Szépkorúak köszöntése Sajókazán
A haj ugyan megőszült, a kezek ráncosak lettek, ám a szív még lehet fiatal, hiszen mint Jókai mondja: „Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt.”
„Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!” – írja Müller Péter a Benső mosoly című könyvében. S valóban, az idős emberek rendelkeznek mindazzal az életbölcsességgel, melynek a fiatalabb generációk még nincsenek a birtokában. Az ENSZ Közgyűlése 1991-ben nyilvánította az Idősek Világnapjává október 1-jét. Ebből az alkalomból köszöntötték a 70. életévüket betöltött lakosokat, Sajókazán. A mindösszesen 237 szépkorúból 102 fő volt jelen a Községi Önkormányzat, valamint a Nappali Szociális Központ és Gyermekjóléti Szolgálat által szervezett ünnepségen a Radvánszky Béla Művelődési Házban. A meghívottakat Stefán László polgármester, és a Nappali Szociális Központ vezetője, Fejtiné Nagy Erzsébet köszöntötte megható szavakkal. Ezt követően a helyi Őszirózsa Asszony Klub, a Gézengúz Óvoda, illetve a szuhakállói Csillagfürt Néptáncegyüttes műsorát tekinthették meg a résztvevők. A szokásoknak megfelelően emléklappal kedveskedtek a közösség legidősebb hölgy és férfi tagjának, valamint a 60. házassági évfordulóját tartó házaspárnak. Ezen felül minden időskorú ember ajándékutalványt kapott. A meghitt délutánt vacsora és zenés szórakozással zárták le.
