A zene mágikus világában élek

Tombol a beatkorszak, Magyarország Táncdalfesztivál őrületben ég, sorra alakulnak a kultikus zenekarok, amikor egy fiatal srác basszusgitárral a kezében elindul nagy szerelme, a zenészlét felé. Azóta eltelt ötven esztendő, s a rajongás töretlen maradt. Játszott több együttesben és „megfordult” néhány műfajban. Életéről és zenekaráról Ökrös Sándor László mesélt.

Felvétel előtt a KolorTV stúdiójában

Ugorjunk vissza az időben egy fél évszázadot. A gitár volt az első hangszer, amivel megismerkedett?

Gyerekként kipróbáltam a citerát és a xilofont, illetve szájharmonikán játszottam. Aztán 14 éves koromban édesanyám szüleitől karácsonyra megkaptam életem első gitárját. Szánkózás helyett szorgalmasan gyakoroltam. Az első dal, amit megtanultam, Németh Lehel akkori nagy slágere, az Őszi eső volt.

Hogyan kezdődött a zenekari pályafutása? Melyik volt az első együttes, amiben játszott?

Az általános iskola után a 105-ös szakmunkásképzőbe jártam. Másodikos voltam, amikor megalakult az Anonymus nevű együttesünk.  Zakariás Gábor (szólógitár, orgona), Legeza István (ritmusgitár), Tőkei István (dob), Szimcsák Demeter (ritmusgitár) és jómagam, mint basszusgitáros alkottuk a csapatot. Eleinte csak gitárzenét játszottunk, majd összeállt egy több órás repertoár, amivel már fellépéseket lehetett vállalni. Zenéltünk bálokon, szalagavatókon, sőt az egykori Lombik étteremben is. Saját számainkat a mindenki által csak Shakespeare-nek nevezett Zakariás Gábor írta. A tanuló időszak alatt két egymást követő évben a Sárospataki Diáknapokon aranyérmesek lettünk. Komjáthy György, a Magyar Rádió zenei szerkesztője volt a zsűri elnöke, aki elismeréssel szólt a szereplésünkről. 1970-ben, az Országos Amatőr Zenekarok versenyén értünk el szép eredményt. Azon a versenyen lett első Deák Bill Gyula a zenekarával. Sokat köszönhet az együttes Serfőző Sándornak, a volt a Radnóti Művelődési Ház egykori igazgatójának. Miután végeztünk minden vasárnap ott léptünk fel az ötórai teákon, este öttől tízig. Először nem voltak sokan, aztán megszerettek bennünket. Amikor elkerült innen, a zenekar is feloszlott.

Ezt követően milyen irányt vett az élete?

 Az Anonymus széthullása után több formációban játszottam, többek közt együtt zenéltem Slamovits Tiborral is. A 105-ösben villanyszerelést tanultam és ezen a területen helyezkedtem el. Előbb a BVK-ban, aztán Szeles-aknán dolgoztam. Munka és család mellett végeztem el a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumot, majd vállalkozásra adtam a fejem. Ma már négy tündéri unokám van, három fiú és egy kislány. Ám a zene, ami mindig kitöltötte az életemet, nem hagyott nyugodni. 1997-ben megalapítottam a Bravo együttest. A régi Béke moziban játszottunk tánczenét. Péntekenként volt a nosztalgia buli, nagyszámú közönségünk volt. Szombaton lakodalomban, bálokon szórakoztattuk a vendégeket. Ennek a zenekarnak egy része adta az Öt Órai Tea Gitárzenekar magját. De az már egy másik történet…

Véletlen, hogy Öt Órai Tea Gitárzenekarnak „keresztelték” az együttest?

Amikor újra kezdtem zenélni, arra gondoltam, milyen jó volna létrehozni egy gitárzenekart, amelyik visszahozza az egykori teadélutánok hangulatát. Örültem, hogy szólógitárosunk, Kónya Boldizsár és dobosunk, Majancsik Elemér igent mondott a felkérésre. Kérdéses volt viszont a negyedik tag személye. Ekkor eszembe jutott, hogy régen, Putnokon együtt játszottam egy rockzenekarban Ternyik Andrással. Ő lett a ritmusgitárosunk. 2015 decemberében volt az első fellépésünk a HBH Bajor Sörházban, az Újkazinci Baráti Kör évzáró buliján. Instrumentális zenét játszunk, a leginkább a The Shadowstól, ami szintén nem véletlen, hiszen az Anonymus korszakot idézi. 2017 márciusában volt egy dobos cserénk, Majancsik Elemért Szabó Csaba váltotta. Időközben két saját számunk született, Ternyik András írta a fiával, Dáviddal, aki egyben a hangmérnökünk is. Az egyik címe Séta a Csónakázó-tó partján, a másik tavaly íródott a 65. születésnapomra, Úton címmel. Mivel mindig úton vagyok, evidens volt, hogy megénekelték. Az elmúlt három év alatt a legkülönbözőbb helyeken léptünk fel. Előfordult, hogy mi voltunk a nászajándék egy lakodalomban, de zenéltünk falunapokon, városnapokon, osztálytalálkozón. Mályinkán a Pálinka és Pisztráng Fesztiválon együtt szerepeltünk a 3+2 együttessel, játszottunk egy színpadon a Bikini együttessel.  A Don Bosco Sportközpontban megtartott katonai toborzón is „húztuk”. Idén június 15-19-én volt Egerben az utcazenészek versenye. Mi ugyan nem vagyunk utcazenészek, de nagy sikert arattunk. Az öt napos rendezvény alatt négy este játszottunk, aminek köszönhetően sok felkérést kaptunk. Sikerünket bizonyítja, hogy 38 fellépőből a 8. helyen végeztünk. Nemrég voltunk Miskolcon, az Illés Emlékzenekar klubjában pengettünk. Szívesen mentünk, hiszen az ottani hallgatóság nagyon szereti a számainkat. Tavaly májustól a Don Bosco Sportközpont rendezvénytermében lépünk fel havi rendszerességgel. Örvendetes számomra, hogy nyitott lett a rendezvény, vidékről is jönnek, illetve olyan párok, akik velem egykorúak, és ez visszahozza fiatalságom emlékeit a zenén keresztül.