Mindent, amit én a szakmából megtanultam szeretnék átadni
Kazincbarcika Város Önkormányzata a március 2-án megrendezett Barcika Csillagai ünnepségen 2019. év Pedagógusa díjat adott át Palcsó Lászlónak, az Irinyi János Református Oktatási Központ közgazdász tanárának. Az esemény különlegességét az adta, hogy a 2000-től odaítélendő díjat éppen Palcsó László a Takarék Szövetkezeti Hitelintézet vezetőjeként alapította. Szerkesztőségünk munkatársa az online-oktatás bevezetése előtt készített interjút a díjazottal.
Mi késztetett egy pénzügyi területen vezető beosztásban tevékenykedőt arra, hogy díjat alapítson az Év Tehetséges Diákja és az Év Felkészítő Pedagógusa elnevezéssel?
Vállalkozóként, pénzügyi vezetőként több alkalommal felkértek, hogy szponzorként támogassak egy-egy rendezvényt, ahol eleinte a sport területén kiemelkedő eredményt elérőket jutalmazták. Ez később kiegészült a tanulmányi versenyeken eredményesen szereplő tanulókkal, illetve felkészítő tanárokkal. Mint volt pedagógus úgy éreztem, hogy a Takarék Szövetkezeti Hitelintézet a maga eszközeivel tegye emlékezetesebbé az ünnepséget, ezért alapítottuk meg a díjat, melyet pályázati úton lehetetett elnyerni 2000-2011 között. A döntést szakmai kuratórium hozta meg minden évben. Utólag is bízom benne, hogy ezzel is motivációt nyújtottunk mind a diákoknak, mind a pedagógusoknak.
Hogyan emlékezik vissza ezekre az ünnepségekre?
Egy lelkes szervezőcsapatnak köszönhetően bensőséges hangulatú ünnepségek voltak eleinte a Munkacsarnokban, később az Irinyi Tornacsarnokban, az uszodában, majd az Egressyben. Általában az adventhez kapcsolódva, sok szereplőt felvonultató színvonalas gálaműsorral egybekötve. Nagyon szívesen csatlakoztam a rendezvényhez szponzorként. Természetesen számomra a legemlékezetesebb az első díjátadás volt, melyre az uszodában került sor. Meghitt pillanat volt a ceremónia, ahol átadtam a kupát, amelyre rávéstük az adományozás évét és a díjazott nevét, aki 2000-ben Tóth Barbara volt. Arra, hogy a szakmai kuratórium helyesen döntött, valamennyi esetben hosszan tartó vastapssal jutalmazta a közönség a mindenkori díjazottakat.
Húsz év után milyen érzés volt a színpadon állni, és azt az elismerést átvenni, melyet Ön alapított, de Kazincbarcika Város Önkormányzata a mai napig életben tart?
Igazgató Úr gratuláció kíséretében adta át az ünnepségre invitáló meghívót. Megmondom őszintén, mivel korábban volt részem ilyen eseményen részt venni, gondoltam egy leszek a többiek között, akik szponzori ajándékot kapnak, de arra nem számítottam, hogy ebben az elismerésben részesülök, tehát teljesen meglepetésként ért. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a színpadon éreztem igazán, hogy ezt a díjat átadni könnyebb volt, mint pedagógusként megkapni. Az adni és a kapni egyébként is egyik alapdilemmája ma a tanárnak, ezért a díjazottnak nehezebb a helyzete. Külön öröm volt számomra, hogy kollégáim és vezetőim előtt vehettem át az elismerést.
A versenyszférában 25 évet tevékenykedett, utána „egy éles váltással” visszatért a pedagógus hivatáshoz. Manapság ez fordítva szokott történni, sokan elhagyják a pályát, illetve el sem kezdik, a diplomát egyesek csak „ugródeszkának” tekintik. Hogyan találta meg azt a motivációt, hogy érdemes pedagógusnak lenni?
