségével dolgozik. Akiben megvan a segítő attitűd a munkában, abban a magánéletben is. A szociális ellátás célja, hogy egy nem jól működő természetes támaszt pótoljon. Hogy ezt intézményes keretben vagy anélkül tesszük, nem jelent nagy különbséget. Az intézményben a bürokrácia is meghatározó, magánéletben viszont mindenki úgy lehet szociális, ahogy akar. Ki milyen ember, olyan szociális érzékenységgel látja el a feladatait.

Pályakezdőként halvány fogalmam sem volt a szociális munka professziójáról. Volt bennem egy segítői attitűd, amire volt igény és lehetőség, így ezt remekül ki tudtam élni. Azóta rengeteget tanultam, és ha még száz évig csinálnám is mindig tudnék újat tanulni, új típusú helyzetekkel és kihívásokkal találkozni. A legtöbbet a csalódásaimból tanultam, de ezekből csak azt vontam le, hogy új irányokat és meglátásokat is figyelembe kell venni.”

A szemekben látszik a változás

Mária csalódások ellenére sem osztja a gyakran hangoztatott frázist, hogy „az emberek egyre rosszabbak.”

„A saját értékítéletünk nem határozhatja meg a segítségre szoruló embereket, ahogy a szakmában hívjuk őket, klienseinket. Kliens bárki lehet, ma ő, holnap én. Nem szabad sztereotípiák kialakulásának utat engedni. Nagyon sok jó, tenni akaró emberrel találkozok a munkám során. Sokan adnak vagy igyekeznek segíteni akár közvetett, akár közvetlen módon. Többen jelentkeznek önkéntes munkára is, akik tenni szeretnének a változásért. A mi munkánknak nincs mérőszáma. Nem jelzi semmi, ha egy gyerek eggyel több szelet kenyeret vagy eggyel kevesebb pofont kapott, de a hozzánk forduló kliensek szemeiben, látszik, ha van változás.”

A Kazincbarcika Város Szociális Ellátásáért Kitüntető díjas Komárominé Nagy Mária nem üzen mást a most pályakezdő fiataloknak sem, mint a saját legfontosabb tanulságát: Tartsanak ki!

“Semmit nem csinálnék másképp, mert akkor nem itt tartanék, ahol most vagyok. A hibák, melyeket elkövettem, is kellettek ehhez. Ha újrakezdhetném a pályát a mostani tudásom birtokában, csupán magamból tennék bele még többet.”