Debütált az „Emberben a művész, művészben az ember” tárlatsorozat

Varga Patricia Minerva Munkácsy-díjas festőművész bemutatkozásával indult 2025. évi formateremtő kiállítássorozata a Mezey István Művészeti Központban. Ez a tárlat az első abból a 12+1 állomásos sorozatból, amely országunk nagyrabecsült művészeit mutatja be városunkban. A folytatás kiegészül majd egy-egy helyi tehetség párhuzamos kiállításával is egy különleges helyszínen. A programsorozatban külön fókuszt kap az alkotók emberi oldala.

Kazincbarcika az új évvel még tudatosabban célba vette a hazai művészet nagyjait. Városunk háromhetente egy-egy új vizuális virtuóz munkásságának kínál alkalmi bemutatóteret a Mezey István Művészeti Központ nagy kiállítótermében. A helyszíni GinGin kávézó és koktélbár pedig ezekkel párhuzamosan helyi művészek pop-up galériájává alakul.

Az első „ember a művészben”: Varga Patricia Minerva

Az „Emberben a művész, művészben az ember” című kiállítássorozatot az első évben 12+1 állomásosra álmodta meg a projekt gazdája, Bandzsók István festőművész. Elsőként kortársát és egykori alkotótársát, a Munkácsy-díjas Varga Patricia Minervát szólította közénk Budapestről. Minerva január 22-én, a magyar kultúra napi ünnepséget követően nyitott galériaajtót városunk és térségünk közönségének. A falak csak úgy ragyogtak körbe-körbe élénk színű — főként — tájképeitől, amelyeken jellemzően titokzatos fekete alakok sora vonult még misztikusabb célpontok felé. 

„Nem sötét lelkek ők, csak lelkek, jóságos lelkek” - hárította a művésznő a munkáit többször érő szubjektív elgondolást. A kiállított alkotások egyesével és együttes kompozícióként is hatásosak. Egyszerre lelhető fel bennük a harsány elemi derű, de a mélység és a talány is. 

A kiállítássorozat nyitóeseményén a művészeti ágak összeölelkeztek

A kiállításmegnyitó multiművészeti eseménnyé lépett elő azzal, hogy a helyi tehetség Svéd Mátyás és Báder Elemér duója hegedűvel, zongorával és énekkel a zene nyelvére fordította le a festőművész és közönsége számára József Attila: A Dunánál című költeményét, Minerva egyik kedvenc versét. A műsorszám sokakat megérintett. A programfelelős Bandzsók Istvánt például olyan látványosan meghatotta, hogy alig tudott megszólalni, mikor a zenészek után ő következett a mikrofonnál. „Kicsit megállt a levegő” — emlékezett a pillanatra a szervező.

 „Csak néztem, tátott szájjal. Bár csukva volt a szám, mert viselkedtem, de csak néztem — nyilatkozta Varga Patricia Minerva az őt is meglepő produkció kapcsán. — Amikor végighallgattam a műsort, akkor úgy éreztem, mintha tényleg a képeim ihlették volna. Ez az igazi katarzis.”

„Ez így nem ér. Hát ez lenne a katarzis, ugye? — kezdte nyitóbeszédét Bandzsók István. — Mi történik ilyenkor? Nem az avatárunk van megszólítva, hanem az, ami kinéz a szemükön, hall a fülünkön és beszél a szánkon. A  művész pedig ezzel dolgozik. Ő a lélek húrjain játszik, és ez bennünk is megrezdül. Miért fontos ez? Ebben a hideg, fémes, zord, egóval vezérelt, vágyvezérelt világunkban talán ez az utolsó menedékünk. Talán az utolsó kapcsolatunk az igazi lényegiségünkkel” — osztotta meg gondolatait a kiállítás szervezője. 

Bandzsók István megnyitójában kiemelte Varga Patricia Minerva őszinteségét, és annak fontosságát is hangsúlyozta. 

„Miért fontos ez? Azért, mert aki nem őszinte, az elpocsékolja az életét. És az eltelik, hiába… A művészet a nyugati világban a valláson kívül az egyetlen olyan lehetőség, ami a katarzison keresztül lehetőséget teremt arra, hogy az igazi önmagunkkal kapcsolatba lépjünk. Az a szörnyű, hogy le lehet élni egy egész életet úgy, hogy erről semmit nem tudunk… Csak az avatárokat látjuk, a testeket. De a művész a lelkünket szólítja meg.” 

Bandzsók István köszönetet mondott a városvezetésnek, hogy lehetőséget adott arra, hogy ez a kiállítássorozat Kazincbarcikán születhessen meg. A művész úgy fogalmazott: „azért legyünk őszinték, nem hétköznapi dolog, hogy a kultúrára ennyire odafigyeljenek, és fontosnak tartsák…”

Végül a kiállítás szervezője saját versével zárta a megnyitót. Azért ezzel, mert Varga Patricia Minerva kiállított tájképein „a lelkek vándorolnak keresztül az életen, keresztül a tájon”.

Árnyékra vetődve érkeztem a fényből,
Ismeretlen tájra, mocskosan a vértől.
Kutakból iszom, földekről eszem,
A könnyű levegőből életerőm veszem.
(Bandzsók István) 

Emberi fókusz a művészszerepen túl

A Kazincbarcikára hívott-hozott művészek bemutatása nem ér véget ezzel a kiállításmegnyitóval, sőt a finisszázzsal sem. Jöttüket megelőzi egy velük, a saját alkotói környezetükben forgatott portré, amely a KolorTV csatornáján és online felületein tekinthető meg. Minerva filmje ITT. 

Művészsimogató a 12+1 kiállítást váró galéria szomszédjában

A Mezey István Művészeti Központ úttörő kávézója és koktélbárja, a GinGin aktív szerepben kapcsolódik be a kiállítássorozatba. Egyrészt az „Emberben a művész, művészben az ember” februártól helyi művészek párhuzamos tárlatával bővül duplává. Másrészt a lokálpatrióta koncepciónak a GinGin kínál majd falfelületet. Ezen túl, akár országos, akár lokális alkotó tárlata nyílik, a megnyitót követően a GinGin „művészsimogató” szerepbe kerül, ahol a látogatók szemtől szemben is közelebb kerülhetnek a kiállító emberi oldalához.

„Jó ötlet, hogy a presszóban bárki odamehet a művészhez és bármit kérdezhet. Az emberek gyakran túl gátlásosak, hogy a kiállításmegnyitón is odalépjenek, és azt mondják, hogy gratulálok, és azt szeretném kérdezni tőled, hogy…” — fejezte ki meglátását Varga Patricia Minerva.

„Mindenki, aki tud rajzolni, az behunyt szemmel is tud rajzolni”

Külön érdekesség, hogy „Emberben a művész, művészben az ember” széria hivatalos logóját is az első művész, Minerva rajzolta Bandzsók István ösztökélésére. A portréfilm forgatásán ugyanis felmerült a kérdés, hogy a lelkével vagy a szemével alkot-e a művész. Patrica erre „szemtelenül” rajzolni kezdett, a szimbolikus, bravúros eredmény pedig emblémaként kíséri a 2025-re tervezett összesen 12+1 kiállítást, amelyből a 12. Bandzsók István saját tárlata lesz, a plusz pedig egy meglepetéssel fűszerezett össznépi kiállítás a 12 alkotóval közösen.

Az eljövendő művészek bár egyéniségükben és egyediségükben is mind különböznek, Bandzsók István egy közös vonást mégis elárult róluk: „csak természetes művészeket várunk”.