Létvágy — Lévai Ádám vizuális és verbális egységének grafikai kiállítása a Mezeyben

A szó legjobb értelmében régimódi, mégis extravagáns grafikus, Lévai Ádám hozta el válogatott műveit Kazincbarcikára a festői Tatáról. A már önmagában is beszédes nevű Létvágy című tárlaton nem kevesebb mint 53 bravúros alkotás sorakozott fel március 13-án. A Mezey István Művészeti Központban látható, egyszerre figurális és elvont gyűjtemény még legalább egy hónapig lesz lát(ogat)ható az „Emberben a művész, művészben az ember” kiállítássorozat keretében.

A tavaly debütált, elismert képzőművészeket bemutató kazincbarcikai kiállítássorozat ezzel megkezdte 2026-os évadát. Az eddig zömében festőket felvonultató előzmények után március közepén egy karakteres stílusú grafikusművész munkáinak örvendhetett a közönség.

Lévai Ádám grafikusművész, tanár és alkotó egyszerre, aki saját meghatározása szerint sokszor inkább „rajzoló embernek” tartja magát, mint művésznek. Nézőpontja ellenére számos szakmai díjjal rendelkezik, köztük Barcsay Jenő-díjjal, Magyar Grafikáért Díjjal, Diplomanívódíjjal és a Komárom-Esztergom megyei Príma Díjjal.

Számára maga az alkotás és a tanítás a leglényegesebb. Bár grafikáinak központi témája az ember és az emberi szituációk világa, a lelki és szellemi tusák gyakran mitológiai lények vagy kevert figurák alakjában jelennek meg az elgondolkodtató, tekintet- és agycsavaró műveken.

Öt sorozat, 53 kép, egy kiállítás

A kazincbarcikai tárlatsorozat történetében alighanem most terült szét a legtöbb mű a falakon. Lévai Ádám munkásságának öt sorozatából válogatta ki azt az 53 alkotást, amelyet kölcsönajándékba hozott a városlakók és a messzebbről érkező érdeklődők szemeinek.

Miután végzünk a tetemes mennyiségű kép megtekintésével, könnyen az az érzésünk támadhat, hogy valójában mégsem végeztünk igazán. Itt érdemes egy újabb kört tenni: az újra megtekintett képek átértékelik a korábbiakat, és az egész kiállítás akár más kontextusba helyezi önmagát.

Egy vágtató ló egyetlen vonallal

A vendégművész tárlatát Bandzsók István, a sorozat főszervezője és Lévai Ádám egykori évfolyamtársa nyitotta meg, majd – a hagyományokhoz hűen – átadta az alkotónak az általa készített lélekportrét.

Bandzsók István felidézte, hogy már a Magyar Képzőművészeti Egyetemen töltött közös évek alatt érezte: társának „nagy futása lesz” a képeivel.

„Egy vágtató lovat képes volt egyetlen vonallal lerajzolni – emlékezett Bandzsók István. – Nagyon biztos vonalvezetése van.”

A művészi mellett az emberi oldalról is sorra kerültek elő történetek a megnyitón. A látogatók megtudhatták például, hogy Lévai Ádám akár egy 40 kilós követ is hajlandó volt hátizsákban hazacipelni egy munkájához.

Szóba került a közös egyetemista kori zenekar is, amelynek Lévai Ádám szövegírója volt – és egyben az évfolyam szóviccfelelőse. Az elmés szójátékok, a vonalból kifutó csavaros gondolatmenetek a grafikus művészetének máig elemi részei.

Vizualitás és verbalitás, kéz a kézben

„Fejünkre nőtt saját magunk”, „Veledvaló – nélküled”, „Csendes ülősztrájk a napfelkelte visszaállításáért” vagy a „Döntéshozó a tyúk és a tojás dolgában” – és még számos hasonló cím várja a képi élmény mellé a látogatókat.

A mitikus emberi figurák között könnyen az az érzésünk támadhat, mintha egy „Emberben a mítosz, mítoszban az ember” kiállításon járnánk. Az elfajzott alakok sorában egy egyszarvú is üget. Az „Unikornis és lovasa” című alkotás különösen passzos hozomány Kazincbarcikára.

Bandzsók István szerint léteznek olyan képek a világban, amelyeknél a cím szinte mellékes – Lévai Ádám esetében azonban nagyon is fontos.

„Összekapcsolódnak. Nem véletlenül vannak gyakran a képekre írva a címek” – hívta fel a figyelmet.

A tegnap este gyümölcse – meglepetés a reggeli kávé mellett

A megnyitón a kiállító azt is elárulta: képeinek címét gyakran csak akkor adja meg, amikor azok már alakulni kezdenek. Sokszor azonban ő maga sem tudná pontosan megmondani, honnan érkezik az ihlet, annyira ösztönösen születnek a vonalai.

„Reggel lemegyek a kávéval a műterembe, megnézni, mit csináltam előző este. Mindig rácsodálkozom egy csomó mindenre, mert nem is emlékszem, hogy ez elkövetődött. Csupa meglepetés számomra is ez az egész” – vallotta Lévai Ádám.

Lévai Ádám hozzátette: játékos-furfangos dolgok foglalkoztatják.

„Nem mentesek a munkáim a humortól sem. Van bennük egyfajta kritikai humor is itt-ott. Nálam ez így működik. Lehetőleg mindenből poént próbálok csinálni, hogy ne legyen annyira komoly ez a nagyon nehéz élet.”

A művészet körbeér

Tata városa örök és eszményi inspiráció a meghívott alkotó számára. Önvallomása szerint amikor nem ott(hon) van, nehezebben alkot – ezért művésztelepekre sem jár.

Kazincbarcika művészeti közege viszont ezúttal örömmel jött helybe a megnyitóra.

Az est konferansziéja, Halász Erika meg is említette: a visszajáró műkedvelők mellett Kazincbarcika – amely az egy főre jutó művészemberek számában is élen jár – művészvilágának alakjai is rendszeresen látogatják a kiállítássorozatot.

Ezúttal a vendégművész köreiből is egészen szétszórt koordinátákról érkeztek érdeklődők: Miskolc és Tarcal mellett még Floridából is.

A kiállítóteremben végül állófogadás jellegű, nagyvilági művésztársalgó alakult ki.

A BorsodChem Zrt. támogatásával megvalósuló „Emberben a művész, művészben az ember” kiállítássorozat aktuális tárlata még nagyjából egy hónapig látogatható a Mezey István Művészeti Központ alsó kiállítótermében.