Te kellesz, Olvasó!
A „Tehetségközelben” elnevezésű komplex tehetséggondozó program keretében valósult meg a Kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tagiskolájának „Te kellesz, Olvasó!” című pályázata. A programban 40 diák és 5 pedagógus vett részt, aktívan hozzájárulva a tehetségek felismeréséhez és fejlesztéséhez.
A projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával, valamint a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő közreműködésével valósult meg.
Viszóczky-Lénárt Zsuzsanna, a program szakmai vezetője — összegezve a programot — úgy fogalmazott: Közösen mászkáltunk…
„Van az úgy, hogy egy könyv nemcsak könyv marad, hanem indul belőle egy egész történet, egy utazás, egy kiállítás, egy film, egy közös élmény.
Pontosan így történt ez velünk is, amikor belecsöppentünk Dániel András különös, kicsit szürreális, de kedvesen őrült világába, és ott is ragadtunk — fogalmazott a szakmai vezető. — Az idei tanévben egy NTP-s pályázat keretében egy több állomásos kaland indult el a Kazinczy Ferenc Tagiskolában, melynek középpontjában az író „Mindenki mászkál” című műve állt.
A kaland egy budapesti kirándulással kezdődött, ahol megtekintettük Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) című művének Gyulay Eszter által megálmodott színpadi változatát. A darab egy különleges világba röpített bennünket, tele humorral, furcsa figurákkal és szerethető történetekkel. Aztán elérkezett a pillanat, amikor a nézőtérről kilépve kérdezhettünk. A rendezőtől, a színészektől, később magától az írótól. Hogy miből lesz egy figura? Hogy lehet, hogy valami egyszerre nevetséges és szívszorító? Hogy hol kezdődik egy történet és mikor dől el, hogy mesévé válik?
A következő állomás egy háromnapos alkotótábor volt Nagyvisnyón. Itt aztán tényleg mindenki mászkált, az erdőben, a gondolatokban, két alkotás között. Lalák Angelika művésztanár segítségével életre keltek a különös figurák, képzeletbeli lények, amelyek akár a könyvből is kiléphettek volna.
És amire elkészültek, várta őket a kamera. Lassú mozdulatokkal mászkáltak a filmvászonra, onnan a falra, hogy a záró kiállításon mindenki megtekinthesse, hogyan haladnak onnan ide, innen oda az iskola folyosóján.
De a legfontosabb mégis az volt, hogy ezalatt a néhány hónap alatt egy közös világ született. Egy olyan világ, amelyben mindenki alkotó, és ahol minden mászkálásnak – bármilyen furcsának tűnik is – megvan a maga iránya.
És hogy mi maradt a végére? Egy történet, amit nem lehet lezárni. Mert ha jól figyelünk, a folyosón még most is hallani a lépteket…”
Infó és fotó: Kazinczy Ferenc Tagiskola
