Miből készülnek a bútoraink?

Amikor szóba kerül a környezetvédelem, a legtöbben a médiából is jól ismert témákra asszociálnak. Ezek közé tartoznak leginkább az autók és a közlekedés zöldítése, korszerűsítése, a fast fashion üzletláncok termelésének csökkentése, a kidobott műanyagok, textilek újrafelhasználása. Ám ezeken kívül a bútorgyártással is számolni kell, hiszen a modern munkafolyamatok felgyorsulásával és a mindenki számára könnyen hozzáférhető designelemek elterjedésével a bútoripar is jelentős növekedésnek indult. Ez az iparág mégis honnan szedi az ehhez szükséges rengeteg alapanyagot, és azokat hogyan használja fel? Mindez milyen hatással van a környezetünkre és lehet-e zöld, működőképes alternatívát találni?

A környezetvédelem mellett a saját egészségünket is szem előtt kell tartani, ugyanis az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága nemrég felhívta a figyelmet arra, hogy a lakásokban, irodákban néha magasabb lehet a levegőben keringő veszélyes anyagok koncentráltsága, mint az utcákon. Ez abból következik, hogy a bútorokból szerves oldószerek párologhatnak ki, amiknek valódi egészségkárosító hatásuk lehet. A leggyakoribb ilyen vegyszer, a rákkeltő formaldehid.

Lecserélték a klasszikus fa építőelemeket

A klasszikus fából készült bútorok elkészítése körülményes és drága folyamat, így a vásárló is magasabb áron juthat hozzá, ráadásul mivel a fa bútorokra jellemző a vetemedés, erre is oda kell figyelni. A vetemedés azt jelenti, hogy mivel a fa még a kivágása után is reagál a környezetére, az száraz levegőnél kiszárad, míg magas páratartalomnál vizet vesz fel és mérete ezáltal megváltozik. Egy fürdőszoba bútor esetében ez nem a legjobb megoldás, mivel az általában nem túl nagy helyiségben minden centiméter számít.

Az ebből adódó kellemetlenségek és a költséges munkafolyamatok miatt lecserélték a klasszikus fából készült építőelemeket, és helyette az egyszerűbben felhasználható, olcsóbb verziók terjedtek el, amik mára már mindenhol megtalálhatók. Ilyenek a forgácslapok, a HDF és MDF farostlemezek, de gyakori még a furnér és a rétegelt megoldás is. A legtöbb ilyen bútor faipari hulladékból készül el, illetve megjelenik az erdei faanyag rostosítása is. Az eljárás alapanyaga még a műgyanta is, és a hozzáadott 10-12 százaléknyi segítségével a készülő lemez hőpréseléssel könnyen formára alakítható. Az MDF közepes sűrűségűnek számít, ami az irodai bútorok, szekrényhátfalak, polcok, stb alapanyagát képezi. A HDF az MDF egy keményebb verziója, míg az OSB leginkább az építőiparban van jelen, mint a raklapok, kerítések, burkolatok, stb részeként.

Az Európai Unió szabványai

A formaldehid szinte kikerülhetetlen része a farostlemezből készült bútoroknak, viszont a párolgásból adódó veszély komoly is lehet. Éppen ezért az Európai Unió még 2004-ben megalkotott néhány szabványt, ami a lemezek formaldehid tartalmára vonatkozik. Az E1 nevű kategóriába azok a bútorok tartozhatnak, amelyeknél a káros vegyi anyagok kibocsátása maximum 0,13 mg légköbméterre lebontva. Az ennél magasabb számmal rendelkező termékek már az E2 kategória alá esnek. Nem csak az EU-n belül, de az Egyesült Államokban is vanak gyártók, akik már nem használnak formaldehid alapú műgyantát, ugyanakkor minden bútorvásárlás előtt érdemes utánajárni, hogy az adott gyártó milyen szabványok mentén dolgozik.

Minden olyan termék, ami szintetikus ragasztás útján készül, tartalmaz formaldehidet, amelyeknél nem csak a kivitelezéskor, de utána is szabadul fel ilyen anyag. Éppen ezért szokták ajánlani az ilyen típusú termékek minimum 2 hetes szellőztetését. A legtöbb esetben ez már a bolt raktárában megtörténik, de gyermekbútornál különösen érdemes odafigyelni. A WHO 2004-ben rákkeltő anyagnak minősítette a formaldehidet, ami ezen kívül a kísérletek szerint genetikai elváltozáshoz is vezethet. Közvetlenül érintkezve allergiás reakciót, bőr- és szemirritációt okozhat.

Fenntartható erdőgazdálkodás

A leghatékonyabb megoldás a környezet és az egészség kapcsán az, ha a falemezek helyett tömörfából való bútort választunk. Ugyanakkor itt sem érdemes megfeledkezni a tudatosságról sem, mert ebben az esetben nem mindegy, honnan való az adott fa. Példának okáért az esőerdőkből származó alapanyag hosszú távon nem fenntartható, mert azok az ott található talaj miatt nem újratelepíthetők. Az újraültetett cserjéket az eső könnyen elmossa, mivel a gyökérnek nincs ideje megerősödni a talajban. A mérsékelt égövben bár könnyebb ültetni, de mivel a magból lassan lesz életerős, masszív fa, ez az ott élő növény- és állatvilágra hatással van, főleg akkor, ha nagy területen irtanak.

Az ezzel kapcsolatos problémákra a fenntartható erdőgazdálkodás kínál megoldást. A fogalom lényege, hogy egy kis segítséggel az erdő megőrizhesse felújuló- és termőképességét, biológiai változatosságát. A Forest Stewardship Council, vagyis a FSC jelölése azt takarja, hogy az adott bútor ilyen fenntartható erdőgazdálkodásból származik. Az ezzel megegyező európai rövidítés a PEFC, ami a Programme for the Endorsement of Forest Certification kifejezés rövidítése.

A bútoripar a hagyományos faelemektől eltolódott a könnyen felhasználható faforgács és fahulladék irányába, amiből szintetikus gyanták segítségével lemezeket, lapokat készítenek. Ezek nem csupán a környezetre vannak rossz hatással, de egészségkárosodást okozhatnak, mivel a formaldehid nem csak a készítéskor, de még utána is képes párologni.

Szerző: Juhász Anita