A Corvinus Egyetem elvégzése után 1985-től négy tanéven keresztül tanítottam. Már abban az időben sem voltak megbecsülve anyagilag a pedagógusok. Szerettem a munkámat, de nem volt számomra perspektíva a rendszerváltás idején havi négy - ötezer Ft-ért dolgozni. Először a Kazincbarcikai Városi Tanácsnál, utóbb a Polgármesteri Hivatalban voltam két évig, utána saját cégeket alapítottam és működtettem, majd posztgraduális képzés kertében bankár szakon végeztem a Nemzetközi Bankárképző Intézetben. Ezután 15 évig a bankszektorban dolgoztam a már említett TAKARÉK Szövetkezeti Hitelintézet vezetőjeként. Nem volt tervezett lépés, sőt nagyon fájdalmas volt, de 2013-ban lemondtam, így még a takarékszövetkezetek nagy átszervezése előtt 54 évesen újra kellett építenem a karrieremet. Visszatértem az alapokhoz, melyhez az Irinyi adott lehetőséget 2014-ben. A terep nem volt ismeretlen számomra, hiszen két évtizeddel korábban már óraadóként dolgoztam az intézményben. Úgy gondoltam, hogy a versenyszférában, főleg a bankszektorban szerzett tapasztalataimat jól tudom majd hasznosítani a leendő közgazdászok oktatásában. A diákok között ott vannak, akik igénylik és megérdemlik, hogy méltó képzésben részesüljenek.
Az ünnepségen elhangzott a méltatásban, hogy népszerű a diákok körében. Intenzíven és eredményesen végzi mindennapi nevelő-oktató munkáját. Mivel motiválja diákjait a tanulásra, versenyre való felkészülésre?
Osztályban lenni a tanulókkal mindig is szerettem. A középiskolások pedig már megértik, hogy a képzettségük, a tudásuk lehet az egyik olyan erőforrásuk, amelyre felnőtt életük biztonságát alapozhatják. Érzik az élethelyzetek közötti különbségeket, és többségük eléggé elszánt arra, hogy sajátját irányítsa. Próbálom megértetni velük, aki figyel, tanul és kitartó, az a pénzügyi vonalon boldogulni fog az életben, ezáltal egy jobb életminőséget teremthetnek maguknak, illetve családjuknak, különösen akkor, ha szakirányban továbbképzik magukat. Ehhez nyújtok segítséget olyan dolgok megtanításával, gyakorlati példák bemutatásával is, amelyekről a tananyagok nem szólnak. Amennyiben és akiknél az órán látom az érdeklődést, a „szikrát” a tanulók szemében a szakma iránt, akkor én jól elvagyok. Ezekért a pillanatokért, tanítványokért megéri bemenni az órákra. Mindent, amit én a szakmából megtanultam szeretnék átadni, hogy az életükben szabadon boldoguljanak.
Kívülről jött emberként, hogyan látja a pedagógusok erkölcsi és anyagi elismerését, illetve a középiskolai tanulók túlterhelését?
Az elismertség a nyolcvanas évekhez képest nem sokat változott. A béreket tekintve ettől nincs lejjebb, és ez nem vélemény, hanem tény. Éppen ezért az általános hangulat a pedagógusok között szerintem nem jó, a pedagógusok egy része megkeseredett, fáradt. Mindez rám is hatással van, de nem befolyásol a mindennapi munkámban, mert 25 év más szektorban eltöltött időszak alatt igyekeztem megteremteni azt a biztonságot, hogy a bér ne jelentsen számomra központi kérdést. Annál nagyobb gondot jelent a középiskolai tananyag mennyisége, a korosztály túlterheltsége, nálunk heti 38-40 tanítási óra, plusz az utazás és a felkészülés. Nem látszik a szándék, de ezen mindenképpen változtatni kellene a jövőben.
Iskolai elfoglaltsága mellett, mi a kedvenc időtöltése?
A sport területén a tenisz megmaradt, korántsem olyan mértékben, ahogy szeretném. Természetesen a családdal eltöltött idő, az utazások a kellemes programok közé tartoznak. Kedvenc elfoglaltságom mostanában a kertészkedés, melyet örömmel és kedvvel végzek. Ez egy magányos műfaj, mely passzol a pedagógusi személyiségemhez is.
