A költészet napja idén dimenziókat ugrott Kazincbarcikán

Szerteágazóan és formateremtően ünnepelte idén Kazincbarcika városa a költészet napját, a sokfelé gyakran csak formálisan letudott ünnepet. A mi helyi ünnepségünk keretében verseskönyvlappá változtak buszmegállók falai, gazdit kereső ajándékkönyvek bukkantak fel a város sok-sok padján, versért cserébe kávé járt négy vendéglátóhelyen, a hagyományos szoborkoszorúzást pedig a dalszövegköltőként korunkban aktív, közkedvelt Kardos-Horváth János verbális térbálja tette vérpezsdítő élménnyé.

Idén egy komplett költészetnapi programkötettel domborúan ünnepelte Kazincbarcika a sokszor méltatlanul háttérben tartott ünnepet, méghozzá négyféleképpen. 

1. Fizess verssel!

Voltak a fentiek között interaktív programok is, mint a „Fizess verssel!” mozgalom. Ennek keretében 4 különböző kazincbarcikai vendéglátóhely, egy étterem (az Ambrózia), egy borbár (a Borháló Borsod), egy kávézó és koktélbár (a GinGin Art Café), és egy torta- és cukrászműhely (a Pöttöm Patti) ajánlott az aznap helyben verset szavalóknak vagy kézzel íróknak egy-egy jutalomkávét. A GinGin kiterjesztette az élményt a jelenlévő vendégek körére mint nézőtérre is azzal, hogy mikrofont biztosított és fellépővé léptette elő a szavalókat. A program nagy sikerét mutatja, hogy csak náluk 35-en álltak ki a pop up színpadra, nem számolva a mikrofontól elbátortalanodó visszalépőket. Kuriózum volt az előadók sorában egy holland vendég, aki egyedi alkotását angol nyelven prezentálva lépett a közönség elé.

2. A lapozható padtárs

Azt, hogy Kazincbarcika többek között a padok városa, a költészet napja gyönyörűen kapacitálhatta: mintegy 200 közterületi padon jelent meg hirtelen egy szabadon elvihető „lapozható padtárs”, vagyis egy biztató üzenettel esőbiztossá csomagolt, új gazdára váró könyv. Az akció a Csónakázó-tó és a Herbolyai-tavak partjától a játszótereken át a főutcáig sok-sok városi területet érintett. A köteteket kedvesen tovább beborító Barcika Art-csapattagok örömmel fedezték fel, ahogy a könyvekhez hasonlóan az online térben is egyre csak bukkantak fel projektjük gyümölcsei. Több közösségimédia-felhasználó is kifejezett örömmel osztotta meg olvasható „találmányait” mint a nap nem várt meglepetését.

3. 19 egy híján busz

Mivel a költészet napja egyúttal József Attila költő születésnapja is, az ő szellemiségében lett meg a (buszra) várakozás jutalma is április 19-én, Kazincbarcika 19 buszmegállójában. Az utazók, az arra járók és a direkt ezért erre járók különböző József Attila idézetekkel találkozhattak plakátlapra vetve. Ez a teljes költészetnapi programkötet legszavatosabb eleme, hiszen ezek a versek még egy ideig fellehetőek lesznek a kitüntetett buszmegállókban, a hétköznapi közlekedést továbbra is szépirodalmi élménnyel dúsítva.

4. Kardos-Horváth János verbális térbálja és a Radnóti-szobor koszorúzása

A Kaukázus frontembereként is népszerű énekes és dalszövegíró újra Kazincbarcikára jött, hogy gazdag élő tartalommal töltse meg a Radnóti téri koszorúzás kísérőprogramját. A költészettel együttérző, együtt élő Kardos-Horváth János közreműködésének hála, egy szabványműsor helyett a költészet különböző vetületei hús-vér formában jelentek meg a közönség előtt. Az üdítő ének-zenés előadás keretében a költői életformát, gondolkodásmódot és értékrendet is közelebb hozta a hallgatósághoz Janó, aki maga a jelenben is aktív kapcsolatot tart a kortárs költőkkel. A főprogram ütőerét jelentő dalok között a szerző saját számai (pl. „Egyetlen szó” vagy „Ez a Te Magyarországod”) mellett felcsendültek nagy költőink általa megzenésített versei is, nagy klasszikusok, mint Csokonai Vitéz Mihálytól a „Reményhez" vagy József Attilától a „Tudod, hogy nincs bocsánat", de helyet kapott kevesebbet idézett Petőfi Sándor vers is, a „Dal az utánzókhoz” és kortárs művésztársak művei is Kardos-Horváth adaptációban.

A Radnóti téren egy igazán derűs, nem túl pátoszos, a szokásoktól eléggé elütő, mégse túl elvont produkció született. Nagy érték az olyan fellépő a költészet napján, aki nem messziről beszél, nem érintetlenül, kötelezően, pláne nem ráaggatottan. Ő maga is zeneszövegköltő, ezért belülről, szenvedéllyel, termékenyen és hatékonyan szólt a témáról. Mindenkit tegezett ősz hajszálak mennyiségétől függetlenül, közös költészetkedvelői körbe vonva a jelenlévőket. A dalok között átkötő betétekben szavaival élővé rajzolta a költőket, miközben az ismert verseket is hidegrázós új változatban árasztotta szét a téren.

A koszorúzáskorona egy „messzi kulturális emlék”, a költészet napján

„A művészetnek meg van engedve, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozzon, melyekkel egyébként nem illik” – hangzott el többek között az előadótól a színpadon, amelyet a székeket megtöltő érdeklődőkön túl a környező házak erkélypáholy-publikuma is szép számmal figyelt és kamerázott. „Furcsa, rendkívüli boldogságot tudott szerezni” — vallotta Harnócz Zsuzsanna, a verbális térbál konferansziéja a performanszról. A nagyon igazi, egyszerre mély és derűs kultúr-kikapcsolódás után az egybegyűltek megkoszorúzták Radnóti Miklós szobrát, majd a közeli Móricz Zsigmond-szobrot is.

„Szerintem ma, a mai embernek a költészet egy misztikus dolog, hogy valakik ott ültek gyertyafénynél egy padon vagy egy szobában, és akkor írták ott a verseiket — nyilatkozta Kardos Horváth János a Kolorline-nak a fellépése után. — Szerintem a modern ember ettől elég messze van már, ugyanakkor a nyelv él és használják az emberek, sokszor versekhez is, csak éppen nem tudják, hogy ez költészet. Szerintem ez azt jelenti, hogy messzi kulturális emlék ez a költészet napja!” 

A 2025-ös kazincbarcikai események viszont nemcsak emlékeztettek minket arra, hogy a költészet mennyire fontos része kultúránknak, hanem aktívan bevonták a lakosokat is annak személyes ünneplésébe.