Naplegenda
A bolgár származású Nikola Parov zeneszerző, muzsikus és producer elismert képviselője a world-music stílusnak, mely több nemzet népzenei hagyományait elegyíti.
Fotók: Kovács Loretta
A Riverdance - formáció hangszeres szólistájaként az egész világot bejárta és mindenhonnan merített az adott nép zenei hangzásvilágából. Különleges előadásmódjáról a Herczku Ágnessel való közös fellépésen győződhetett meg a Kolorfesztivál 7.0 közönsége.
Valahol azt olvastam, hogy nagyon korán kezdett el zenélni és mindent a nagyapjának köszönhet…
Valóban kiskoromtól zenélek, de először a klasszikus iskolákat jártam végig, zongoráztam és csellóztam. Aztán tinédzserkoromban kezdtem behatóbban foglalkozni a népzenével, pontosan a nagyapám miatt, aki hivatásos muzsikus volt. Tőle örököltem meg – s erre csak később jöttem rá – az érdeklődést a folkzenék iránt. A hagyományos muzsikán keresztül pedig megtanultam a konvencionális viszonyulást az emberi kapcsolatokhoz, a művészetekhez és egyébként a világ dolgaihoz. Az én személyiségfejlődésemben ő nagyon komoly szerepet játszott.
A világ nagyon sok pontján járt és mindenünnen magával hozott valamit a térség autentikus zenéjéből. Ennyiféle népzenét, illetve kultúrát hogyan lehet egy testbe-lélekbe ültetni?
Az az igazság, hogy ezek mind ösztönös zenei megnyilvánulások voltak. A párhuzamosságuknak a keresése sem volt tudatos, egyszerűen csak észrevettem, hogy bizonyos zenei párhuzamok léteznek, főleg itt Európában. Ezeket a zenei párhuzamokat felhasználva, a zenei képzettségemnek is köszönhetően kezdtem el a húszas éveimben tudatosan megírni olyan zenéket, amikben különböző – főként Kelet-és Középkelet- Európa népeinek – a zenéjét ötvözöm. Az igazság az, hogy nehéz helyzetben van, aki a hagyományos zenét műveli, megpróbál abból megélni, mert nagyon kicsi a közönsége ennek a zenének, és ezért azt gondolom, ha elébe megyünk, rásegítünk egy picit, hogy olyan környezetbe helyezzük a hagyományos zenét, ami közelebb áll a laikus hallgatókhoz, észrevétlenül be tudjuk emelni az ő zenei tudatukba ezt a műfajt. Ha ezer emberből egy kifejezetten rajongóvá válik, az már nagy siker.
A népzene terjesztése Önben valamiféle küldetéstudat?
A 20. század elejéig a hagyományos zene földrajzilag és társadalmilag egyaránt jól behatárolható volt. A múlt század 30-as, 40-es éveiben, a szórakoztató ipar fejlődésével megjelent a film, a rádió, onnantól kezdve nagyon háttérbe szorult ez a fajta szórakozási mód. Ezért a paraszti zene rendkívüli módon háttérbe szorult. Úgyhogy nekünk, a népzenével foglalkozóknak, az a feladatunk, hogy amit mi megtanultunk az évtizedek során, azt továbbadjuk ott, ahol készséget, vagy érdeklődést tapasztalunk a műfaj iránt. Fontosnak tartjuk, hogy a manapság sokat emlegetett nemzeti identitás részeként kultúránkat és a környezetünkben élő népek kultúráját nagyon pontosan megismerjük. Ezt Bartók és Kodály is kihangsúlyozta. Hiszen az ember saját magát akkor látja, ha tudja, hogy az ő megítélése mások szemében hogyan tükröződik vissza. Így van ez a zenében is. Ha nem ismerjük a környező népek, országok kultúráját, ha nincsen megismerési készség, akkor nagyon nehéz helyzetbe hozzuk magunkat. Személy szerint nagyon fontosnak tartom a gyerekkortól kezdődően a jól megtervezett és mérsékelten adagolt népzene oktatást.
A szakmai pályafutását nézve rengeteg szerzeménnyel büszkélkedhet. Melyik a legemlékezetesebb alkotása?
Számomra a legkedvesebb a Naplegenda előadás, ami mérföldkő volt a hazai néptánc fejlődésében, ugyanis az volt az első olyan produkció, ami kilépett abból a mederből, amiben hosszú évtizedekig evickélt a magyar néptáncoktatás és a színpadi néptánc. Végre kicsit modernebbül, igazodva a közízléshez – persze a kompromisszum és a megalkuvás között lavírozva, a pontos mértékeket megtalálva mind zeneileg, mind táncban – sikerült olyan előadást csinálni, ami rögtön megtízszerezte a néptánc iránt érdeklődő és a színházi néptáncot látogató közönség számát. Ez köszönhető egyrészt azoknak a koreográfusoknak, akik végre rádöbbentek arra, hogy a néptáncot úgy kell megmutatni, hogy az a mai 21. századi emberben is felkeltse az érdeklődést. Ez a változás a népzenét is érinti. Ennek köszönhetően ma már nagyon sok olyan zenekar van, aki amellett, hogy nagyon jól műveli a hagyományos zenét, saját módon fel is dolgozza. A világzene már megszületett, jelen van a mindennapjainkban, a kulturális hatások összefonódása elvezetett a globális trendek kialakulásához.