Látom önmagam
Kurityánban, a Művelődési Házban kötetlen, családias hangulatú író-olvasó találkozón mutatta be „Látom önmagam” című verseskötetét a Berentén élő Szőke Lajos.
Fotók: Oláh Nikolett
A poémákat csokorba szedő kötetet a Berentei Önkormányzat adta ki a költő 70. születésnapja alkalmából, idén szeptemberben. A közönségtalálkozóra annál is inkább szívesen érkezett a szerző, mert életének egy meghatározó szakaszát töltötte a településen. A falubeliek, valamint a régi ismerősök gyűrűjében Szalóczi Jánosné, a Művelődési Ház vezetője nyitotta meg a beszélgetést. A költő felvázolta életének főbb mozzanatait, kiemelve a számára központi helyet elfoglaló kolónialakásokat, hiszen születése, önálló családi életének kezdete is egy-egy, a község szolgálati lakásaihoz köthető. Az itt eltöltött évek inspirálták a „kolóniaverseket”. Az előadó végigvezetve életrajzát, minden könyvéből négy-öt verset szavalt el a publikumnak. A termékeny poéta eddig négy verseskötettel büszkélkedhet, melynek első darabja 1988-ban jelent meg a „Hétköznapok csöndje” címmel. A következő, a „Múltam palatáblájáról” 1998-ból származik, majd 2002-ben látott napvilágot a szerelmes költeményeket tömörítő kötet, mely „A szerelem utcasarkain” címet viseli. A negyedik kötet gnómaszerű gondolatokat tartalmaz. Szőke Lajos 1985-ben költözött Berentére, s vált lokálpatriótává. 2004-ben, eleget téve a helyi önkormányzat felkérésének, kutatásokat végzett a község múltjáról, melyeket a „Vázlatok és helytörténeti leírások Berentéről” című könyvben tett közzé. A tágabb közönség az 1970-es évek elejétől a rendszerváltásig számos újság – többek között az Észak-Magyarország, a Képes Újság, Nők Lapja – hasábjain keresztül ismerhette meg. Első versét 1971-ben a Napjaink irodalmi folyóirat közölte. Természetesen koránt sincs vége az alkotásoknak, a szerző jövőre egy új kiadvány megjelenését tervezi.
