Művészi torna, ritmikus gimnasztika Kazincbarcikán

Ha sikerekben hasonlítani akarunk a Kazincbarcikán űzött versenysportok közül valamit a súlyemeléshez, akkor a legnőiesebb sport táján kell keresgélnünk, mely nem más, mint a ritmikus gimnasztika, vagy régebbi nevén ritmikus sportgimnasztika, illetve művészi torna. A harmonikus művészi mozgást és az akrobatikus ügyességet elegyítő sport magyarországi meghonosításában az 1940-es évek végén Berczik Sára mozgásművésznek volt úttörő szerepe. A 60-as évek fiatal borsodi városában is hamar követőkre talált az új sportág. A harmonikus művészi mozgást és az akrobatikus ügyességet elegyítő sport magyarországi meghonosításában az 1940-es évek végén Berczik Sára mozgásművésznek volt úttörő szerepe. A 60-as évek fiatal borsodi városában is hamar követőkre talált az új sportág.

1965-ben végre a fiatal város is a „térképre”, azaz a képernyőre került. Ekkor tűzte műsorára a televízió a Városok vetélkedőjét, egyik részében Kazincbarcika Várpalotával csapott össze. Igazi „kulturális láz” tört ki, bemutatkozhattak a tehetségek: a Ságvári Endre Gimnáziumból toborzott lányok Berczik Sára néni koreográfiájával nagy sikert arattak. A későbbiekben ebből a csapatból lett igazolt művészi tornász Kuthi Márta, Balog Éva, Vajthó Margit, később Sütő Ágnes (Sütő Lászlóné, Mária néni volt az edző), 1966-ban kerültek fel az ifi II.-be. Még később ennek nyomán indult el a művészitorna-képzés Kazincbarcikán.
Mivel a városban akkoriban nem volt ilyen szakosztály, a négy barcikai lányt, gimnáziumi válogatás után, a Borsodi Bányász igazolta le. Annyira sikeres volt a tornászcsapat, hogy országos hírű fővárosi edzők, a már említett Berczik Sára, valamint Patocska Mária készítették fel a csapatot a versenyekre.
A versenyekre a kötelező gyakorlatokat Patocska Mária és Limbech Emilia tanította be. Ők válogatott kerettagok voltak, Pestről jártak le. Az edzőtáborokban is ők, valamint két balettkoreográfus, Somoss Zsuzsa a miskolci színházból és Téry Tibor foglalkoztak velük. Néhány hónap felkészülés után már az első országos vidéki, majd országos bajnokságon vettek részt.

1967-ben a színes Nők Lapja is írt erről a remek csapatról.

A ritmikus gimnasztika nagy és folyamatos sikertörténete az Újvárosi Általános Iskolához kapcsolódik. Mészáros Györgyné, Jutka néni tanárnő nevéhez fűződik, hogy a sportág (kiegészítő) tantervi anyagként is megjelent először a magyar oktatásban, illetve ritmikus (sport)gimnasztika tagozatos osztályok jöttek létre az iskolában. 1973-ban a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Borsod Megyei Tanácsa elfogadta, hogy az addig szakkör keretében felkészített ritmikus (modern) gimnasztikások versenyzőként indulhassanak a versenykiírásban. 1974-től szakosztályként működik a sportág a KVSE-ben. A 70-es évek végére, a 80-as évek elejére már több válogatott kerettagot ad az iskola Mészáros Judit, Heiter Krisztina, Priszter Andrea, Pintér Judit, Polecskó Emese személyében. Mészáros Judit neve nemcsak azért fontos, mert a kazincbarcikai gimnasztikások közül világbajnokságon, 1979-ben a kilencedik helyen, majd 1980-ban az Eb-n a negyedik helyen végzett kéziszercsapat tagja volt, illetve többszörös korcsoporti magyar bajnok, hanem mert a 80-as évektől kezdve edzőként, majd edző-tanárként segítette a barcikai ritmikus gimnasztikásokat, s mind a mai napig irányítja is őket. A 80-as évek második felének, illetve a 90-es évek elejének kiemelkedő barcikai ritmikus (sport)gimnasztikásai közül Pál Erikát, Demkó Emesét feltétlenül meg kell említenünk nemzetközi és országos versenyeken elért eredményeik alapján, Rádó Eszter pedig tagja volt a junior Európa-bajnokságon hatodik helyezettként végzett kéziszercsapatnak 1991-ben. Nemcsak versenyzői, hanem edzői oldalról is rendkívül sikeres Kazincbarcika a sportágban: Mészáros Györgyné öt évig ifjúsági, majd két évig felnőtt szövetségi kapitány volt, valamint nemzetközi versenybíróként tevékenykedett, Mészáros Judit pedig a válogatott kéziszercsapat szakágának vezetője volt két évig.
Bár sokat változott a helyzete a ritmikus gimnasztikának a tárgyalt korszakokhoz képest, a nehézségek ellenére (gondolok itt arra többek között, hogy az Újvárosi Általános Iskola bezárásával egy fontos állandó bázist és egyúttal tornatermet is elvesztett a helyi szakág) ma is kiváló tehetségek űzik ezt a sportot, elődeik hírnevét is öregbítve rendre nagyszerűen szerepelnek az országos versenyeken.

Kajdacsy Tibor és Lehota Roland, a Barcikai Históriás szerzői