Színhatás
Beteljesedni látszik az új funkcióval felruházott sajókazai Radvánszky-kastély küldetése. Kultúrát közvetítő szerepéhez máltón egyre gyakrabban nyílik meg ajtaja a művészek, illetve a szellemi táplálékra szomjazó látogatók előtt.
Legutóbb a kazincbarcikai alkotó, Sin István tárlatát tekinthették meg az érdeklődők. A művésszel ugyan nem festményei társaságában, de kedves emlékeket idéző egykori iskolája falai közt, a Médiaközpontban beszélgettünk.
Fotó: Sin Gergő
Mély nyomot hagyott bennem személyes „találkozásom” a képeivel. Az első gondolat, mely előtört belőlem: milyen sajátos módon közelít meg egy adott témát. Példának okáért a „Kölcsön” című festménye előtt elidőzve jelenünk egyik legégetőbb problémája, a devizatartozások kérdése jutott az eszembe. Tényleg azt szimbolizálja?
Rendkívül érdekes szembesülni azzal, hogy kiben mit indít el egy kép látványa. Tulajdonképpen azt szerettem volna kifejezni, hogy az ember csupán haszonélvezője bolygónknak. Bármit építünk, a természet felülbírálja, visszaveszi, s mi csak kölcsönkapjuk a világunkat.
Ebben a látásmódban mennyi szerepet játszik az Ön tűzoltó múltja?
Biztosan tetten érhető benne. Tűzoltóként számos tragédiával találkoztam, melynek nagy részét a természet erői okozták. Az alkotói munkásságomat nagyban a tűz pusztító hatásának köszönhetem. 2006-ban a hejcei repülőgép-szerencsétlenség helyszínére az elsők között érkeztünk a társaimmal, s úgy éreztem, azt, ami ott történt meg kell örökítenem. Azóta több festményem is kapcsolódik a tűzhöz, a tűzoltómunkához.
További fotók: Szűcs Mara
Természetes, hogy ezek az élmények intuitív érzelmeket váltottak ki Önből, de más témák mennyire inspirálják? Tudatosan választja ki az ideákat?
Természetesen vannak aktuális témák, amiket feltétlenül meg szeretnék festeni, de van, amikor lealapozom a vásznat és közben gondolom ki, hogy mi lesz belőle. Esetleg a színek határozzák meg a kép kialakulását. Szeretek a színekkel hangsúlyosan dolgozni, ugyanis hiszem, hogy a színek erősen hatnak az emberek a mindennapjaira, hangulatára. A különböző árnyalatok eltérő lelkiállapotot idéznek elő, ám mindegyik az életet fejezi ki, egyik sem szorítható háttérbe. Az ideákat tekintve szívesen merítek az átélt élményeimből, a természet és a misztikum kapcsolatából. Több képem van, amit fotó alapján készítettem. Nem úgy van már a festő, mint régen, hogy kiáll a tópartra, vagy a hegytetőre, hanem lefotóz egy pillanatot és az alapján dolgozik.
Milyen mértékben tér el egy festmény a fotótól?
Próbálom hitelesen ábrázolni a látottakat, ugyanakkor igyekszem minél több érzést a vászonra vinni, mert fontosnak tartom elmondani, hogy ki áll a képek mögött és mit akar elmondani. A festménynek az a varázsa, hogy a szemlélő érezze a keze munkáját annak, aki készíti, hiszen a fotó tulajdonképpen a pillanatot ragadja meg, a festmény pedig örökéletű.
Említette a természet és a misztikum kapcsolatát. Hisz a természetfelettiben?
Voltaképp abban hiszek, hogy egy magasabb értelem befolyásolja a világunkat. Leginkább Erich von Däniken paleoasztronautika elmélete áll hozzám közel, mely szerint az emberiséget a régmúltban egy vagy több földönkívüli faj meglátogatta, majd befolyásolta a történelem alakulását. Az ókori építészet remekművei, a különféle vallások szentírásában található istenszerű lények, illetve félreértelmezettnek vélt tárgyi bizonyítékok sora utal erre az idegen befolyásoltságra.
A faragás Sin István keze munkáját dícséri
Hogyan jellemezné a magánember Sin Istvánt?
Úgy vélem, boldog és elégedett vagyok. Párom pedagógus, fiaim felnőttek, a saját életüket élik. Manapság jórészt a házunk szépítgetésével töltöm az időmet. Örömmel barkácsolok, faragok. Nagy szerelmem a motorozás. Van egy Honda 600-asom, azzal járom a vidéket. Amennyiben a jellememre kíváncsi, szerintem béketűrő vagyok. Elvem, ha nem bánt senki, én sem bátok senkit. Ellenkező esetben hangot adok az érzéseimnek.
Sin István 1966-ban született Miskolcon. A 105. számú Szakmunkásképző Intézetben szerzett gépszerelő lakatos szakmát, majd a bátyja nyomdokait követve tűzoltó lett Kazincbarcikán, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 11 éve foglalkozik komolyan a festészettel, vászonra fest olajjal, akrillal, illetve vegyes technikával.
