Csodabogár vagy egyszerű lány, avagy hogy fér meg a kettő?
Felsorolni is nehéz Tóth Hanna eredményeit, felnőtteket megszégyenítő időbeosztással és rugalmassággal fejleszti önmagát, pedig mindössze 11. osztályos fiatal hölgy. Hanna Kazincbarcikán tanul a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban, de már most több tucat oklevéllel, éremmel és elismeréssel rendelkezik.
Nem is lenne ez olyan kivételes a mai világban, ha egy területről, például matematikáról vagy fizikáról lenne szó. Az igazság az, hogy nincs olyan tantárgy, amiben ne ért volna el eredményt. Amibe csak belekezd, azt sikeresen teljesíti.
– Megnézve a közösségi oldalát látszik, hogy nagyon sok tanulmányi, zenei versenyen vesz részt. Mivel kezdett el először foglalkozni?
– Mindenféle dolog iránt érdeklődtem már kiskoromban is, ezért már óvodásként elkezdtem furulyázni és németet tanulni. Másodikosként szintetizátorozni és zongorázni kezdtem. Ez is elég jól ment és eljutottam harmadikos koromban az I. Országos Elektroakusztikus Zenei Versenyre Nagykanizsára 2009-ben, ahol hatodik helyezett lettem. Furulyával indultam a miskolci VI. Czidra László Országos Furulyaverseny területi válogatóján, és hatodik helyezettként tértem haza. Ötödikes voltam mikor elkezdtem gitározni és citerázni, majd részt vettem egy kántorképző tanfolyamon, így orgonán is szoktam játszani.
– Ez volt az érdemei zenei része, de úgy tudom más területen is szereti kipróbálni magát. Melyek ezek?
– Általános iskolában végig kitűnő tanuló voltam, ezért polgármesteri dicséretet is kaptam. Mindig hamar megtanultam az anyagot, így matek, magyar, földrajz, nyelvtan, környezet vagy próza nem számított, minden versenyen elindultam és első vagy második helyezettként végeztem. Indultam a Tollas Tibor és a Tompa Mihály szavalóversenyen, mind a két helyen különdíjas lettem. Részt vettem a kistérségi történelmi versenyen is ahonnan sikerült az első helyezést hazahoznom. Nyolcadikban a Csorba György Országos Természettudományos Versenyen méretettem meg magam, itt első lettem földrajzból, de jelentkeztem rá fizikából, biológiából és kémiából is. Mindegyik tantárgyból bekerültem, de egyet kellett választani és az a földrajz lett.
– Miért a földrajzra esett a választás?
– Mindig szerettem a kőzeteket, ez érdekelt a leginkább és ebből volt a legnagyobb pontszámom, így ennél maradtam.
– A gimnáziumban is folytatódott a sikertörténet?
– A „Vaskobak” természettudományos vetélkedőt emelném ki, ahol harmadik helyezett lettem valamint a „Kísérletezzünk és Gondolkodjunk” című versenyt, amit meg is nyertem. A Miskolci Egyetemen németből harmadik, ugyanott a „XLIV. Istvánffy Gyula Honismereti Gyűjtőpályázaton” második, a „Barangolások Gömörben” címűn pedig első helyezést értem el. Idén jelent meg egy cikkem a „Honismereti” folyóiratban. Számomra ezek a legfontosabbak. Még sütésben is indultam a VIII. Tardi Süteménysütő Versenyen, ahol különdíjat kaptam.
– Mi készteti arra, hogy ennyi féle területen versenyezzen?
– Magamat hajtom. Van motivációm. Szüleim is ösztönöznek, hogy próbáljam ki magam mindenhol, amihez csak kedvem van. Nehéz összeegyeztetni a szabadidővel, de egyelőre bírom és évezem is.
– Jár valamilyen önképzésre?
– A Szegedi Tudósakadémiára járok, ennek Miskolcon vagy egy kihelyezett tagozata. Ez havonta egyszer van, de voltam a Nobel-díjasok és Tehetséges Diákok Találkozóján szintén Szegeden, ahol boncoltam is, amit nagyon élveztem és érdekesnek találtam.
– Melyik eredménye a legkedvesebb?
– A szintetizátorverseny, ami Nagykanizsán volt, de kedves a szívemnek az a pályázat is, amit a Városés Faluvédők Szövetsége hozott létre, itt 2016 -ban és 2017 -ben is kiemelt I. díjazott lettem. Ebben személyes élményeket vittem, hiszen az életemből és környezetemből merítettem az anyagot. Három pályamunkát adtam be, az elsőben a putnoki római katolikus templomot mutattam be, a másodikban a nagyapámról – aki kékfestő volt – és az 1933-as Világ Jamboree–ről írtam, a harmadikat nagyapám kalandos élettörténetéről készítettem el.
– Mik a célkitűzései?
– Szeretnék sikeres nyelvvizsgát tenni németből. Angolból már szerencsére megvan, mivel angol tagozatos vagyok. Gimi után Debrecenbe készülök, ugyanis háziorvos szeretnék lenni. Nagyon szeretem a lakhelyemet, Putnokot, és szeretnék segíteni az ott élő embereknek.
– Jelenleg milyen projekten dolgozik?
– A „Ne menj el mellette!” pályázattal foglalkozom, erre kell videót forgatni, előadást tartani.
– Hogyan készül fel a versenyekre?
– Spontán döntöm el. Mindig látom a napom, hogy alakul és akkor jelentkezem a délutáni órákra, általában naponta két-három fér bele. Különórákra járok kémiából, biológiából és matekból. Mellette minden nap eljárok konditerembe. Nagyon későn fekszem és korán kelek, hogy legyen mindenre időm. A zenére sajnos kevesebb időt fordítok már és a kézilabdát is mellőzöm, pedig ott is értem el jó eredményeket. Voltam már az év kapusa is.
Fotók: Kovács Loretta
– Kik támogatják a leginkább?
– A szüleim. Sokat segítenek, hogy mindenhová el tudjak jutni. Van olyan is, hogy anyukám visz el versenyre. Nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy támogatnak. Az az igazság, hogy így sajnos nem tudok anyukámnak annyit segíteni amennyit szeretnék, mert azt az időt tanulással és különórákon töltöm.
– A barátokra mikor marad idő?
– Ritkán. Lemondás. Moziba, színházba eljárok, tartom a kapcsolatot akikkel lehet, sajnos ez az ára a sok elfoglaltságnak.
– Ennyi tevékenység után belefér még a hobbi?
– Szeretek teniszezni, úszni, kondizni ez kikapcsol, de az önképzés a legnagyobb hobbim.
– Milyen tervei vannak a vakációra?
– Külföldre fogok menni nyaralni, de jelentkeztem diákmunkára is, mellette a Kolorfutáson is szeretnék indulni, és biztosan elmegyek az idei Kolorfesztivál koncertjeire is.
