A pubhangulat garantált

Az ír punk - rock kocsmazenét játszó Paddy and the Rats üstökösként tűnt fel 2008-ban a hazai könnyűzenei élet palettáján.

Fotók: Zele Tímea

Újszerűségük, dinamizmusuk hihetetlen gyorsasággal meghozta gyümölcsét, ma már folyamatosan járják az országot, sőt a világot egyedi műsoraikkal. A külföldi rajongók kedvéért angol és ír művészneveket használnak, és borzasztóan hálásak a sorsnak, hogy megtalálták azt a hangzást, ami mindannyiukhoz közel áll. Joey MacOnkay- jel - polgári nevén - Maczonkai Gézával, az együttes elektromos gitárosával beszélgettünk.

Az zenekar megalakulásától kezdve szinte ugyanaz a csapat felállása, csupán 2012-ben történt egy váltás, amikor Sonny Sullivan helyére Bernie Bellamy lépett. A zene stílusa határozta meg a csapat összetételét, vagy az együttes összeállítása szabta meg a zenei irányt?

Ez nagyon jó kérdés, mert szerintem egyértelműen a zenei stílusunk határozta meg, hogy miért állt így össze a zenekar. Amikor elindultunk és kitaláltuk, hogy ezt a műfajt fogjuk csinálni, a hagyományos rockzenekaroktól eltérően folkzenészeket is kerestünk. Ezért esett a választásunk Samre, aki kiválóan hegedül, emellett sok más hangszeren, többek között skót dudán játszik, valamint a harmonikásunkra, Sonnyra, akit közben Bernie váltott.

A kezdet kezdetén gondolták, hogy ilyen sikeresek lesznek? Nem féltek attól, hogy a hazai közönség miként fogadja ezt a tőlünk idegen stílust?

Korábban mindannyian más zenekarban léptünk fel és éreztük, hogy valamiféle frissítésre van szükségünk. Tulajdonképpen énekesünk, Paddy terelte a csapatot erre az útra. Ő mutatott nekünk hasonló zenéket ahhoz, melyeket most játszunk. Annyira újszerűnek, üdének éreztük, hogy mindannyian hatalmas lendülettel vetettük bele magunkat a munkába. S hogy féltünk-e a fogadtatástól? Akkoriban egy évig még párhuzamosan futott a Disco Express és a Paddy and the Rats együttes és az utóbbinak olyan gyorsan lett nagyobb sikere, hogy nem nagyon volt időnk eltöprengeni a jövőn. Talán azért robbantunk be hamar a köztudatba, mert ezt megelőzően ennek a műfajnak nem volt előzménye a magyar zenei palettán. Nagyon régen a Méz együttes csinált hasonlót, de ők kifejezetten a folkzenét művelték, csak feldolgozásokat játszottak, mi pedig írtuk a saját dalainkat is.

Hogyan születnek a dalaik?

A számok nagy részét az énekes-dalszerzőnknek, Paddynek köszönhetjük. A dalok 80-90%-a úgy néz ki, hogy az ő elgondolásaihoz teszünk mi még hozzá valamit. Szintúgy sok ötlet születik a stúdió munkálatok közben, aztán a producerek is előállnak a javaslataikkal. Nagyon sok függ a hangszereléstől. Ahhoz képest, ahogy elindul egy dal és a végén lemezre kerül, nagyon sokat változik. Rengeteg munka és együtt dolgozás kérdése, hogy mi lesz a végeredmény.

Kialakult-e az évek során olyan rajongói kör, amelyik rendszeresen látogatja a koncertjeiket?

Igen, van egy nagyjából 50-100 emberből álló mag, akik viszonylag folyamatosan kísérnek minket. Az is előfordult, hogy külföldön, Németországban játszottunk és megjelentek, de egy amszterdami kiskocsmában ugyancsak találkoztunk körülbelül húsz magyarral ebből a körből. Nagyon jó, ha eljönnek egy olyan helyre, ahol nem ismernek minket, ők csinálják a hangulatot, így jobban csatlakoznak hozzájuk a többiek is.

A Kolorfesztiválról milyen élményei vannak?

A legutolsó kolorfesztiválos élményemről annyit talán, hogy akkor pont esett az eső, úgyhogy úgy mászkáltunk, mint az ázott verebek a színpad meg az öltöző között. Annak ellenére elég sokan voltak, el is csodálkoztam, de aztán hallottam, hogy nagy volt a félsz, hogy nagyobb vihar lesz és ezért került be a művelődési házba. Ennek igazán nem örülünk, mert ha jó idő van, sokkal jobb kint játszani a szabadban. Sokkal jobb hangulata van, de ha ez van, ehhez kell alkalmazkodni. Mivel mi jó részt borsodiak, miskolciak vagyunk, Kazincbarcika és a Kolorfesztivál félig – meddig hazai terepnek számít, akkor is voltunk kint, amikor nem játszottunk.

Úgy tűnik, a zenekar megállíthatatlan. Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

Sok tervünk van, de most az a legfontosabb, hogy szusszanjunk egy kicsit.  Szeptember elején gyakorlatilag vége a nyári fesztiválszezonnak, és akarunk egy nagyobb szünetet tartani. Muszáj pihennünk, mert az elmúlt éveink arról szóltak, hogy évente kb. 80 – 100 koncertet tartottunk. Ha szorosan vesszük, minden harmadik – negyedik napon játszottunk. Pillanatnyilag szintén olyan időszakban vagyunk, amikor heti 4-5 koncertünk van. Ebben nagyon sok a külföldi út, picit elfáradtunk. Aztán készülünk valami újdonsággal, ehhez szükségünk van időre, ezért csak jövőre találkozhat velünk a közönség.