Fél évszázad a városért

Az augusztus 20-a tiszteletére rendezett ünnepi testületi ülésen Kazincbarcika Díszpolgára kitüntető díjban részesült dr. Király Bálint, az Irinyi János Szakközépiskola és Kollégium volt igazgatója, aki három cikluson keresztül a város polgármestere volt.

Milyen érzések kavarogtak önben a színpadon, amikor átvette a város legrangosabb kitüntető díját?
Meglepetés, egyben örömteli érzés volt számomra. A kitüntető díj fokozatát nem tudtam, mivel a meghívóból csak az derült ki, hogy elismerést kapok. Gondolataimban a díszpolgári díj nem vetődött fel. Megtisztelő, hogy annak a városnak lehetek a díszpolgára, ahol közel 5 évtizede élek és dolgozom. Ez a kitüntetés azoknak a képviselőknek, jegyzőnek, osztályvezetőknek, intézményvezetőknek, hivatali dolgozóknak és cégvezetőknek is szól, akik segítették a munkámat. Az elismerés nemcsak az én érdemem, hanem a háttérben dolgozóké is, akik nagyon fontosak számomra. Átvitt értelemben azoktól az emberektől kaptam, akikért dolgoztam az életem során.

Melyek az első élményei Kazincbarcikával kapcsolatban?
Harmadikos gimnazista voltam, amikor Kazincbarcikára utaztunk tanulmányi kirándulás keretén belül. Első kép, ami bevillan, a Központi Általános Iskola épülete, mellette egy deszkára írva „Békeváros”. Voltunk Herbolyán a bányában, megtekintettük a BVK-át, felkerestük az Irinyi János Vegyipari Technikumot. Teljesen elvarázsolt a laboratórium, illetve az egész intézmény. Valószínűleg ez befolyásolta későbbi pályaválasztásomat, ugyanis a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szereztem kémia-fizika szakos középiskolai tanári diplomát. Azt meg végképp nem gondoltam, hogy ennek az intézménynek leszek az igazgatója 13 évvel később, sőt azt sem, hogy a Borsodchem Zrt. Felügyelő Bizottságának leszek a tagja.

A 60-as 70-es években Kazincbarcika nagyon vonzó volt a fiatal diplomások számára. Ön hogyan került a városba?
Abban az időben egy pályakezdő számára az új, az ismeretlen keresése mindenképpen kihívás volt. Adott volt egy vegyipari óriás, ami hatalmas lehetőséget adott a fiataloknak. Biztos elhelyezkedést, munkahelyet, lakást jelentett. Számtalan egyetemi társam, pedagógusok, vegyészmérnökök vették az irányt Kazincbarcika felé. A városban először az akkori 105. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben helyezkedtem el, ahol 2 évig dolgoztam, majd Miskolcon a megyei művelődési osztályon tanulmányi felügyelő voltam 3 évig. A Nehézipari Minisztérium kinevezése alapján lettem 1974-ben az Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola igazgatója 30 évesen.

Több mint 20 éves intézményvezetői tevékenysége során, mely eredményekre a legbüszkébb?
Nagyon nehéz örökséget vettem át 1974-ben. Abban az időszakban alakultak át a technikumok szakközépiskolává. Ezt presztízsveszteségként élték meg, ugyanis már kevésbé voltak privilegizált helyzetben. Átéltünk néhány krí­zishelyzetet, kiszorultunk a technikum épületéből, a laborokat bérleményként használtuk. Ebből a válsághelyzetből kellett kivezetni az intézményt. Működésem alatt új szakokat indítottunk mint a víz és szennyvíztechnológia, elektronika, informatika, közgazdasági. Ez az útkeresés szerencsésnek bizonyult, hiszen a térség és a megye egyik legelismertebb, legnagyobb intézményévé váltunk 34 osztállyal 1300 tanulóval. Az iskola sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy az Irinyi pedagógus gárdáját jól felkészült pedagógusok alkották.

