Az idősek napja legyen csak fiatalos!

Az ifjú lélek ünnepeként tartotta meg Kazincbarcika Város Önkormányzata október 1-jén a Don Bosco Sportközpontban az idősek világnapi programját. Az összetett rendezvény fő műsorszáma a városvezetői ajándékozást és a köszöntőt követően Csonka András zenés randevúja volt.

„Évek óta hagyomány, hogy Kazincbarcikán egy nagy rendezvénnyel nyitjuk az idősek havát” — kezdte nyitóbeszédét Szitka Péter polgármester a sportcsarnokban. Ez a programegyüttes azonban magában is annyira rendkívüli lett, hogy már bőven a nézőtérre érkezés előtt elkezdődött. Az intézmény küszöbén népviseletbe öltözött fiatalok üdvözölték és igazították útba a szépkorúakat. A fogadótérben a Kazincbarcikai Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskolának köszönhetően Pece Sára cselló- és Bukovinszki Péter gitárzenéje tette muzikális élménnyé a belépőt. A szépkorúak ezen túlmenően gyönyörködhettek a Kazincbarcikai Gobelin Öltögetők Körének Kolorcityhez kötődő témájú színpompás alkotásaiban, amelyeket a készítők idén a városnak ajándékoztak.

Köszöntés, gyermekműsor és egy „Pici” show-műsor a színpadon

Az élmény a Don Bosco lelátóról nézve folytatódott, ahol már nem üres kézzel foglaltak helyet az ünnepeltek. Kazincbarcika Város Önkormányzata nevében a városvezetők és az önkormányzati képviselők mutatós díszzsákokban adták át a hasznos ajándékokat a szépkorúaknak. 

Szitka Péter polgármester üdvözlőbeszédében az időskor kapcsán sokfelé indult el a gondolat, a gyakran felmerülő értékeken kívül olyan aktualitások felé, minthogy mennyire megváltoztak a mai idősek, hiszen digitálisan tartják a lépést a változó világgal. Ezt mutatja az is, hogy milyen sokan online regisztrálva érkeztek. Arra a kérdésre pedig, hogy hányan vannak jelen a közösségi média felületein, sűrű feltartott kézerdő nőtt a nézőtéren.

A porond ezt követően a Nefelejcs Tagóvoda gyermekeié lett, akik „Csináljuk a fesztivált” című műsorukkal léptek fel. Az ügyes ovisok mosolyokat, sőt meghatódott könnyeket ébresztettek, amikor a két legnagyobb kontrasztot képező generáció találkozott a színpad két oldalán.

Valóban nemcsak a húszéveseké lett a világ

Csonka András tovább vitte a kicsik által felhangolt fiatalos lendületet, és erre biztatta publikumát is, szigorúan tegeződve. Kimondottan kérte, hogy ezúttal ő lehessen a legidősebb egyén az arénában. Dalai sikeresen stimulálták az ifjú lelkeket: volt, aki a kerekesszékén dobolt és akadt olyan is, aki tinédzserrajongó módjára pattant ki a második sorból, hogy testközelből videózza ciklámen borítós telefonjával Csonka Andrást. Sokan készítettek mobilos felvételeket, bizonyítva nemzedékük biztos helyét a digitálisan jártas világban. Egyesek szolidan tapsikoltak az ölükben, mások azonban nagy ovációval csapták a tenyerüket a fejük felett, sőt hullámzó nagymama kezek tanúi is lehettünk. A fehér hajú kislányok pedig rendre visszaintegettek az Állj meg kislányra! Az ifjú lélek fellángolt.

„Ha nagy leszek, kisfiú akarok lenni”

A főszereplő színművész-énekes lelkületében is kiválóan illett a nap örökifjú szellemiségéhez. Híresen kedvenc idézete Joseph Heller népszerű amerikai írótól, hogy „Ha nagy leszek kisfiú akarok lenni”. 

„Évtizedek óta nagyon megragadt bennem ez a gondolat. Pontosan így szeretném élni az életemet és gondolni a világot, megőrizni valamit abból, ami a gyerekkorban tiszta, őszinte és ártatlan volt — vallotta Csonka András. — Ha ez elvész, tovább semminek sincs igazán értelme. Ez nem azt jelenti, hogy infantilis vagyok. Ez egyfajta világnézet és életszemlélet. Azt jelenti, hogy tudok még szájtátva ámuldozni, álmodozni és rácsodálkozni dolgokra.”

Milyen régóta fiatalnak lenni Kazincbarcikán

Megkérdeztük az idősek napjának ünnepeltjeit, nemcsak arról, hogy a nézői székben, hanem eleve Kazincbarcikán hogyan érzik magukat a bőrükben. A várossal egyidős Virág Istvánné például meg van elégedve. Úgy érzi, hogy ahogyan megyünk előre az időben, csak egyre szebb lesz a város. 

„Ha összevetem azt, hogy mi volt régen és az milyen ma, látom, hogy épül-szépül. Vannak nekünk szóló rendezvények is: járunk például táncolni, folyamatosan aktívak vagyunk.”

A Dubicsányból érkezett Barra György gyakran megfordul Kazincbarcikán, az idősebbeknek és a fiatalabbaknak címzett rendezvényeken is szívesen részt vesz, amikor csak teheti.

A belvárostól távolabbi lakótelepen élő Horváth Julianna is kimondottan jónak találja a barcikai idősek közösségét, akik az idősek havi rendezvénysorozaton kívül is könnyen összejöhetnek különböző kézimunkaszakkörökön és kiállításokon is.

Tóthné Pandák Katalin helyi származású párjával 2016-ban költözött városunkba Pest megyéből, és az Idővár Kulturális Nyugdíjas Klub tagjaként nagyon élvezi a helyi nyugdíjas életet. Szeret régóta fiatalnak lenni Kazincbarcikán.