Kurta farkú mégsem malac mi az?
Hogy miért nem látjuk őket és hol élnek most kiderül.
Eredete
Ahogy beharangozónkban ígértük nem csak kertészkedéssel hanem érdekességekkel is foglalkozunk a " Kis kertem" rovatban, így olyan témákat is érintünk, ami jellemző a magyar vidékre, tehát "mindenről írunk ami magyar." Épp ezért essen most szó a "sinkáról" az ízig - vérig magyar kutyafajtáról.
A hortobágyi pásztorok a XX. században alakították ki a sinkát. Egymás között cserélgették ezeket a kutyákat, illetve egymás között fedeztetve, hihetetlenül ellenálló, szapora fajta jött létre.
Annak ellenére, hogy törzskönyv és származási papírok nem kísérték a kutyákat a jól teljesítő egyedeket nagyon is számon tartották, utódaikat folyamatosan figyelemmel kísérték.
Tulajdonsága
Mivel a sinka kiemelkedő munkaképességű, ezért ez a tulajdonsága formálta a fajtát. Külső tulajdonságaiban is eltér ismertebb pásztorkutyáinktól. A sinka szó a hortobágyi tájnyelvben azt jelenti, hogy sima. Ez a fajta szőrére utal, amely sima, testhez simuló, rövid. Színe lehet fekete, fehér, csokoládébarna (pásztorok veresnek mondják), tigriscsíkos (pásztorok cirkásnak hívják), ordas, zsemlesárga, hamvaskék.
Az „igazi” sinka felálló fülű, izmos testű, kunkorodó, úgynevezett „badáros” farkú. A pásztorok nagy általánosságban, a balra tekeredő farkú egyedeket tartják jobb munkaképességűeknek. Hátsó lábán legtöbbször farkaskörömmel születik. Hihetetlenül gyorsaságukról ismertek, olyannyira, hogy némely egyedek egyik lábát a munka során felkötik, hogy gyors mozgásukkal az állatokat, különösen a vemhes anyajuhokat felesleges stressznek ne tegyék ki. A betegségekkel szemben ezek a kutyák kifejezetten ellenállóak, és az örökletes betegségektől is mentesek. Állatorvos csak a kötelező oltások idejekor látja, így valóban csak a legerősebb példányok maradnak meg. Igen erős aljszőrzetük van, ami védi őket az időjárás viszontagságaitól.
Munkája
A sinka igazi magyar stílusban dolgozik, pattogós, ugatós, hangos fajta A kíméletlen szelekciónak eredménye az lett, hogy egy olyan állomány alakult ki, amelynek jó híre gyorsan terjedt országszerte. Heves vérmérséklete mellett el kell mondani róla, hogy tipikusan egygazdás ebről van szó, a lakásban élők jobb, ha el is felejtik ezt a fajtát, egyáltalán nem szobakutya. Kifejezetten fajtáját ismerő embereknek való.
A fajta a mai napig is a pásztorok kezén van és a legtöbbjük nem is szeretné, hogy nemzetközileg elismert fajta váljon belőle. Ennek az a magyarázata, hogy a fajta elterjedésével akaratlanul is másodlagos tenyésztési szemponttá válna a munkaképesség és a teljesítmény. Ha elkezdődne a "hogy áll a füle, hogy áll a farka, milyen színű" korszak, az a fajta valódi különlegességének és lényegének végét jelentené.