Könnyű szívvel váltott politikusi pályára?
Nem igazán. Mindig szerettem tanítani, iskolai közegben tevékenykedni. A rendszerváltás időszaka azonban új kihívásokat teremtett. Korábban nem töltöttem be politikai funkciót. Úgy éreztem ebben a forrongó időszakban nekem is cselekednem kell. Vezető szerepet töltöttem be a Magyar Szocilista Párt városi és megyei szervezetének megalakításában. Az első városi önkormányzatban képviselőként dolgoztam, 1994-ben pedig Kazincbarcika város első közvetlenül, a szavazók által megválasztott polgármestere lettem, mely tisztséget 3 cikluson keresztül láttam el.

Polgármesteri működése során milyen nehézségekkel kellett szembenéznie?
Mint már említettem a legelső képviselő-testületnek is tagja voltam, megtapasztaltam a politikai kultúra és kulturálatlanság minden szegmensét, a végnélküli egyeztetések, viták, kompromisszumok sorát. Az első polgármesteri ciklusom során sem volt egyszerű az egyeztetés. Az önkormányzat feladatellátási kötelezettsége sokrétű volt: intézményfenntartás (óvoda, általános iskola, középiskola, művészeti iskola, pedagógiai szakszolgálat, szociális intézmények, Egressy, KSK, kórház, tűzoltóság). A feladatok bővültek, a finanszírozás egyre csökkent. A gazdasági és politikai környezet folyamatosan változott, melyhez állandóan alkalmazkodni kellett.

A teljesség igénye nélkül milyen fejlesztések valósultak meg regnálása idején?
Valóban a teljesség igénye nélkül a fedett uszoda, fűtőmű, a Sajókazai Hulladékgazdálkodási Centrum, kórház rekonstrukció, nyugdíjasház, garzonház, mentőállomás, Városi Ügyészség, Görögkatolikus templom. A Kazincbarcika és Vonzáskörzete Többcélú Önkormányzati Kistérségi Társulás (melynek elnöke voltam) pályázatai révén sikerült fejlesztéseket megvalósítani, s nem kevés feladattal járt a hulladélgazdálkodással kapcsolatos beruházás, amely szintén a társult településekkel való sokszoros egyeztetés után valósult meg.

Tevékenysége során a város nemzetközi kapcsolatai kiszélesedtek. Hogyan értékeli ezen a területen elért eredményeket?
Az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészületei során világossá vált, hogy erősíteni kell a nemzetközi kapcsolatokat. Az első önkormányzati ciklusban kezdődött meg a kapcsolatfelvétel a németországi Burgkirchennel, majd működésem alatt újra felelevenítettük Dimitrov­gráddal, valamint újabb megállapodások születtek a lengyelországi Knurow-val, Swidnicával, a romániai Nagyszentmiklóssal, az ukrán Técsővel. Évente két alkalommal találkoztunk a testvérvárosok vezetőivel, kulturális, sport, művészeti kapcsolataink erősödtek. Mindezt  az Európai Unió Becsületzászlóval ismerte el.

A Magyar Köztársasági Érdemkereszt Lovagrendje polgári tagozata elismerésben részesült 2006-ban. Az indoklásban kiemelték a város nevelési-oktatási intézményhálózat működtetéséért, a sportélet fellendítéséért, valamint a közigazgatásért végzett eredményes tevékenységét. Hogyan ítéli meg 14 év távlatából ezeket az intézkedéseket?
Rendkívül nehéz minden feladatnak eleget tenni, mindenkinek tetsző döntést hozni. Arra törekedtem képviselő társaimmal, hogy az adott körülményekhez igazodva a legjobb megoldást válasszuk. Ezek nagy része kiállta az idő próbáját. Azóta azonban sok víz lefolyt a Sajón. Lehet, hogy az akkor elért eredmények mára kisebbnek tűnnek, de az akkori feltételek között jelentősek voltak.

Mivel tölti a napjait?
Betöltöttem a 76. életévemet. Tizennégyéves korom óta dolgozom. Ezt a szokásomat a mai napig megtartottam. Fontos számomra ebben a korban is a rendszeres szellemi munka. Polgármesteri megbízatásom lejárta után 4 évig a Cirkont Kft. igazgatója voltam. 50 év után újra általános iskolában tanítok. Amíg egészségem engedi, néhány évig még szeretnék dolgozni. Kikapcsolódásként kertészkedem, nagyon szeretek a növényekkel foglalatoskodni.