Három évtized a gyermeki kíváncsiság körül

A gyermekek a kincseink. Mindegyikük egyedi és különleges. Érdeklődésük úgy szárnyal, mint pillangók a napsütésben. Mindent ki akarnak próbálni, s nekünk felnőtteknek az a feladatunk, hogy több alternatívát biztosítsunk számukra.

Ez a gondolat hívta életre harminc évvel ezelőtt a Gyermekek Házát, Neszádeli Gyula vezetésével. Az 1980-as években elkezdődött nyitott-ház és játszóház mozgalom folytatása volt ez, mely intézményesített keretek között, játszva igyekezett lehetőséget teremteni a gyermeki kíváncsiság kielégítésére. A Gyermekek Háza – Kézművesház az elmúlt évtizedek során a város kultikus intézménye lett, ahol kicsik és nagyok egyaránt jól érzik magukat. A létesítmény vezetője, Ursutzné Blága Krisztina szívvel-lélekkel terelgeti intézményét azon értékek mezsgyéjén, melyek a kezdetektől kijelölték a Gyermekek Háza útját. A ház történetéről, mindennapjairól nagy szeretettel mesélt kollégánknak.

Hogyan került kapcsolatba a Gyermekek Házával? Gyermekkori irányultsága szerepet játszott ebben?

Biztosan, hiszen gyermekként is szerettem mindenfélét alkotni, így nem meglepő, hogy középiskolás koromtól a közművelődés felé köteleződtem el. Már akkor kapcsolatba kerültem az Egressy Béni Művelődési Központtal, gyakorlatra pedig a Gyermekek Házába jártam. A célt sosem tévesztve szem elől Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán művelődésszervező – nonprofit és PR kommunikációs menedzser szakon végeztem, majd minőségbiztosítási szakértő képesítést szereztem. Rendhagyó módon a főiskolás éveimet lezáró gyakorlatomat szintén a Gyermekek Házában töltöttem. Sikerült rábeszélnem egy kedves gyakorlatvezető tanáromat, hogy a kedvemért levonatozzon Kazincbarcikára, ahol gyermekfoglalkozást tartottam. Aztán az akkori vezető, Neszádeli Gyula felajánlotta, hogy ősztől kezdhetek, mint művelődésszervező. Tavaly októberben múlt húsz éve, hogy a Gyermekek Háza munkatársa vagyok. Nyolc évig dolgoztam művelődésszervezőként, két évig voltam otthon a gyermekemmel. 2010 májusától vettem át az intézmény vezetését Neszádeli Gyulától, aki akkor ment nyugdíjba, s várta a GYED-ről való visszatérésemet.

Miként emlékszik vissza a kezdetekre, milyen munkahelyi csoportba csöppent bele?

Hihetetlenül jó és stabil csapatba kerültem bele. Pályafutásom kezdetén Molnár Attiláné Zsóka kolléganőm már ott dolgozott, aki mai napig a munkatársam. Sőt, diákként hozzá jártam kosárfonó szakkörre, illetve főiskolás éveim alatt, amikor csak időm engedte, meglátogattam. Általa vált a kosárfonás a szenvedélyemmé, mely a textilmunkákon kívül legkedvesebbike a kézműves tevékenységeimnek. Visszatérve a kollektívára, érkezésem után egy évre csatlakozott hozzánk Kucsora Béláné, Adrienn, aki attól fogva oszlopos tagja a Gyermekek Háza munkaközösségének. Kiegészülve Bencze Boglárkával, Kőhalmi Viviennel és Harsányi-Kovács Tamarával, azóta is egy nagyon megbízható csapattal dolgozunk együtt.

Milyen foglalkozásokkal, programokkal csábították a gyerekeket a Gyermekek Házába az évek folyamán?

A 80-as években indított nyitott-ház, valamint a játszóház mozgalomnak köszönhetően nyitotta meg kapuit a Gyermekek Háza 1990-ben. Gyula nagyon sokat mesélt az előtte lévő próbálkozásokról, amikor még az Egressy Béni Művelődési Központból mentek ki a kollégák a különböző játszóterekre és tartottak kézműves foglalkozást, akár vasárnap délelőtt is. A gyerekek egymást hívták le a térre, hogy jöjjenek, mert itt történik valami. Nagy lépés volt, mikor Hazag Mihály irányítása alatt átadták a Gyermekek Házát. Én 1993-tól ott voltam gyakorlaton, így aztán nyugodtan vallhatom, hogy szinte az intézményesített Gyermekek Háza kezdetétől jelen voltam a létesítmény életében. A játszóház létrehozásának a célja az volt, hogy játékos formában ismerhessék meg a gyerekek az alkotás örömét, a nyitottság, a játékosság, az önkéntesség elvére épülve. Úgy vélem, ez szerencsés forma, hisz a gyerek úgy érzi jól magát, hogy közben alkot, és ismereteket szerez a különböző anyagokról és kézműves technikákról. Mai napig ennek az elvnek megfelelően tartjuk a szakköreinket. Minden egyes foglalkozást beszélgetéssel kezdünk, sőt, ha gyerekeknek megfelelő kiállítás van, tárlatvezetést tartunk nekik, megbeszéljük, hogy mit láttak, csak ezután kezdődik a kézműves műhely. A szakköri foglalkozások, valamint az óvodás, iskolás csoportok mellett sikerült beindítanunk a bérletes rendszert, amivel sokkal inkább tervezhetővé váltak a programok. Október elején meghirdetjük az óvodásoknak, iskolásoknak a foglalkozásokat és mi már november elejére stabil létszámmal tudunk kalkulálni egész éven át.

