Kidobolta a kisbíró…
Régen a szüret társas eseménynek számított, melyre egy egész faluközösség készült, s melyet a végén mulatságok zártak.
Fotók: Dobos Norbert
Ma már a család, a szűkebb tágabb rokonság, a barátok, a szomszédok jó kedélyű, fricskákkal tarkított programja. Ám napjainkban is sok hagyomány él, amihez ragaszkodnak az emberek. A helyi tradíciók ápolása, a más településektől eltérő szokás felelevenítése számos közösség számára egyet jelent az identitás megőrzésével, a lakosság összekovácsolásának igényével.
Október közepe felé haladva a legtöbb helyen véget ért a szüret, a borospincék hordói megteltek musttal, eljött az ideje a jól megérdemelt vigasságnak. Mályinkán az elvégzett munka után, október 6-án. a Mályinkai Sportegyesület szervezésében tartották meg a szüreti felvonulást és a bált. A falu apraja – nagyja utcára vonult, hogy részt vegyen a vidám, tréfás elemekkel tarkított parádén. A színpompás menetet harangalakú vaspántra erősített hatalmas szőlőcsokrot vivő, népviseletbe öltözött fiatal pár vezette.
Az őket követő szekerekről önfeledt nótaszó hallatszott, melyet a Tardonai Kulturális Egyesület és a helyi óvodások műsora tett még emlékezetesebbé.
Sajátos hagyománya a községnek- talán a környéken máshol nem is él e szokás – hogy a kisbíró vicces, komikus versike formájában kidobolja az év során elkövetett apróbb baklövéseket, s felhívja a jelenlévők figyelmét, hogy a következő esztendőben jól viseljék magukat, nehogy a szüreti listára kerüljenek. Némi pihenő után este kezdetét vette a szüreti bál. A táncmulatság résztvevői élőzenére ropták hajnalig.
