„Az ünnep mindig kérdés is” — kerekre konstruált március 15-i műsor Kazincbarcikán
Lovas huszárokkal, fúvósokkal, diákok ünnepi műsorával, polgármesteri beszéddel és néptánccal emlékezett Kazincbarcika az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulójára. Az ünnepséget fáklyás felvonulás és koszorúzás zárta a Jókai-szobornál.
kapcsolódó galéria
Rendezvény dátuma: 2026. március 15.
Történelmi játszóház – Egressy B. Művelődési Központ
A történelmi játszóház is tovább írta saját történelmét
Az emlékműsort megelőzően a felnőttek helyett a gyerekeké volt a porond az Egressy Béni Művelődési Központban, ahol csaknem négy évtizedes múlttal hívta őket történelmi játszóházba a Gyermekek Háza–Kézművesház.
Összesen hét alkotói asztal körül gyűlt össze a színes gyermeksokadalom. A kézműves foglalkozásokon a sokszínűségből természetesen a piros, a fehér és a zöld emelkedett ki. Készült szabad madár dekorgumiból, kokárda zseníliadrótból, huszárpörgettyű a „kockasajt” kördobozának felhasználásával, népi matyó mintával. Fagyöngykarkötő, magyar trikolor virágok, sőt még piros-fehér-zöld sörényű „nemzeti pónilovak” is születtek az asztaloknál.
A legkisebbek eközben a színezőasztalnál serényen koptatták a ceruzahegyeket, főként a pirosat és a zöldet – a fehéret ugyanis már maga a papír megoldotta.
Minden oktatómester egyöntetűen ügyes és lelkes gyermekekről számolt be. Ursutzné-Blága Krisztinának, a Gyermekek Háza–Kézművesház vezetőjének pedig külön örömet szerzett, hogy több visszatérő kis kézműves a tavaly együtt készített kokárdát viselve érkezett az idei műhelymunkákra.
Paripák és ifjak újra együtt március idusán
Rég járt már ennyi pata Kazincbarcika Fő terén, mint amikor a huszárok lóháton sorakoztak fel az ünneplő forgatagban. A Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola fúvósai – művésztanárok és növendékek – adták meg az ünnepélyes alaphangulatot a Himnusz előadásával.
„Egyetlen kérdés vitathatatlan 2026-ban is: a magyar ifjúságra mindig szüksége van a hazának, a mi gyermekeinkre pedig szüksége van Kazincbarcikának” – adta át üdvözlő gondolatait követően a színpadot a Barcika Art Nonprofit Kft. konferansziéja, Tahi-Móricz Zsófia a Szent György Görögkatolikus Általános Iskola 8. a osztályának műsora előtt.
A szavalós, énekes és táncos elemeket ötvöző előadás friss, mai megközelítéssel idézte meg 1848 hangulatát. A diákok felkészítő tanárai Stubnerné Szabó Tünde és Bulláné Farkas Beáta voltak.
A kérdésfelvető polgármesteri köszöntő
A 2026-os ünnepségen Szitka Péter polgármester lépett pódiumra, hogy köszöntse az ünneplő közösséget. Beszédében felidézte, hogy 1848-ban a márciusi ifjak egy olyan országot képzeltek el, ahol a hatalom nem uralkodik a polgárokon, hanem szolgálja őket.
A városvezető hangsúlyozta: az ünnep nemcsak emlékezés.
„Az ünnep mindig kérdés is: vajon mennyire élünk ma annak a szabadságnak a szellemében, amelyért 1848 hősei kiálltak?” – fogalmazott a polgármester.
Szitka Péter beszédében kiemelte: 1848 egyik legfontosabb üzenete az összefogás ereje.
„A szabadság felelősség is: felelősség azért, hogy Magyarország jövőjét ne a megosztottság, hanem az együttműködés határozza meg, ahol a nemzet tagjai nem egymás ellenségei, hanem egymás szövetségesei.”
Múltidézés a néptánc nyelvén
A záró műsorszámban a magyar néptánc kapott szerepet. A folklór gazdag hagyományvilága már az 1800-as években is fontos része volt a közösségi életnek.
Az egybegyűltek kalotaszegi, majd szatmári ízelítőt láthattak a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola néptánc tanszak növendékeinek előadásában, Moldván Ákos felkészítésében.
Közben a nézőtér szélén toporgó kisgyermekek már a jövőt jelezték: utánozni kezdték a nagyok mozdulatait a pódium árnyékában.
Untenerné Márton Ágnes, Pro Urbe Kazincbarcika-díjas nyugalmazott önkormányzati tanácsadó mosolyogva jegyezte meg: milyen jó látni, hogy a történelmi játszóház után a legkisebbek a felnőttek műsorára is kijöttek – és már tapsolni is tanulnak.
Fáklyával a kezünkben, lánggal a szívünkben
A színpadi programok végén a város sokszínű közössége fáklyát ragadott. A lángvivők együtt vonultak Jókai Mór szobrához, hogy elhelyezzék az emlékezés koszorúit.
A tiszteletadás elsőként Kazincbarcika Város Önkormányzata és a Kazincbarcikai Polgármesteri Hivatal nevében történt: Szitka Péter polgármester és Klimon István alpolgármester koszorúzott. Őket követte a Német Nemzetiségi Önkormányzat, majd a városi intézmények, cégek, pártok, egyesületek és szervezetek képviselői.
A koszorúzást a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola zenekara kísérte, az ünnepséget pedig a közösen elénekelt Szózat zárta.
