Gérard Chamayou: Magyar kereszt — Szobrok Kazincbarcikán
Egy francia művésztől származó „Magyar kereszt” Kazincbarcikán? Bizony, itt ezt is megtalálhatjuk, méghozzá a Csónakázó-tóból kinőve. A piros-fehér-zöld színű, vasból készült kettős keresztet és rendkívüli alkotóját mutatjuk be közelebbről, „Távolodó” segítségével.
Gérard Chamayou, művésznevén Félix, az ismert francia mérnök-szobrász 2012-ben egyik ötletgazdája és művestől résztvevője is volt a „Művészet városi környezetben” című kazincbarcikai nemzetközi képzőművészeti szimpóziumnak. Az itt töltött időben maga is személyes hódolója lett a „szobrok városának”.
„A magyarok tiszteletére adta át a Magyar keresztet — tudtuk meg Somodi-Hornyák Szilárd (Távolodó) kazincbarcikai művésztől és művésztanártól. — Azt, hogy művét a Csónakázó-tó vizében állítsák fel, nemcsak jóváhagyta, hanem külön tetszett is neki. Extra figura és állami díjas, nagy művész volt” — emlékezett Somodi-Hornyák Szilárd.
Távolodó közelről ismerte az időközben elhunyt Gérard Chamayout, többször személyesen találkoztak. Őt idézve, jó haveri kapcsolat alakult ki közöttük. Állítása szerint Félix egyike volt azon jól foglalkoztatott francia szobrászoknak, akik világhírességekkel is dolgoztak.
„Olyan jellegű szobrokat készített, amilyet Vasarely képekben, abszolút modern szobrokat — mutatott rá rezidens művészünk. — Franciaország több pontján találhatóak alkotásai. Amikor Barcikán járva nagyon megtetszett neki a város, szobrot ajánlott nekünk, amely azóta is ott áll a Csónakázó-tóban, és helyben is az emlékét őrzi.”
Egy igazán extravagáns szobrász hagyta kézjegyét városunkban
Gérard Chamayout Somodi-Hornyák Szilárd meséi magas, jó kiállású, hosszú hajú, intelligens emberként elevenítik meg, ritkító arany-metál sárga mellényben, pulykakakas diszítőmintákkal. Művészeti rovatunkba ezúttal sztárpletykák is keverednek, mert azt is megtudtuk, hogy az akkor nyolcvanas éveiben járó francia alkotó ötven év körüli ázsiai származású barátnőjének a kedvenc öltözködési stílusát a magyar matyó motívumvilág adta, amelyet akár párizsi eseményeken is magán viselt.
„Úgy jelentek meg ők ketten a kiállításokon, mintha száz évvel ezelőttről érkeztek volna — emlékezett Távolodó. — Félix is szerette volna, hogy más francia szobrászati örökségekhez hasonlóan neki is állandó műve legyen nálunk. Mikor szobortúrát tartottunk helyben, kijelentette, hogy a „Vas Manci” (Diána őzzel), Huszár Imre fő műve félig-meddig francia szobor, hiszen az alkotó Émile Bourdelle — és így közvetve Rodin — tanítványa volt. Mikor megtapogatta Diána szobrát, még azt is megállapította hogy hol lett meghegesztve.”
Egy féltitkos beltéri szobor is hozzájárult a Magyar kereszt létrejöttéhez
Állítólag egy másik, kevesebbek által ismert kazincbarcikai szobor is megerősítette Chamayou elköteleződését városunk irányába. Louis Auguste Moreau (1855-1919) díjnyertes francia szobrász Le Triomphe nevű remeke ugyanis a Kazincbarcikai Polgármesteri Hivatal épületében található. Ez az egy méteres magas bronzmű egykor vándordíjként szerepelt a „Tiszta, virágos Magyarországért” városversenyen. Mivel Kazincbarcika ezt a kitüntetést egymás után három évben is elnyerte, 1972-ben örökös tulajdonába kerülhetett a díj, melyet az akkori városvezetés a Polgármesteri Hivatalon belül helyezett el. (E bekezdés forrása Antal Károly: A szobrok városa című könyve.)
Félix a művészeti szimpóziumon szintén kiállító művésztársával, Olivier Bonninnal együtt ismerte a szobortúrán megtekintett 120 éves alkotást. A mozgó műmustra végén mindketten úgy gondolták, hogy lakosságszámhoz mérve ilyen gazdag szoboranyag egy francia városban sem létezik. Azt állították, hogy egy Kazincbarcika méretű településen náluk legfeljebb két vagy három szobor áll. Ez a gondolat is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ők is itt hagyjanak egy-egy alkotást.
Egy szobor, amely utánfutón érkezett Párizsból Kazincbarcikára
Chamayou 85 évesen vezetett át Párizsból Kazincbarcikára a párjával, az utánfutón pedig a Magyar kereszttel. Megérkezve, a helyi segéderők a szeme láttára „műtötték be” a tóba a szobrot. A parton történt átadás és avatás azóta sem távolodó emlékeiről Somodi-Hornyák Szilárd azt tartja, hogy szép történet, kedves ajándék és tisztelet a magyaroknak.
