A fény megőrzött emlékei – Megnyílt Bandzsók István kiállítása a GinGinben
A kazincbarcikai képzőművész fotóiból nyílt kiállítás a Mezey István Művészeti Központ kávézójában március 17-én. Bandzsók István „A fény emlékei” című tárlatát telt ház fogadta, a programot Kardos-Horváth Janó zenei produkciója színesítette. Az este nem egy szimpla kiállításmegnyitó volt, sokkal inkább találkozás: fotók, zene és közösség egy térben.
kapcsolódó galéria
Pillanatok, amelyeknek tanúi vagyunk
Bandzsók István legújabb kiállítása vízben visszatükröződő naplementét, ágak mögül felszálló ködöt vagy egy betonház tövéből kinövő sárga virágot mutat meg. A művész tíz fotót hozott a GinGinbe, amelyeket – saját megfogalmazása szerint – nem logika, hanem érzés mentén válogatott össze. Úgy fogalmazott: egy kép igazán akkor él, ha falra kerül, ezek a fotók pedig pillanatok lenyomatai.
„Rendhagyó módon most fotókat állítottam ki. Egy nagy fotókiállításra készülök, elkezdtem nyomtatni a fotókat, és pont annyi van, ami ide elég. Egy spontán merítés egy több százas nagyságrendű anyagból. Ezek valójában pillanatok, a tanúja pedig én vagyok, hogy ott voltam” – mondta az alkotó.
A jelenlét művészete
Bandzsók István képzőművészként több ezer portrét készített az elmúlt évtizedekben, számára a képalkotás mégsem szakma, hanem jelenlét. A fotózás, a festészet és az emberi arcok végigkísérik az életét. Fotózással kamaszkora óta foglalkozik, a szakma alapjait még analóg technikával sajátította el, laborban hívta elő a képeket.
„Aki ezt megtapasztalta, az már látott egy csodát” – fogalmazott Bandzsók István az analóg fotózás világáról.
Bandzsók István szerint a fotográfia lényege nem az eszközben, hanem a jelenlétben rejlik. „A fényképezés a jelenlét művészete. A pillanat meglátása” – tette hozzá.
A fény mint mágia
Az alkotó a kiállítás címével is egy alapgondolatot fogalmazott meg. A művész szerint a fény teszi lehetővé, hogy egy pillanat megmaradjon, és ez adja a fotográfia valódi jelentőségét.
„A fénykép: fény és kép. Ez maga a mágia. Fény nélkül nincs fényképezés” – mondta.
Bandzsók István úgy látja, ma már szinte mindenki fotózik, hiszen a technika mindenki számára elérhető. A különbséget azonban nem a felszerelés, hanem az határozza meg, hogy valaki jelen van-e a pillanatban.
„Az a jó fényképezőgép, ami nálad van. Ha nincs nálad, hiába van ott a pillanat” – fogalmazott.
Zene, gondolat, közönség
Kardos-Horváth Janó zenész, dalszerző nyitotta meg a kiállítást, aki a művészet és az emberi tapasztalás kapcsolatáról beszélt. A zenész szerint a személyes megélés az, ami a művészetet megkülönbözteti a technológiától.
„Az a meglátás, amit István is képvisel, nem lesz meg soha egy robotnak. Ez a mi történetünk” – fogalmazott Kardos-Horváth Janó.
A zenész a közönség szerepét is kiemelte. „Egy kiállítás hangulatát mindig a közönség határozza meg. Itt most egy barátságos, családias, ugyanakkor szakmailag is érdeklődő közeg jött létre” – mondta.
A közönség soraiban jelen volt Szathmáry-Király Ádám fotóművész, a Felföldi Fotográfusok Szövetségének vezetője is. „István ránk bízza a képek történetét, nekünk kell megfejtenünk, mit látunk bennük” – fogalmazott.
Egy nagyobb kiállítás felé
Bandzsók István korábban nem állított ki fotókat, azonban már egy nagyobb léptékű tárlatot tervez. A művész az elmúlt 25 év anyagából válogatva szeretné bemutatni legfontosabb munkáit.
„Kompromisszumok nélkül megpróbálom a legjobbakat kiválogatni” – mondta terveiről.
A GinGin Art Café ezen az estén nemcsak kiállítótérként működött, hanem közösségi találkozási ponttá vált: a képek és a zene egymásra reflektáltak, a látogatók pedig nemcsak szemlélői, hanem résztvevői is voltak az élménynek.
