Amiben ragyogás van – Uray-Szépfalvi Ágnes tárlata Kazincbarcikán

A Munkácsy Mihály-díjas Uray-Szépfalvi Ágnes festőművész hozta el képeit Kazincbarcikára december 10-én, az „Emberben a művész, művészben az ember” című kiállítássorozat keretében. A főként a nőkre ható festményösszeállítást a közönség január közepéig tekintheti meg a Mezey István Művészeti Központban. A női lelkeket megszólító, azoknak sok oldalról tükröt tartó változatos szabású és témájú munkák fogadják a látogatókat.

Uray-Szépfalvi Ágnes festményei kerültek fel december 10-én a Mezey István Művészeti Központ alsó kiállítótermének falaira. Az országosan elismert képzőművészeket felvonultató „Emberben a művész, művészben az ember” sorozat egyik legszínpompásabban alkotó individuuma szembetűnően mutatja meg, hogyan lehet bánni az élénk színekkel. Ezúttal intuitív, szabad alkotások burkolták be a falakat, szárnyaló ecsetek felszabadult pillanatainak nyomában.

A sorozat új nemzetközi vándorművészének munkássága a női lét és a női-férfi kapcsolatok dinamikájának megfigyelésére épül. Képeinek főszereplői zömében nők, archetipikus élethelyzetekben: barátnőként, menyasszonyként, „oroszlánszelídítőként”, anyaként vagy szeretőként. 

Ahogyan a nők látják és láttatják a nőket

„Nagyon hiányzott már ebben a tárlatsorozatban ez a nagyon finom, karakteres és erős női energia" – fogalmazott Bandzsók István festőművész a megnyitón. A női közönség zömét azonnal levette a lábáról az új gyűjtemény: érezhetően a saját énállapotaik tükrébe nézhettek az ábrázolt jelenetek, mozdulatok, arckifejezések, pillantások és tekintetek által. Olyan visszajelzések röpködtek a térben, mint a „szenzációs”, „csajos” vagy „Istvánnak igaza volt, ez tényleg női energia".  Uray-Szépfalvi Ágnes a női energia festője, mondhatni egyetemleges női nyelven fest.

A nemzetközi porondot megjárt festő díjak sorával „próféta a saját hazájában” is 

A művész, aki egyúttal a budapesti Metropolitan Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékének oktatója, 1988-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Neves mesterei között volt Sváby Lajos, Kokas Ignác és Dienes Gábor. 

A festőművész külföldi egyéni és csoportos kiállításokon is bemutatkozott már, például Miamiban, Rómában, Berlinben, Münchenben. Különösen büszke a stockholmi Moderna Musee, a japán oszakai Nemzeti Művészeti Múzeum, a budapesti Ludwig Múzeum, és nem utolsó sorban a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeibe bekerült műveire.

Kitüntetései koronájaként 2024-ben vehette át a Munkácsy Mihály-díjat, kiemelkedő képzőművészeti tevékenységéért.

Amikor a művészi szellem önmagának szabad kezet ad

Kazincbarcika új vendégművésze a saját spontaneitásával, szabadságával szemben megengedő festő, tudatosan kötetlenül hagyja a kezét alkotni, sőt hibázni is.

„Az nagyon jó, amikor bízom abban, hogy ami kiszalad a kézből, az a helyén van, és megengedem a hibázás szabadságát… ez nagyon termékeny tud lenni, és utána visszanézve látni, hogy megelevenedett, nagyon nagy bónusz” – vázolja újkori alkotói folyamatainak lényeges mechanizmusát Ágnes.

Egy rendkívüli megnyitó – művészetek összekapcsolódó tánca

Aki a megnyitónak is tanúja, részese, élvezője lehetett, biztosan sokáig emlékezni fog rá. A Ködmön Formációs Táncegyüttes táncospárjának légiesen látványos bemutatója rángatta kötélen a tekinteteket. A villámlóan mozgó királykék női táncruha a vele nyúló pillanatokra maga is befestette a teret. 

A kiállítás alternatív címe: „Táncoljon az a vonal, meséljen az a szín”. Azért választotta a Uray-Szépfalvi Ágnes a táncos performanszot a megnyitójához, mert hozzá hasonlóan a tánc is a pillanatot ragadja meg.

A következő momentumokban, a kiállító művésztől sem idegen rajz és festészet perdült jelképes táncra egymással, amikor Bandzsók István a megnyitón hagyományosan, sőt rituálésan Ágnesnek is átadta a róla készült lélekportréját.

A megnyitó után lehetőség nyílt – ahogy a széria esszenciája kínálja – a művésszel mint emberrel beszélgetni. Aki megtette, biztosan nem bánta meg, hiszen ő a szavaival, kérdéseivel, válaszaival is rajzol, fest, és szenvedélyes műélvezője beszélgetőtársai gondolatainak, a külvilág körülötte nyíló vagy burjánzó szóvirágainak is.

Mondani valamit a végtelenségről – „A létezés örömét nemcsak elkapni, hanem benne áramolni.”

Aki lemaradt a lehetőségről, de kíváncsi az aktuális művészben az emberre, nézze meg a KolorTV KolorArt című magazinműsorában az Uray-Szépfalvi Ágnessel készült portréfilmet.

„Egy művésznek felelőssége van, hogy mire néz rá és hogyan, mert az energia követi a figyelmet” – mondja sok-sok minden más mellett a festő, akinek ars poeticája a létezés öröme a vásznon, amit ő személyesen gyakorol is. Egy intő életszakasz-váltásnál feltett kérdésre, hogy élete utolsó rajzánál mit szeretne megrajzolni, így válaszolt: „ha életem utolsó rajza jön, akkor örülni akarok, akkor valami csodát szeretnék, valamit a végtelenről, örömöt, fényt, színt…"