A fülesbagoly legendája

A cím alapján talán sokan gondolják, most biztos egy kitalált történet következik. Erről szó sincs, nem szeretném semmilyen mesével untatni a Kedves Olvasót.

Néhány elkötelezett ember mindenekfeletti odaadását, illetve egy egyesület mindennapi küzdelmét szándékozom Önök elé tárni. A közelmúltban szerkesztőségünkben üdvözölhettük Lehoczky Krisztiánt, a Mályi Madármentő Állomás vezetőjét. Nem érkezett egyedül, magával hozta Fülest, a sérült erdei fülesbaglyot. A kamerák kereszttüzében is türelmes madár megmenekülésének bámulatos története csodálatot váltott ki a kollégákból. Füles hatalmas sebességgel csapódott neki egy szabályosan közlekedő kamionnak. Életét a sofőrnek köszönheti, aki három kilométert gyalogolt vissza, hogy megtalálja a sebesült állatot. Igencsak meglepődtek a madármentő állomáson, mikor az udvarra bedübörgött egy 30 tonnás kamion. Minden igyekezetük ellenére a bagoly sajnos olyan mértékű sérüléseket szerzett, hogy emiatt már nem engedhető szabadon. Lehoczky Krisztián nem csupán a kedvencünkké vált bagoly esetét mesélte el, hanem beavatott minket munkájuk részleteibe is. Kovács István operatőr helyszíni forgatási anyaga pedig további adalékul szolgált, és egyre fokozódó kíváncsiságot váltott ki belőlem.

Fotók: Bartók Alexandra

Mi indította arra, hogy madármentő állomást hozzon létre?

A legmélyebb okok talán a gyermekkoromra vezethetők vissza. Kilencévesen találtam rá egy sérült kis fecskére, mely sajnos gondos ápolásom ellenére néhány nap után elpusztult. Ez a szomorú emlék inspirált arra, hogy minél több időt töltsek a madarak közelében. S mindig akadt egy „rászoruló”, akin segíteni kellett. A Mályi Természetvédelmi Egyesületet 2012 decemberében hoztuk létre, de nem kifejezetten a madarak mentésére. A mentőállomás „születése” egy telefonhívással kezdődött. Barátomtól jött a segélykérés: egy kismadár nekirepült az ablaknak, siessek! Odarohantam, elhoztam, életet leheltünk bele, majd szabadon engedtük. Erről készítettünk a közösségi médiában egy posztot, ami gyakorlatilag bombaként robbant. Hatására egycsapásra elkezdték hozni az egyesülethez a talált, sérült madárkákat. Megszereztük a befogadásukhoz szükséges engedélyeket, majd később a nemzeti parkok is felfigyeltek ránk. Más - nagyobb testű, védett - madárfajok ápolása kapcsán jött létre köztünk az együttműködés.

Hogyan képzeljük el a mentőállomás munkáját?

Kezdetben spontán módon zajlottak az események. Amikor jött egy hívás, mindent félbehagyva rohantunk segíteni. Hála Istennek, a feleségem szintén nagy állatrajongó, így egy pillanatig sem volt kérdés: ez a kijelölt út számunkra. Két gyermekünk van, ők is aktívan részt vállalnak a munkánkban. A téli időszakban általában olyan madarak érkeznek, amiket elütöttek, megmérgeztek, vagy áramütés érte őket. Nyáron több az elfoglaltságunk, hiszen elsősorban fiókák jönnek, illetve kis­emlősök. Van olyan fióka, amit akár 5-10 percenként etetni kell. Ilyenkor középiskolás csoportok is ellátogatnak hozzánk. Együtt dolgozunk a gyerekekkel, miközben rengeteg hasznos információval látjuk el őket. Természetesen nem vagyok állatorvos, a csapat többi tagja sem az. Mi csak a mentést és az ápolást végezzük, a gyógyítást az állatorvosokra bízzuk. Nagyon sok orvos támogat minket. Csontműtéteket végeznek, röntgenfelvételeket készítenek. Ma már évente 1300- 1500 állatról gondoskodunk.

Miként folyik egy- egy mentési művelet?

Konkrét esettel tudnám ezt leginkább ecsetelni. Csörög a telefon: a puszta közepén van egy törött szárnyú gólya, nekirepült a vezetéknek, lóg a szárnya, ömlik belőle a vér. A helyszínre vonulva, azonnal meg kell kezdeni az ellátását. A sebet ki kell takarítani, mert a szállítás során is roncsolódhat. Bekötözzük, beszállítjuk a mentőhelyre. Elvisszük állatorvoshoz, aki megcsinálja a műtétet. Ezt követően megkapja a megfelelő készítményeket, mi pedig a kötözést és a felügyeletet folytatjuk tovább. Van, amikor a madár egy kartondobozban csücsül, mert azzal tesszük neki a legjobbat, ha szűk, sötét hely, és nyugalom veszi körül. Törött szárny esetén 6-8 hét a gyógyulási folyamat. Amikor már jobban van, kikerül a röpdébe. Jó esetben szabadon tudjuk engedni.

Mi történik azokkal a madarakkal, akiket ugyan sikerül életben tartaniuk, de már nem lehet szabadon engedni?

Sajnos, valóban előfordul, hogy nem minden jövevény térhet vissza a természetbe. Ez azért is szomorú, mert a hozzánk kerülő madarak többsége vadon élő állat. Nincsenek hozzászokva a bezártsághoz. Megfelelő életminőség biztosításával, illetve hivatalos engedélyeztetések révén ezek az állatok az ispotályban maradnak. Az idők folyamán a „gyermekeinkké”, családtagokká válnak, mint például Füles is. Az ő gondoskodásukhoz lehet egy úgynevezett virtuális örökbefogadással hozzájárulni. Az örökbefogadó kiválasztja az állatot, mi pedig oklevélbe foglaljuk az ő szándékát.

Természetes, hogy az állatok gondozása nincs ingyen. Miből tartják fenn a mentőállomást?

Hosszú évek kitartó munkájának eredményeként elmondható, hogy a mentőállomás működése mára stabil lábakon áll, de az állatok ellátásához a kötszerek, a gyógyszerek, az etetőanyagok beszerzése nélkülözhetetlen. Az orvosi vizsgálatok és az üzemanyag költségének előteremtése ugyancsak kulcsfontosságú. Mindezek finanszírozását az adományvonal, illetve az adó 1%-ból befolyt támogatások teszik lehetővé.

Milyen kommunikációs csatornán keresztül érhető el a Mályi Természetvédelmi Egyesületet, illetve a Mályi Madármentő Állomás?

Mindannyian tudjuk, hogy az emberek döntő többsége használja a közösségi médiafelületeket. Ezt a lehetőséget igyekeztünk a lehető leghatékonyabban kiaknázni. A különféle mentési tevékenységek feltöltése által, az internetes oldalunk követői első kézből értesülhetnek a bajba jutott állatok állapotáról. Korábban eljártunk kiállításokra, fesztiválokra, bemutattuk az egyesület és a mentőállomás munkáját iskolákban, óvodákban. Olyan helyekre került be a telefonszámunk, melyekről mi sem tudtunk. Nem ritka, hogy a 112 segélyhívó éjfélkor felhív például azzal, hogy menjünk Mezőcsátra, mert kigyulladt egy gólyafészek, benne a kis gólya. Ebben az esetben haladéktalanul kell indulnunk, hogy segítsünk a tűzoltóságnak vagy a katasztrófavédelemnek. Nagyon örülünk, hogy ennyi emberhez eljutott a hírünk, de még nagyobb boldogsággal töltene el, ha az érdeklődők száma gyarapodna…