2019 karácsonyára készülve (Fotó: Bodó József)

Mivel szembesült, mit jelentett Önnek, amikor átvette a Gyermekek Háza vezetését? Milyen újdonságokat vezetett be az elmúlt másfél évtized során?

A korábbi értékek, melyeket az előző vezetés fektetet le, máig meghatározóak. Mindig a közös cél érdekében, a gyerekek igényeit szem előtt tartva folytak a foglalkozások. Ezeket az eredményeket szem előtt tartva folytattam én is a munkát. Őszintén szólva, egy kicsit megijedtem, amikor ez a felelősség és ez a szép feladat megtalált engem. Abban az időben vezették be az egész napos iskola-otthonos rendszert. Ez azt jelentette, hogy a gyerekek délután 4-ig iskolában voltak és színházi előadásokra is szívesebben engedték őket kora délután, mint délelőtt, az órákról. Ekkor találtuk ki, hogy a tanulókon kívül a legkisebbeknek is kínáljunk bérletes foglalkozást. A diákok szakkörei az ünnepek köré szerveződtek, míg az óvodásoknak három mesterség köré építettük fel azokat. Kollégáim nagy hangsúlyt helyeznek a személyiségfejlesztésre, az újszerű és változatos módszerekre, a tehetséggondozásra. A gyerekek azért nőnek, változnak, és nekünk is kihívás, hogy életkori sajátosságaikat figyelembe véve új technikákat mutassunk meg nekik. Speciális igényt elégítettek ki a felnőtteknek szóló klubjaink, műhelyeink. Először a foltvarrósok, s gobelinesek, a tűzzománcozók jöttek, de mára valamennyi klubfoglalkozás nagy népszerűségnek örvend. Aztán nagyjából tizenöt évvel ezelőtt felmerült, hogy összehozzunk egy hozzánk közel álló és a mi ismereteinken alapuló kézműves csapatot. Ez lett a Sajómenti Népművészeti Egyesület, amit megelőzött számos foglalkozás, akár felnőtt kézműves tábor is. Megyei Népművészeti Egyesülettől hívtunk szakembereket, hogy bővítsük a tudásunkat. Előfordult, hogy mi mutattuk meg másnak azt, amiben a legjobbak vagyunk. Igazán jó hangulatú táborok szerveződtek, amiből megalakult az egyesület, ami napjainkban már közel 80 tagot számol. Nagyon büszke vagyok arra, hogy alapító tagnak mondhatom magam.

Ha már a táboroknál tartunk, gyermekeknek is rendszeresen szerveznek…

Igen, több mint húsz éve szervezünk táborokat, melyeket a bentlakásos táboraink indítottak útjára. Billatárón, a régi BorsodChem-es üdülőben kezdtük a táboroztatást, amire mindenkor nosztalgiával emlékezünk, nem csupán a munkatársak, hanem az akkori gyerekek is. Amikor Billatárón megszűnt az üdülő, elkezdtünk keresgélni, s megtaláltuk az Északerdő Zrt. Varbótól 3 km-re lévő erdészházát, a Bagolyvár Erdei Iskolát, ahová tizennégy éve járunk vissza. Ezenkívül éves szinten két-három alkalommal, napközis tábort is szervezünk. Erre inkább a kisebbek szoktak jelentkezni. Ide a reggeli órákban érkeznek a gyerekek és délután 4 órakor jönnek értük a szülők. A napi programban 8-9 óra között rajzolás, mesézés van, 9 órától kezdődnek a foglalkozások. Leginkább kézműveskedünk, de beleférnek a különböző vetélkedők, a mozizás és a kirándulás is. Az apróságok mindent kipróbálhatnak, ami érdekli őket.

Egy kiállítás alkalmával a Gyermekek Háza - Kézműveházban (Fotó: Zele Tímea)

2014 őszén költöztek át a Mezey István Művészeti Központba. Az eltelt időszakban számos kiállítás talált otthonra a házban…

Valóban, tavaly októberben volt öt éve, hogy ebbe a nagyon szép, modern környezetbe érkeztünk és „belaktuk” a Mezey–ház emeletét. Közel négy éve pedig a Gyermekek Háza-Kézművesházhoz tartozik a városban a kiállítások szervezése is. Általában a kiállítók keresnek meg bennünket, de ha látunk valami szép tárlatot, vagy hírt kapunk róla, mi vesszük fel a kapcsolatot az alkotóval. Örömmel mondhatom, hogy 2021. januárig be vannak telve a kiállítóhelyeink. Úgy gondolom, az emberek nyitottak a kultúra iránt és már meg is szokhatták, hogy a városban elég széles paletta áll rendelkezésre. Hiszem, hogy ebben a minden igényt kielégítő, nívós miliőben mindenki megtalálja a számára megfelelő szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget.