Bányásznapi megemlékezés Kazincbarcikán

Magyarországon 1951 óta szeptember első vasárnapja bányásznap, amelyet az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűz áldozatainak emlékére rendeznek. Kazincbarcikán idén szeptember 1-jén az Egressy Béni Művelődési Központ melletti bányászszobornál tartották a koszorúzással egybekötött megemlékezést.

Kazincbarcika Város Önkormányzata a Barcika Art Nonprofit Kft.-vel és a Borsodi Bányászok Területi Tagozatával közösen várta az emlékezőket a bányászszoborhoz, ahol közreműködtek a Kazincbarcikai Ifjúsági Mazsorettegyüttes és a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekarának tagjai is.

Ünnepi köszöntőt mondott Klimon István alpolgármester, aki örömmel konstatálta, hogy a nagyon meleg idő ellenére is rendkívül sokan fogadták el a szervezők meghívását. A városvezető kiemelte: bár az energiaszektor mindig átalakuláson megy keresztül, de a trendek visszatérnek, mint ahogyan a kutatók is a föld mélyére.

„Nyugat-Európában is tapasztalható, hogy az atomenergia háttérbe szorul, és újra előre törnek a szenes erőművek” — emelte ki Klimon István.

A városvezető hangsúlyozta az emlékezés fontosságát, amely gyermekeinknek, unokáinknak ad lehetőséget a hagyományok őrzésére és ápolására.

A hősök emlékének őrzését emelte ki beszédében a Kazincbarcikai Bányász Szakszervezet elnöke is a 71. bányásznapon. Pásztor László felidézte városunk múltját, ahol az ipari fejlődés a szénbányászat és a vegyipar által vált lehetségessé: ennek köszönhetően Kazincbarcika óriási változásokon ment keresztül, és robbanásszerű ipari fejlődés jellemző napjainkra is. 

„Hogy 30 évvel a bányák bezárása után miért is ünnepeljük a bányásznapot? — tette fel a kérdést az elnök. — Mert még ma is élnek jó néhányan olyanok, akik a borsodi vagy a környékbeli bányákban dolgoztak. A bányászok ma is erős közösséget alkotnak, összeköti őket a közös múlt és a közös emlék” — fogalmazott Pásztor László.

Az elnök kiemelte a bányászhagyományok ápolásának, a bányászemlékek megőrzésének fontosságát, majd visszaidézve a múltat, emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy bármilyen kegyetlen tudott lenni a bánya, nemcsak elvett, hanem adott is. 

„És nemcsak megélhetést, hanem egy megtartó közösséget lent és fent egyaránt — jelentette ki Pásztor László. — Egy másik világ volt a bánya, ahol az összefogás minden mást felülírt. Soha senkit nem hagytunk magára, és ez nemcsak a munkában volt így, de a magánéletben is. Kisegítettük egymást a bajból, és ez ma is így van. A bányászokat, akik életük kockáztatásával hozták felszínre a föld kincsét, megbecsülés övezte, ami nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánult” — hangsúlyozta az elnök.

Bár a szénbányászat és a hozzá kapcsolódó nehézipar mára megszűnt, meghatározó szerepét azonban nem vitathatjuk és nem felejthetjük el. A kulturális és erkölcsi tradíciók ma is élnek és hatnak, így Kazincbarcika jelenének is szerves részét képezik. 

Az ünnepi beszédeket követően az emlékezés virágait helyezte el az Egressy Béni Művelődési Központ melletti bányászszobornál Kazincbarcika Város Önkormányzata nevében Szitka Péter polgármester és Klimon István alpolgármester, valamint a helyi és térségi bányászszervezetek képviselői, a nyugdíjas szervezetek jelenlévő tagjai, illetve a még ma is élő egykori bányászok, azok családtagjai. 

A megemlékezést követően a Kazincbarcikán működő bányászszervezet munkájáról adtak számot annak vezetői, és ünnepélyesen köszöntötték a jubiláló szakszervezeti tagokat, részükre kitüntetéseket adtak át.