A törődés az igazi segítség

Tapasztalatból tudom, hogy aki a szociális munkát választja, biztos, hogy elhivatottság okán teszi. Mert ez „szeretetmisszió”, ahol a dolgozókat nap - nap után a jobbítás szándéka vezérli. Láttam szomorú tekintetű gondozókat, ha nem sikerült egy problémát azonnal megoldani és láttam a gondozottak kedves háláját is.

Mindannyiunk alapvető joga, hogy méltósággal éljük életünket. A szociális ellátások széles palettáján ehhez járul hozzá a Házi Segítségnyújtás, mely a saját lakókörnyezetben való önálló életmód fenntartására törekszik. A tevékenység az életvitel minden területére kiterjedő, teljes körű gondozást jelent, ami az ellátottak védelmét szolgálja, és biztonságérzetét növeli. Riportalanyom sok éves rutinnal és mindenekfeletti segíteni akarással látja el feladatát. Pásztor Józsefné Ágnes, a Kazincbarcikai Szociális Szolgáltató Központ Házi Segítségnyújtás intézményegység-vezetője, határtalan szeretettel beszélt hivatásáról, és a biztos hátteret nyújtó kollégáiról.

Mióta dolgozik a Kazincbarcikai Szociális Szolgáltató Központnál?

Mondhatni együtt indultunk a KSZSZK-val, hiszen az intézmény akkor alakult, amikor elkezdtem az itteni pályafutásomat. 1993 végén érkeztem, s bizony annak már idestova huszonhat esztendeje. Előbb a faluban lévő Idősek Klubjában dolgoztam hosszú évekig, a Házi Segítségnyújtáshoz kilenc éve kerültem.

Mindig az idősgondozásban tevékenykedett?

Nem, és kezdetben nem is ez volt a jövőképem. Egy fővároshoz közeli településen gyerekeskedtem, az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után pedig Budapesten dolgoztam egy sebészeti klinikán. Természetes volt, hogy szakmai pályafutásomat kórházban képzeltem el. Aztán a sors közbeszólt, megismertem a férjemet, aki erre a vidékre való, így itt alakítottuk ki a közös életünket.  A gyerekekkel sokáig voltam GYES- en, majd adódott ez a lehetőség, amivel boldogan éltem, hiszen műszakba járni három gyermek mellett nehéz lett volna. Ilyen módon csöppentem az idősgondozásba. Azt gondolom, jó helyen vagyok, hiszen mindenkor a segítő szándék motivált.

A nagyvárosi élet után nyilván nagy változást jelentett kisvárosi lét?

Valamilyen szinten igen, de a falusi élet nem, mert Tökölön születtem, és akkor még az sem volt város. Ráadásul ez igazán szép vidék, őszintén mondom, nagyon szeretek itt lakni. Az emberek pedig hellyel-közzel mindenütt egyformák. Bár egészen más egy klinikai osztályon a feladatkör, mint az idősgondozásban. Ez utóbbiban, az élet alkonyán sajnos sok szomorú dologgal találkozunk. Ahogyan halad előre a korral az ember, egyre inkább megérinti az ellátottak élete.

Milyen nehézségek vannak az idősgondozásban?

Rengeteg nehézség van. Nem is gondolnánk, mert amíg nincs rá szükségünk, külső szemlélőként nézzük, de az idő múlásával rájövünk, hogy a reklámokkal ellentétben az időskor igen nehéz korszaka az emberi létnek. Nem arról van szó, hogy mosolygó arccal „libbenünk- lebbenünk”, a valóság a krónikus betegségek tömkelegét, a napi fájdalmak elviselését, az egyedüllétet, a magányt, és a családért való aggódást jelenti.

Kazincbarcika illetékességi területén mennyi gondozottat látnak el?

Az engedélyezett létszámunk 140 fő. Ez a létszám kevés kivételtől eltekintve, mindig megvan. Viszont vannak olyan ellátottaink, akikhez naponta, sőt naponta kétszer is kell menni, mert olyan jellegű betegségben szenvednek, ami ezt szükségessé teszi. Egyre több a nyolcvan éven felüli gondozottunk és a hatvanas korosztály szintén megjelent az ellátórendszerben. Olyan súlyos betegek, akik nem képesek önmaguk ellátására.

A házi segítségnyújtásban melyek azok a feladatok, amiket a szociális gondozóknak jellemzően el kell végezniük?

Ez két részből áll: van a szociális segítés és a személyi gondozás. Az első esetben a gondozónő segít a napi bevásárlásban, a gyógyszerkiváltásban, valamint a lakás rendben tartásában. A gondozás már fajsúlyosabb, itt leginkább a személyi higiénés ellátásokra helyeződik a hangsúly. A kolléganők tartják a kapcsolatot a családdal, az orvossal. Sok dolgot kell megtanulnia a gondozónak, hogy megfelelő életvitelt tudjon biztosítani az ellátottnak. Viszont el kell mondjam, hogy nagyszerű csapat van mögöttem, büszke vagyok arra a gondozói kollektívára, akikkel együtt dolgozom. 

Muszáj megkérdeznem, hogy a koronavírus-járvány okozta helyzet mennyire terheli meg a napi munkavégzés folyamatát? Egyáltalán hozott bármiféle változást?

Az első pillanatban úgy tűnt, hogy megterhelő lesz, de igazgató úrnak köszönhetően kaptunk segítő munkatársakat, akik támogatnak a megnövekedett igények kielégítésében. Ők elsősorban a bevásárlást, a gyógyszerkiváltást és a csekkbefizetést végzik. Úgy vélem, az első napok félelmei után rendes kerékvágásba terelődött a dolog, és a megszokottaknak megfelelően tudjuk ellátni a napi tevékenységet, igazodva a helyzet hozta kívánságokhoz.  

Mit lehet tudni a magánember Pásztor Józsefnéról?

Sajókazán élünk a férjemmel. A falusi életmódhoz alkalmazkodva a családi házunkhoz tartozó, nagyjából egy hold földet műveljük. Vannak háztáji aprójószágaink, azokkal szívesen bíbelődünk. Fiaink már önálló életet élnek, hét gyönyörű unokával ajándékoztak meg bennünket. Augusztusra várjuk az újabb kis családtagot. Magától értetődően nagyon hiányzik, hogy most nem láthatjuk őket, de telefonon és interneten tartjuk a kapcsolatot.