A csodagumó

A csodagumó a trópusi Afrikában és Ázsiában, azon belül is Szumátrában, Burmában őshonos. A csodagumó torzsavirágzatának van egy különleges tulajdonsága, mégpedig az, hogy képes felmelegedni. Ez az évelő növény egy meghatározott hosszúságú pihenőidőt követően föld és öntözés nélkül életre kel és kontyvirágfélékre jellemző szerkezetű virágot nevel.

Szerte a világon a különleges növények kedvelői virágoztatják a csodagumót.

Fotón:csodagumó

Ennek a családnak a tagja a régen jól ismert szobanövény a filodendron, flamingóvirág, a pompás virágú kalla, amely hosszú évtizedeken át a menyasszonyi csokrok nélkülözhetetlen virága volt. Szintén ebbe a családba tartozik a vadon élő, de ma már inkább csak a kertekben ültetett vízparti növény a kálmos, amely illatos gyógyhatással rendelkezik.

Fotón:filodendron 

Fotón:flamingóvirág

Fotón:kalla

Fotón:kálmos

A csodagumónak azonban vannak nem túl kellemes tulajdonságai is, mégpedig, hogy igen erős dögre, patkányürülékre emlékeztető bűzt áraszt. A rovarokat azonban ez a szag csalogatja. A csodagumó meglehetősen tartós, 4-6 napig pompázik, azután elhervad. A gumót, aztán védett, félárnyékos, tápanyagokban és humuszban gazdag helyre, jó vízháztartású földbe kell ültetni úgy, hogy 6-8 cm földréteg legyen a gumó felett. A rendszeres öntözés hatására a gumóból 60-90 cm-es levélzet fejlődik.

Fotón: csodagumó

Ennek függvényében hamis tehát az a feltevés, hogy a csodagumónak nincs szüksége földre és vízre. Kora ősszel a növény gumóját fel kell szedni és fagymentes helyen, homokban, vagy fűrészpor között kell tárolni a tél végéig.

forrás: bálintgazda.hu