Összetett március 15-i megemlékezés és műsor Kazincbarcikán
Komplex „sokművészeti” műsorral és Rékasi Károly színművész ünnepi beszéd-felvonásaival tisztelgett Kazincbarcika az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléke előtt. A programok főleg a délutánra koncentrálódtak, így ráalkonyodott a koszorúzásba torkolló fáklyás felvonulásra. A város gyermekei viszont már délelőtt megkezdhették a kreatív tiszteletadást.
kapcsolódó galéria
Március 15. azon kitüntetett napok egyike, amikor a tarkaságáról nevezetes Kolorcity három meghatározó színe a piros, a fehér és a zöld. A városi ünnepi programok főleg késő délután szólították szabad ég alá a kokárdás lakosságot, de a Gyermekek Háza — Kézművesház a kicsiknek és családjaiknak már délelőtt tartalmas elfoglaltságot tartogatott.
Történelmi játszóház az egész családnak
A március 15-i „játszóház” elnevezés gyakorlatilag egy alkalmi kreatív műhelyt takart, ahol a gyerekek fúrtak, fújtak, vágtak, ragasztottak, tapicskoltak a felnőttek szüntelen vigyázó tekintete és bátorító szavai mellett.
Ursutzné Blága Krisztinától, a Gyermekek Háza — Kézművesház vezetőjétől megtudtuk: az ünnepi kísérőprogramon március legifjabbjai az eszméhez kapcsolódó tárgyakat alkothattak közösen.
„Nemzeti színű karkötőt, gyöngycímert, makramétechnikával készült kokárdát, az elmaradhatatlan huszárcsákót, a lányoknak pártát, sőt egy kis falovacskát is elkészíthettek az érdeklődők” — foglalta össze a vezető.
Ünnepi megemlékezés, fáklyás felvonulás és koszorúzás
Az ünnepi megemlékezés idei hangja városunkban Rékasi Károly lehetett, aki az első ágyúlövés után az 1848-as esemény kapcsán mély belegondolásra és mögöttes látásra késztette közönségét a délutáni műsoron. A színész az igazság és a szabadság szüntelen keresését és képviseletét éltette.
A program elején a Nefelejcs Tagóvoda ovisai feltipegtek az őket vezető pedagógusokkal a színpadra. A felkészítők: Gálik Valentinné, Király Lászlóné, Bátyi-Kovács Ivett, Váradi Vivien, Lukácsné Palkó Julianna és R. Tarczali Evelin voltak. A büszke anyukák már élezték is a kamerájukat az első sorokban, ahogyan gyermekeik piros-fehér-zöld színű zászlókat és szalagokat lobogtattak, valamint lelkesen szavalták sok évtizedes ünnepi örökségeink sorait.
Őket követte az Irinyi János Református Oktatási Központ Tompa Mihály Általános Iskola, a művészi tehetségeinek színpadi produkciójával. Felkészítőjük Lukács Éva volt. Egyedien keretezett fellépésükkel felpiszkálták az ünnep valódi jelentőségét a formalitások mögött. A műsort színi előadás, zenés-táncos fellépés és versek egyvelege képezte. Közben végigpörgették ajkaikon, hogy mi mindent is jelent szabadnak lenni, és micsoda mindenek feletti, mégis mindennek alapját képző érték rejlik benne.
A színpad elhalkulásával fáklyás felvonulás kezdődött lovas huszárok kíséretében a Jókai-szoborig, amely Rékasi Károly szavait idézve nem csupán egy ünnepi menet, hanem az összetartozás és a szabadság szimbóluma is volt. A végeláthatatlanul hosszan vonuló városi sokadalmat a fáklyások mellett többek között a Megyaszói Fúvószenekar, illetve a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület pepitázták a Jókai térig. Jókai Mór-szobránál a koszorúzást megelőzte egy díszlövés és a Kazincbarcikai Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola “tehetséges” táncosainak fellépése. Rékasi Károly szerint ők mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az alkalom ne csak emlékezés legyen, hanem összetartást erősítő közösségi élmény is.
Az emlékezés virágait helyezte el a Jókai-szobornál Kazincbarcika Város Önkormányzatának részéről Szitka Péter polgármester és Klimon István alpolgármester, majd az önkormányzat cégeinek, intézményeinek, a különböző pártoknak, valamint a városi szervezetnek, intézményeknek és cégeknek a képviselői. A 2024-es megemlékezés a Szózat közös eléneklésével és Rékasi Károly személyes üzenetével zárult.
