Szeretettel alkotni - Interjú Kovács Éva festőművésszel

"A színek világa, mint mágnes úgy vonz magához, s ebben az elvarázsolt világban itt boldogságra találok." Az idézet Kovács Istvánné Boncsér Éva, művésznevén Kovács Éva festőművész mottója. A Dédestapolcsányból származó, de immár tizenhét éve a családjával Vadnán élő alkotó olyan tiszta szívvel beszélt a festés okozta örömökről, hogy lelki szemeim előtt feltárult, amint a vászon fölé hajolva életre kelti a körülötte lévő világot. Érdeklődéssel hallgattam a művészi lét kitárulkozását.

Hogyan csöppent bele ebbe az „elvarázsolt világba”? Mikor bontakozott ki Önben az alkotás iránti vágy?

Gyerekkoromban is szívesen rajzoltam, festettem, kézimunkáztam. Már akkor megpróbáltam az olajjal festeni, de még sikertelenül. Maradt a tempera, az akvarell és az akril. 2000-ben költöztünk Vadnára, és miután rendbetettük a családi házat, néhány év elteltével üresnek találtam a falakat. Gondoltam, díszítésül festek néhány képet. Érdekes dolog a festészet, szerintem nagyon sokan azért festenek, hogy örömet okozzanak maguknak, illetve a közönségnek. Ugyanis olyankor tényleg megszűnik a világ, csak az van az ember előtt, amit alkot. Annyira beleélem magam a képbe, hogy szinte látom a megvalósulásra váró ideát. Mára a hobbim kiteljesedett, munkáim az internet segítségével nemzetközileg ismertté váltak és megvalósult az egyik nagy álmom, szülőfalumban, Dédestapolcsányban, most novemberben megnyitottam a galériámat. 

Autodidakta módon sajátította el a festést. Hogyan lehetett ezt ilyen mélységeiben megtanulni segítség nélkül?

Eleinte megpróbáltam azonnal az impresszionista festők stílusával festeni. Véleményem szerint itt rontottam el a dolgot. Most jövök rá, hogy a nehezebb kompozíciókat lazúrosabban  vigyem fel a vászonra, mert ezáltal könnyebben javíthatóak. Nagyon sok szakkönyvet olvastam, elsősorban a színkeverés technikájával kapcsolatban. Fontosnak tartottam arról is tájékozódni, hogy milyen színek léteznek, melyiket hova érdemes alkalmazni, hogy a kép eredetinek tűnjön. Néztem festészeti videókat is, de nem nagyon ragadta meg a figyelmemet, hiszen sokkal izgalmasabb, ha az ember magát képezi az egyes technikákra, az ecsetkezelésre.

A művészetében milyen stílust képvisel?

 Véleményem szerint reálisabb stílust képviselek. Nagy kedvencem Munkácsy Mihály. Amikor tanultam festeni, megpróbáltam az ő stílusa szerint dolgozni. Nehéz volt utánozni, de a fejlődésem szempontjából mindenképpen hasznos volt.

A festészet melyik műfaja áll közel Önhöz?

Nagyon szeretek tájképeket, csendéleteket festeni, valamint közel áll hozzám a modern stílus, de az utóbbi időben nagy kedvenceim lettek a portrék is. Mostanában nem tudtam kiülni a szabadba, vagy fotót készíteni. Nem volt olyan táj, ami igazán megragadott volna. Az interneten keresztül viszont több Portretisto nemzetközi portré versenyen indultam. Az ott elért sikerek hatására egyre több arckép született.

Áruljuk el az olvasóknak, hogy milyen versenyről van szó!

Ez oroszok által meghirdetett verseny volt és valaki felvett abba a csoportba. Egy orosz festőművész, Vladimir Ivanovics Zvjagin készített rólam egy grafikát és várta a róla készült festményemet. Amikor megkapta nagyon megtetszett neki, s ezt követően még megfestettem egy-két külföldi festő portréját. A hazaiak közül pedig többek között Sike Márta Magdolna borsodnádasdi festő arcmását.

Milyen sikereket tudhat magáénak?

A Portretisto verseny után folyamatosan figyeltem a pályázati lehetőségeket és pályáztam. 2016-ban a Magyar Alkotók Internetes Társulása Egyesület által meghirdetett „Szavakba Szőtt Idő” című Jubileumi Pályázatra beküldött képeim közül két alkotásomat Nívódíjjal és Bronzecset-díjjal jutalmazták. Ez évben a " Földről nézve" című pályázatra beküldött " Újjászületésem emlékére" jeligéjű alkotásommal első helyezést értem el, a zsűri Bor István Iván díjjal dotálta.

Nemrégiben ért véget a lakhelyén, Vadnán rendezett kiállítása. Milyen tapasztalatokat szerzett?

Meglepődtem, mert rengetegen eljöttek és láttam, milyen sok művészetkedvelő ember van ebben a kis községben. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ilyen ünnepélyes keretek között adhattam át Vadna községnek a művelődési ház nevét viselő Göőz Pálról készített portrémat.