https://kolorline.hu/Miért nem mehetek én a Marsra?

Miért nem mehetek én a Marsra?

Szerző:

Kolorline szerkesztőség

Publikálva:

Utolsó frissítés:

Kategória:

Életmód

A régi mindig jobb, avagy mindannyiunkban él a késztetés, hogy számot vessünk múltunkkal? A kérdés jogos, hiszen gyökerek nélkül nem létezik a jövő sem. Ahogy Czifra János idézi: „Csak ami volt, annak van bokra”. Nem tagadom, nem könnyű egy gazdag élet történéseit papírra vetni. Mert nem csupán a megélt érzések fontosak, hanem azok az emberek és események, melyek jellemünket formálták. Czifra János édes-bús történeteinek összefonásából született negyedik könyve a Besenyők és Magyarok!, melyet szeptember 14-én mutatott be a Mezey István Művészeti Központban az érdeklődőknek.

Nagyon életszagú históriákat oszt meg az olvasóival. Mesélne a gyermekkoráról?

Sajóvámoson születtem, de nagyon sok időt töltöttem Szirmabesenyőben, a nagyszüleimnél. Tudni kell, hogy a község két részből áll: Sajóbesenyőből és Kelecsényből. Azt, hogy miért Kelecsény, a mai napig nem tudtam kideríteni. Lényeg, hogy a két falurész eléggé elkülönült egymástól. Sajóbesenyőnek az volt a jellemzője, hogy egyrészt rögtön ott folyt a Sajó, másrészt inkább tótul beszéltek. Hároméves koromig folyékonyan beszéltem szlovákul, aztán amikor apámék eljöttek, megdöbbenve tapasztalták, hogy alig tudok magyarul. Gyorsan hazavittek, és meg is ritkultak a besenyői tartózkodások, majd iskolás koromtól kezdve ismét minden nyár a nagymamánál talált. Egészében véve jó gyerekkorom volt. Más világot éltünk akkor, nem voltak zárt kapuk, az utca nevelt minket, meg a szomszédok. Bandáztunk, mint annak idején sokan. Az utcabeli fiúkkal focibajnokságot rendeztünk, rongylabdával, kis gumilabdával játszottunk, hiszen focilabdánk nem volt. Besenyőbe is beválogattak, mint idegent a Lenin út csapatába. Amikor jött a csorda, kihajtottam nagyanyám egy-két tehenét, a többi fiúval legeltettük az állatokat, úszkáltunk, ladikoztunk. Hazaküldtük a ladikost, így mi szállítottuk a Sajó másik felén lévő földekre az embereket.

Ön jogászként vonult nyugállományba. Miért hajlott a jog felé?

Jó tanuló voltam, szerettem volna gimnáziumba menni, ám apám hallani sem akart róla, azt mondta, fiú gyereknek szakma kell. Így jelentkeztem villanyszerelőnek, mégsem volt annyira piszkos, olajos szakma. Érettségi után a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Karára jelentkeztem. Édesapám ellenezte, szegény anyám hamisította alá a nevét, de hál’ istennek nem vettek fel. Nem volt más választásom, mint villanyszerelőként brigádban dolgozni. Igen ám, de kábel árokásás sem olyan felemelő munka, s annak ellenére, hogy jól kerestem, elkívánkoztam onnan. Ózdon dolgoztam, munkásszálláson laktam, mindazonáltal tartottam a kapcsolatot a régi tanáraimmal. Kövér Árpád, - aki nagy koponya volt, nem véletlenül lett a Grósz Károly személyi titkára, - mondta, hogy a kormány támogatja fizikai dolgozók nappali felsőfokú tanulmányait. Éjszakánként a szálló WC-jében készültem a jogi felvételire. Tanulmányaim végeztével szerettem volna az egyetemen maradni, három tanszék is ajánlatot tett, de megkeresett a B-A-Z megyei főügyész, és hívott Edelénybe fogalmazói állásba, kazincbarcikai szolgálati lakás ígéretével. Még le sem diplomáztunk az első feleségemmel, már kezünkben tarthattuk a lakásunk kulcsait. Szakmai szempontból meghatározóbbnak érzem az Edelényben, ügyészként eltöltött éveket, de szerettük a barcikai életet.

Olyannyira, hogy tizenhat évig volt Felsőbarcika önkormányzati képviselője…

Így igaz, 2010-ig töltöttem be ezt a tisztséget. Hozzá kell tennem, hogy ebből a nagyjából másfél évtizedből tizennégy évig voltam a Jogi Bizottság elnöke. Mindvégig igyekeztem a legjobb tudásom szerint dolgozni. Olykor voltak viták, némi politikai felhanggal is, ám folytonosan törekedtem arra, hogy senkit meg ne bántsak. Emlékszem, az elején annyira izgultam, hogy szót kérve, a Tisztelt Képviselő-testület helyett, Tisztelt Bíróság címen köszöntöttem az ott lévőket.

Beszéljünk egy kicsit a most bemutatott könyvéről! Egy önéletrajzi ihletésű kötetet tarthat a kezében az olvasó, némi történelmi háttérrel. Teljes, mindenre kiterjedő ez a néhol szomorú, időnként viszont kacagtató visszaemlékezés?

