Művészeti kisvonatozás Kazincbarcikán, szobrok, falfestmények és titkok vágányain

Nemcsak városnéző kisvonatos menetjegyet, de különleges mentális szemüveget is kaptak Kazincbarcikához augusztus 20-án azok az itt élők és ide látogatók, akik beneveztek a Kul-túra című programra. Somodi-Hornyák Szilárd nagybecsű extravagáns helyi művész és művésztanár vezette mikrofonból a szemeket és gondolatokat a mozdonyvezető mellől, Kazincbarcika művészettel meglepően sűrűn kövezett városi pályáin.

Óránként indult a kisvonat a délelőtt és a délután egy-egy szakaszán, összesen 8 turnusban, az élen a masiniszta mellett Somodi-Hornyák-Szilárddal és kincset érő tudásával Kazincbarcika szabadtéri művészeti kincstárától. Az ülések a kisgyerekektől a nagyszülőkig sokféle érdeklődővel teltek meg. Lokálpatrióták és kíváncsi vándorok váltogatták egymást a mozgó nézőtéren. 

Minden műalkotás mögött lapul egy nagy történet

Büszkesége lehet a mindössze 70 éves fiatal városnak, hogy egy 45 perces út során a művészeti idegenvezető szüntelenül beszélhet, olyannyira van mit látni és megtudni. A két oldalról nyitott járműből balra-jobbra kapkodhatták a fejüket az utasok, ahogyan sorra tűntek fel a régi idők gazdag háttértörténetű szobrai mellett korunk kirívó alkotásai, és szót kaptak a sűrűn szembejövő házfalfestmények titkai, kiderültek mögöttes üzenteik is. Az utazás így jóval több volt mint kulturális leltározás, hiszen izgalmas történetek hozták még közelebb a város sok szeglét a lakókhoz és a látogatókhoz. Azért csupán sok szegletét, mert az összes nem fért volna háromnegyed órába, pláne, hogy rendhagyóan a jublieumi Galéria ’70 kiállítást is érintette a kisvonat, 18 kazincbarcikai vagy ahhoz köthető művész alkotásainak közös tárlatát. A Mezey István Művészeti Központ küszöbétől persze gyalog kellett tovább menniük a résztvevőknek, mielőtt a villámlátogatás után vonatülésben folytatták útjukat.

Mit mondanak a messziről jött emberek?

A művészeti kalandorok nemcsak láthatóan érezték jól magukat és gazdagodtak értékekkel, hanem hangot is adtak ennek Somodi-Hornyák Szilárd, a Kul-túra vezetője vagy éppen lapunk számára. A Budapestről érkezett Kalyó Ágnes Kazincbarcika visszatérő látogatója. Már nem először járt a városban akkor sem, amikor tavaly a Kolorfesztivált is kipróbálta. Idén is már második körben érkezett a programsorozatra.

„A kisvonatos városnézést azért is nagyon vártam, mert két hete, amikor itt jártam, nem sikerült eljutnom a Galéria '70 kiállításra, úgyhogy különösen örülök, hogy újra el tudtam jönni – mesélte Kalyó Ágnes. – Bár a köztéri alkotásokat már tavaly megismertem, külön érdekes volt sorra megtudni a falfestmények nevét.”

Egy másik budapesti utast gyökerei Kazincbarcikához kötik, hiszen itt született és 8 éves koráig élt a közelben. Most, hosszabb kihagyás után, barátai meghívására tért vissza, hogy megnézze, hogyan alakult át a város az elmúlt 10-12 évben.

„Amikor először hallottam a jelenlévő barátaimtól, hogy egy ilyen jellegű fesztivált rendeznek itt, csodálkoztam — árulta el a visszatérő Dengi Csaba. — Ez valóban színességet hoz a városba. Látom, hogy egyébként is mennyire épül-szépül Kazincbarcika. A kerékpárutakkal vagy a szabadidős időtöltésekkel is nagyon érdekes irányba fejlődik a város. Azt mondom, hogy jó úti cél lesz a jövőben nekem is és a barátaimnak is.”

A kisvonatos út során összesen 14 szobor és 19 falfestmény esett útba, továbbkerekítve a Galéria ’70 kiállítás átmenetileg látható műveivel. Ez a metszet dinamikusan mutatta meg, hogy Kazincbarcika mennyire gazdag művészi értékű látnivalókban, de azt is feltárta, hogy az alkotások mögött egyesével micsoda nagyívű, akár legendás történetek hallgatnak, míg nem jön egy művész, aki megosztja azokat a külvilággal.