Tavaszi foltvarró kiállítás a Mezeyben – több mint négy évszak története
Ganyu Sándorné foltvarró tárlata nyílt meg március 19-én a Mezey István Művészeti Központ emeleti kiállítótermében. A Tavasz, nyár, ősz, tél és… című gyűjtemény már a nevével is kíváncsiságot ébreszt: első pillantásra színes, könnyed világnak tűnik, de közelebb lépve egyre több réteg, történet és személyes üzenet bontakozik ki a textilek mögött.
kapcsolódó galéria
Rendezvény dátuma: 2026. március 19.
Foltvarró kiállításmegnyitó – Gyermekek Háza
A kiállított munkák első körben akár dekoratív textilkompozícióknak is tűnhetnek, ám időt hagyva magunknak hamar feltűnnek a szokatlan részletek, a játékos megoldások és azok a gondolati rétegek, amelyek túlmutatnak a megszokott formákon.
Egy alkotó, aki történeteket is ad a képekhez
Ganyu Sándorné, vagy ahogyan sokan ismerik, „Ganyu Anyu” nemcsak a művein keresztül kommunikál. Az alkotó személyesen is aktív része a kiállításnak: aki szóba elegyedik vele, az nemcsak a textileket, hanem azok háttértörténeteit is megismerheti.
Ganyu Anyu gondolkodásmódja játékos és asszociatív, történetei gyakran új értelmezési rétegeket nyitnak meg a látogató előtt. Ebben az esetben az alkotói jelenlét nem kiegészíti, hanem tovább építi a befogadói élményt.
Kölcsönkapott művek, visszatérő történetek
A kiállítás egyik különlegessége, hogy több bemutatott darab nem klasszikus értelemben vett „kiállítási tárgy”. Ganyu Sándorné több alkotását korábban ajándékba adta, most pedig időlegesen visszakérte azokat, hogy újra együtt szerepelhessenek a tárlaton.
Ezek a textilek a hétköznapok részei: plédek, takarók, használati tárgyak, amelyek a kiállítás után visszatérnek eredeti helyükre. Az egyik ilyen darab például egy gyerekkori takaró, amelyen ma már az unoka játszik tovább – a mű így nemcsak tárgy, hanem generációkon átívelő történet is.
Több mint három évtized anyaga egy térben
Ganyu Sándorné munkásságának több mint harminc éve sűrűsödik a kiállításba. A kezdetek idején az alkotó még turkálókból válogatta össze az alapanyagokat, később azonban a hazai kínálat is lehetővé tette a tudatosabb anyaghasználatot.
A tárlaton a Barcika Tűzők közösségével közös munkák is megjelennek, és jól látható, hogy az alkotó nem ragadt meg egyetlen stílusnál. Minden darab más karaktert képvisel: a klasszikus foltvarrás mellett háromdimenziós munkák, táskák, párnák és formabontó textilek is helyet kaptak.
A textil itt nem pusztán anyag, hanem kifejezési forma – egy olyan felület, amelyen a gondolat sokszor túlnő a kereteken.
A kezdet: játék a maradék anyagokkal
Ganyu Sándorné pályája egy véletlennek tűnő pillanattal indult. A Borsod Megyei Kézműipari Vállalatnál dolgozott, amikor jelezte, hogy szívesen kipróbálná a varrást. Válaszul szabászati maradékokat kapott „játszani”.
Az első, 1992-ben készült munkája ma is látható a kiállításon – szándékosan visszafogott módon, szinte a perifériára helyezve.
„Bár minőségi anyagból lett, de ha tudtam volna varrni, hozzá sem fogok. Amikor az ember nem tud semmit, akkor nagyon bátor” – fogalmazott Ganyu Sándorné.
„Nem tud varrni” – mégis alkot
Az alkotó saját meghatározása szerint nem klasszikus értelemben vett varrónő. Úgy fogalmaz: ha ruhát kellene készítenie, zavarba jönne.
Munkáiban azonban nem az ipari precizitás a lényeg, hanem a személyesség és az üzenet. A darabokat gyakran kézzel fejezi be, még akkor is, ha ez fizikai nyomot hagy rajta.
Gondolatok a megnyitón
A kiállításmegnyitón a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola növendéke, Budai Zente Ferenc és Begala Andrea művésztanár adott elő egy Mozart-keringőt és egy svájci népdalt, felkészítőjük Vaszkó Péter volt.
A tárlatot Szűcs Judit művésztanár nyitotta meg, aki személyes hangvételben beszélt az alkotóról és munkáiról.
„Ági alkotói világát a kíváncsiság és a kísérletezés formálja. Nem állt meg egyetlen technikánál, folyamatosan keresi az új lehetőségeket és megoldásokat” – fogalmazott Szűcs Judit.
Hozzátette: az alkotó számára a technika nem korlát, hanem eszköz, amelyet saját világára formál.
Több, mint amit elsőre látunk
A kiállítás anyaga mögött számos kulturális hatás és inspiráció húzódik meg: a japán motívumoktól a kékfestés világáig. A témák is széles skálán mozognak, a természeti jelenségektől egészen a hétköznapi tárgyakig.
Szűcs Judit a megnyitón így fogalmazott:
„Azt kívánom, hogy ne csak nézzék ezeket a munkákat, hanem találkozzanak velük. És ha magukkal visznek egy gondolatot, legyen ez: ugyanaz a folyó folyik tovább – csak mi változunk benne.”
A kiállítás hétköznapokon 09:00 és 18:00 óra között látogatható április 10-ig a Mezey István Művészeti Központ emeleti kiállítótermében.