Egyáltalán nem teljes, sok egyéb témával ki lehetett volna még egészíteni. Amikor hozzákezdtem, több mindent akartam írni, de az emberben mindig működik az önkontroll, hogy csak azokat a dolgokat ossza meg a külvilággal, amelyek meghatározták a személyiségét. Az az igazság, hogy azok az emberek, akikkel éltem, akiknek a neveltetésemet részben köszönhetem, a maguk módján nagyszerű emberek voltak, akiket méltatlanul elfelednek. Előttük tisztelgés ez a könyv, s persze azok előtt a remek emberek előtt is, akik még az élők sorában vannak. A kötetben található egypercesekben jellemrajzokat próbáltam ábrázolni. Nagyvonalakban sikerült csak, én ezt pontosan tudom, de ezek az emberek minden hibájuk ellenére EMBEREK voltak.

Az emberek mellett az állatok is megjelennek a könyvben. Például a kutyák és a macskák…

A lányaim voltak belebolondulva a macskákba, én nem nagyon szerettem volna. Nálunk is voltak, otthon, de macskának kint van a helye. Nem tűrtem meg a lakásban. A kutyákat Anett lányom hozta haza. Mivel egyedül én foglalkoztam velük, kölcsönös szeretet alakult ki köztünk. A mostani kutyánkkal, Brúnóval is. A II. világháborús német légvédelem nem volt olyan hatékony, mint Brúnó. Egy madár nem tud leszállni a fára, mert megugatja. A macskát kifejezetten utálja. A múltkor nem tudom, hogy került oda egy kiscica, felkergette a fára, szegény pára nem mert lejönni, mert a kutya egész nap és éjjel őrizte. Különben Brúnó a könyvben Ákos unokámnak mesél a nálunk megélt kutyalétről.

Árulja már el, miért szeretne a Marsra menni?

Amikor meghallottam, hogy kiválasztottak hat embert, fel voltam háborodva, - a feleségem ugyan nem értette miért - mégis hangot adtam ennek, némi iróniával. Egyébként nagyon jó sztori volt, mikor Dányi Krisztián színművész az egyik könyvbemutatón hangfájlra mondta ezt a történetet, hogy miért is nem mehetek én a Marsra.

Egyedül menne?

Nem feltétlenül. A feleségemet és a családomat biztos vinném. Viszont az is igaz, hogy már gyerekkoromban elképzeltem: vagy egy lakatlan szigetet, vagy egy bolygót hódítok meg, és egyedül megyek…

 

Index fotó: Székely - Czifra Anett

További híreink

Közterület-felügyelők tanították a diákokat a helyes közlekedésre

Dátum: 2025. szept 09. 08:00

Felkérést kapott szeptember első hetében a Kazincbarcikai Önkormányzati Rendészet, hogy játékos formában segítsék megtanítani a gyerekeknek, hogyan kell biztonságosan közlekedni és átkelni a zebrán. A közterület-felügyelők természetesen igent mondtak, és valós szituációt szimulálva mutatták meg, mekkora veszélyforrás az úttest és a gyalogátkelőhely.

Delhusa Gjon Kazincbarcikán — városunk volt az egyik állomása a Szerencsekoncerteknek

Dátum: 2025. szept 08. 16:57

Összesen 80 megállóval kínál szórakoztató zenés kikapcsolódást az adott települések lakóinak a Szerencsekoncertek szeptember 4. és október 19. között. Kazincbarcikára szeptember 7-én érkezett a program, és a Mezey István Művészeti Központban először a Duász Akusztik, majd Delhusa Gjon koncertje szórakoztatta a közönséget.

Befejeződött a Vízi komplexum építése — a hivatalos nyitáshoz már csak az engedélyek szükségesek

Dátum: 2025. szept 07. 18:00

Hamarosan megnyitja kapuit a Vízi komplexum. Befejeződött a fizikai kivitelezése a létesítménynek, amely már csak az engedélyezési folyamat lezárására, illetve a végső hivatalos nyitásra vár. A Csónakázó-tó mellett egy több mint 8 ezer négyzetméteres területen, 2 ütemben indult el az építkezés. Az első ütem 2024-ben fejeződött be, ekkor készült el az 50 méteres versenymedence, az öltözők, a gépészet, a szükséges kiszolgáló helyiségek, valamint az épület korpusza. A második ütemben – amely 2024 tavaszán indult és egy év alatt valósult meg – a kültéri és a tanmedencék burkolata, az audiovizuális rendszer, a kiegészítő elemek, illetve a wellness- és rekreációs rész kialakítása történt meg.

Az energiapolitika nem politika — Kazincbarcikára látogatott Holoda Attila

Dátum: 2025. szept 07. 10:17

Holoda Attila, hazánk egyik legismertebb energetikai szakértője volt Kazincbarcika vendége szeptember 4-én. A több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember látogatást tett a város ikonikus Vízi komplexumában, majd egy városnézést követően az aktuális energiaellátási helyzetről és kihívásokról tartott előadást a Mezey István Művészeti Központban.

KolorTV élőben

Programajánló

Utcazene Fiesta — A Kolorfutás Night napos oldala

Kazincbarcika

Befutott a Kolorfutás Night 2025 dátuma — él a nevezés

Kazincbarcika

Idősek hónapja Kazincbarcikán 2025

Kazincbarcika

Legfrissebb galéria

Legfrissebb videók

Facebook

Szurkoljunk